Elemek megjelenítése címkék szerint: Táplálék kiegészítés

Izmokat akarsz? Még nagyobb izmokat? Szakács Sándor (video) elárulja titkát!

Maximális izomzatnövekedés az új aminosav TOTAL SOLUTION technológiával!

A 2007 őszi versenyszezonra három új Peak Performance termékkel volt módomban felkészülni, melyek még a magyar piacon csak novemberben lesznek elérhetőek! Ha hihetetlen mértékű izomnövekedést szeretne, akkor el kell olvasnia ezt a cikket! Ha nem érti, vagy túl sok az információ, olvasson tovább a http://www.peak.ag weboldalon, én tömören felvázolom miért ezek az ALAP kiegészítőim!

kedd, 31 július 2007 20:44

Szénhidrátok

A tápanyagok azok a szerves molekulák (szénhidrátok, fehérjék, zsírok), melyek olyan kötésben tartalmaznak hidrogént, hogy azt kémiai reakciók (oxido-redukciók) révén képesek átadni speciális hidrogénszállító molekuláknak, rendszereknek.

Ezen hidrogén átadás során képződő molekulákat (NADH, FADH2) a sejt képes úgy oxidálni, hogy ehhez kapcsolódóan egy un. endergonikus foszforiltranszfer (foszfor átadás) történik, az ADP (adanozin-di-foszfát) foszforilálódik és ATP (adenozin-tri-foszfát) keletkezik. Az így keletkező ATP nagy energiájú foszfátkötéseket tartalmaz, e foszfátkötés hasadása során 30 kJ/mol energia szabadul fel, ez az a kémiai energia mely a szervezetben zajló folyamatok (mint például az izom-összehúzódás) energiaigényét fedezni képes.

Az energiahasznosítás középpontjában tehát az ATP áll az izmok mozgatásához, az agyban az idegrendszerben az impulzusok továbbításához, számos anyag szintéziséhez, a vesében az egyes anyagok kiválasztásához, az aktív transzporthoz és sok más folyamathoz e molekula szolgáltatja az energiát az ADP-vé való hidrolízises átalakulással.
A harántcsíkolt izomzat közvetlen energiaforrása az ATP. Nyugalomban egy 70 kg-os férfi 24 óra alatt kb. 145 kg ATP-t „fogyaszt”, azaz alakít át ADP-vé illetve foszfáttá. Ennek ellenére egy ilyen súlyú egyén hozzávetőlegesen 51 g ATP-t raktároz, azaz a szervezet egyszerre csupán ennyi ATP-t tárol. Ez a mennyiség mintegy 30 másodpercre elég nyugalomban.

Ezen mennyiségen felül is rendelkeznek a vázizomrostok nagyon gyorsan felhasználható kémiai energiaraktárral, mely kreatin-foszfát formájában van jelen ugyancsak néhány mmol/l-es koncentrációban. A kreatin-foszfát ugyan nem közvetlenül felhasználható energiaforrás, a kreatin-phoszphokináz enzim viszont képes a kreatin-foszfát + ADP  kreatin + ATP reakció révén, a kimerülő ATP- tartalék gyors pótlására.

Hasonló energiaraktározó, újrahasznosító folyamat a miokináz vagy adenilát-kináz enzim által katalizált 2 ADP=ATP+AMP reakció, ami a kontrakció során nem hasznosítható ADP molekulák felét ismét felhasználhatóvá teszi. A folyamat kimerülése, a kreatin-foszfát raktár felhasználását követően az izomaktivitás további fenntartása csak ATP-szintézis révén lehetséges.

És a hosszú és bonyolult bevezető után itt jönnek a képbe a különféle energiaszolgáltató tápanyagok. E gyorsan mobilizálható energia-források kimerülése után ugyanis az elhasználódott ATP pótlására felhasználható, s így az emlős szervezetek legfontosabb energiaszolgáltató tápanyagai a szénhidrátok, lipidek és fehérjék. Ezen kívül kisebb mennyiségben kerülnek a szervezetbe más energiát szolgáltató szerves anyagok (szerves savak és anionjaik, köztük szabad aminosavak, valamint az ember számára nem fiziológiás energiahordozó, az etil-alkohol), melyek energetikai szempontból alárendelt jelentőségűek.

A szénhidrátok a szénhidrogének polihidroxi-oxo származékai. A szénhidrátok jelentik a szervezet elsődleges tápanyagforrását a fizikai aktivitás energia-igényének fedezésére, bár a képlet ennél jóval árnyaltabb lévén a felhasznált tápanyag függ az adott a fizikai megterhelés intenzitásától, a megterhelés időtartamától, az edzettségi állapottól, sőt a táplálkozás, a diéta típusától, azaz a rendelkezésre álló tápanyagoktól is.

