Az emberi mozgatórendszer egyik legösszetettebb struktúrája a gerincoszlop. A gerincoszlopot a csigolyák és a köztük elhelyezkedő porckorongok alkotják. A gerinc 5 szakaszra osztható: nyaki (7 csigolya), háti (12 csigolya), ágyéki (5 csigolya), keresztcsonti (5 csigolya), és farokcsonti szakaszra (3-5 csigolya). A legnagyobb mozgás terjedelemmel a nyaki szakasz bír, ezt követi az ágyéki és a háti szakasz. Normális körülmények között a farokcsonti és a keresztcsonti szakaszon mozgás nem jön létre, hiszen itt a csigolyák felnőtt korra összecsontosodnak. A szomszédos csigolyák elmozdulása csekély, a gerinc mobilitását a csigolyák összességének mozgása eredményezi. A stabilitás kialakításában fontos szerepe van a szalagoknak és a mély-hátizmoknak, továbbá a már említett porckorongoknak. A porckorongok felépítése lehetővé teszi, hogy a mozgás során érő „rázkódást” tompítsák (mintegy rugóként működnek). A porckorongok külső része egy rostos porcgyűrű (anulus fibrosus), belső része egy kocsonyás anyag (nucleus pulposus), nyomás hatására a folyadék erőhatást fejt ki a porckorong rostos „kérgére”, mely „elnyeli” az erőhatást.
Abban az esetben, ha a rostos burok az extrém erőhatás vagy egyéb okból kifolyólag kitüremkedik, vagy átszakad, akkor beszélhetünk porckorong sérvről. Porckorong sérv kockázata elsősorban a nagy nyíróerővel és extrém nyomó erővel végzett gyakorlatok esetében áll fenn. Ilyen nagy nyíró erők lépnek fel a felhúzó gyakorlatoknál és az evezéseknél (főként ha „púpos” háttal végezzük), illetve a guggolásnál, lökésnél, szakításnál extrém nyomóerőhatás érheti a porckorongot.

A porckorongsérv igen fájdalmas és egyes esetekben nagyon súlyos tüneteket produkálhat. A gerinccsatornában fut ugyan is a gerincvelő, mely a központi idegrendszer része. A kitüremkedett mag nyomást gyakorolhat a gerincvelőre, mely nagy fájdalommal, egyes esetekben pedig akár érzéskieséssel, zsibbadás érzettel, hideg-meleg-tűszúrás érzettel is társulhat az érintett végtagon vagy egyéb beidegzett területen. Az említett gyakorlatoknál tehát nagyon fontos a megfelelő bemelegítés és a megfelelő súly használata, továbbá guggoló vagy emelő öv használata.
A gerinc egyéb születési vagy tartási hibákból adódó rendellenességei fontosak lehetnek azok számára, akik sportolni, súlyzózni kezdenek. A gerinc elváltozásai közé tartozik a gerincferdülés (skoliozis), a botgerinc, nyerges hát, vagy az un. Scheuermann-féle betegség (kyphosis). Ezek az elváltozások mind a gerinc normális „képétől” eltérő tüneteket produkálnak. A gerinc normális esetben hátulról egyenesnek látszik, oldalnézetből pedig a rá jellemző kettős görbület látható (nyaki lordosis, háti kyphosis, ágyéki lordosis, keresztcsonti kyphosis). Leggyakoribb tartáshibák a fokozott ágyéki görbület (főként fiatal lányoknál), a görbe hát (irodai dolgozók, számítógép használók), és a funkcionális gerincferdülés. Esetükben a mélyhátizmok erősítése igen sok előnnyel járhat, ugyan is segítik a helyes tartás kialakítását és ennek következtében a későbbi degeneratív elváltozások kiküszöbölhetőek.
Esetükben a törzs izmainak erősítése is fontos. Legjobb gyakorlatok: hiperhajltás, lehúzások, húzódzkodások, hasprés, lábemelés, tolóckodás. Esetükben a guggolást illetve a döntött törzsű gyakorlatokat (felhúzás, evezések) csak kisebb súly használatával javasolt és csak kellő bemelegítéssel és fokozott óvatossággal. Akik születési rendellenességből adódóan rendelkeznek gerinc deformitással, azok kerüljék a guggolást és a döntött törzsű gyakorlatokat.

---