Egy harcos lelke

Joe mester.JPG
Mivel közel 30 éve foglalkozom a keleti filozófiával, ezért akit érdekel agy kis szamuráj kultúra, annak itt egy kis írás. Hogy mi köze ennek az egésznek a testépítéshez? Csak annyi, hogy mindenkiben ott lakik egy harcos, akinek napról napra az edzőteremben meg kell küzdenie önmagával.

Kardforgatók és a zen. Tudni, és cselekedni – ez a kettő egy, és ugyanaz. Minden bizonnyal úgy volt megírva a sors könyvében, hogy a busidó, a szamuráj, és a zen egymásra találjanak. Ez a nagy találkozás, a Kard és a Tanítás összefonódása azonban első pillantásra nagyon is meglepő, annál is inkább, mert a zen a legbékésebb tanítások egyike.

És mégis – ez az egymásra találás nagyon korán, már a kamakura-sogunátus idején (1192–1333), a zen Japánba érkezésekor szinte azonnal megtörtént. A szamuráj zen rövid, talán egy emberöltőnyi idő alatt a busidó, a harcos útjának szerves részévé vált, mind az „általános képzésben”, mind pedig a harcművészetek olyan fontos területein, mint pl. a kardvívás vagy az íjászat. A zen mesterek elsősorban arra oktatták szamuráj tanítványaikat, hogy a küzdelem során, csak és kizárólag a „Kard útjára” koncentráljanak, tudatukból zárjanak ki minden más, zavaró tényezőt – beleértve magát az ellenfelet is.

 Kardnak és kardforgatónak eggyé, egyetlen akarattá, egyetlen transzcendentális egységgé kell válnia a zenben. És a küzdelemben, ami ugyanaz. Takuan, a híres mester szavaival: „Ami a harcművészeteket illeti, ha ezek szókincsével akarunk élni, akkor úgy fogalmazhatunk, hogy a kardot tartó kezet nem fékezheti a gondolat. A kardot tartó kézről teljesen elfeledkezve sújtsunk le, vágjuk le ellenfelünket. Még csak nem is gondolunk az ellenfélre.

Az ellenfél az Üresség. Magam vagyok az Üresség. A kardot tartó kéz, maga a kard az Üresség. Ezt vegyétek hát eszetekbe, de vigyázzatok, nehogy gondolataitokat kitöltse az Üresség!” Egyszóval: harcosnak és fegyverének eggyé kell válnia, gondolatban és a valóságban egyaránt. A zen mesterek tudták a titkot: a küzdelemben nincs idő a tudatosságra, a gondolkodás itt időveszteséget jelent, és ez végzetesnek bizonyulhat. A gondolatot a kard élének, vagy a dárda hegyének kell képviselnie. És persze még valami, ami rendkívül fontos, ha nem a legfontosabb: a harcosnak a küzdelem során elsősorban a leghatalmasabb ellenséget kell leküzdenie: saját gyengeségét.
“Aki el akar érni valamit, az módszert keres, aki nem, az kifogást!”

Joe Mester