Alacsonyabb intenzitás mellett az aerob jelegű munkavégzés dominál, lévén az oxigén felvevő képesség nem korlátozza az aerob anyagcsere-utakat. Alacsony intenzitású edzés közben biztosítani tudjuk a sejt szintű oxigénszükséglet kielégítését.

Ilyen körülmények esetén a zsírokból nyert energia dominál, a szénhidrátok aerob módón történő lebontása mellett.
Az intenzitás növelésével az aerob küszöböt átlépve, amikor a felvehető oxigén mennyisége nem elég az oxidatív, oxigén-függő energiatermelési folyamatok fedezéséhez a szénhidrátok vállnak az elsődleges energiaszolgáltatóvá. Ahogy az edzésintenzitás növekszik úgy növekszik a szénhidrát felhasználás aránya is. A zsírsavak szubsztrátkénti elsődleges felhasználása nem tudja biztosítani a maximális oxigén felvétel 60-65 %-a fölött végzett fizikai megterheléseket. Ilyen illetve e fölötti intenzitás mellett az anaerob anyagcsere válik meghatározóvá, a szénhidrátokat a fókuszba helyezve. A glikolízis sebessége anaerob körülmények közt többszöröse annak, amit aerob körülmények közt mérni lehet (Pasteur-effektus).

Lévén a glikolízis gyors üteme nem tartható fenn tartósan, az ilyen szinten intenzív terhelés és izommunka hossza csupán néhány másodperc vagy perc lehet. Intenzív izommunka esetén erőteljes izomfáradtság lép fel, melynek oka elsősorban az intramusculáris pH csökkenése. Anaerob körülmények között a glukóz lebontása során a végtermék ugyanis a 2 laktát azaz tejsav molekula, az átalakulás 2 H felszabadulással jár, ami savas ph eltolódást jelent. Paradox módon tehát a szénhidrátok jelentik a magas intenzitású gyakorlatok közepette a test legkedveltebb energiaforrásai, mégis meglehetősen korlátozott mennyiségben tárolódnak a szervezetben. Egy 70 kg-os pihent, kevert diétát követő egyén esetében ez a májban mintegy 70 g, az izomszövetben 450 g, és az extracelluláris folyadékban 10 g szénhidrátot jelent, összesen csupán 530 g.

A szénhidrátok nem esszenciális, tehát nem nélkülözhetetlen tápanyagok, azonban az energiatermelés szempontjából a szerepük az előbbiekben tárgyaltak szerint jelentős.
Kémiai szerkezetük alapján lehetnek egyszerű szénhidrátok vagy cukrok illetve összetett szénhidrátok. Alapegységeik az un. monoszacharidok kisebb molekulákra nem bonthatók hidrolízissel. Két monoszacharidból összekapcsolt molekulák a diszacharidok, több monoszacharid egységet tartalmaznak az oligoszacharidok, míg több száz, illetve ezer monoszacharidból épülnek fel a poliszacharidok.

Táplálkozási szempontból fontos monoszaharidok a szőlőcukor (glukóz, dextróz, vércukor), a gyümölcscukor (fruktóz), galaktóz (a tejcukor alkotórésze).

Táplálkozási szempontból fontos diszacharidok: a szacharóz (nádcukor, asztalicukor mely egy molekula glukóz és egy molekula fruktóz összekapcsolódásával jön létre), a maltóz (két molekula glukóz) és a laktóz (tejcukor, mely egy molekula glukózból és egy molekula galaktózból áll).

A poliszacharidok több monoszacharid egységből felépülő szénhidrátok. Ilyenek a növényi
tartaléktápanyagként raktározott keményítő és az állati szervezetben raktározott glikogén.

Lényeges poliszaharidok az un. rostok. Diétás (élelmi) rostnak nevezzük a táplálékban lévő, az emésztőenzimek hatásának ellenálló komplex poliszacharidokat és a lignint. Két fajtáját különböztetjük meg a vízben oldódót és a nem oldódó formát. Az élelmi rostok a felső béltraktusban epesavakat kötnek meg, ezzel csökkentik a koleszterinszintet, cukorfogyasztást követően mérséklik a vércukor-emelkedést, lassítják a gyomorürülést, szabályozzák az emésztés és felszívódás folyamatát.

A vastagbélben csökkentik a tranzitidőt, továbbá csökkentik az intraluminális nyomást, növelik a széklet tömegét és ürítésének gyakoriságát, ezenkívül az itt fermentálódott rostokból rövid szénláncú zsírsavak képződnek, amik a colon epitélsejtjeit táplálják és antikarcinogén (rákellenes) hatásúak.

Az egyszerű- illetve összetett szénhidrátok szerinti osztályozásnál a sportolók részére jobban használható osztályozási rendszert jelent a glikémiás index szerinti csoportosítás. A glikémiás index azt méri, hogy hogyan reagál a vércukorszint 2 órával egy adott ételfajta adott mennyiségének elfogyasztására a glukóz ugyanilyen mennyiségű ugyanezen időpontbeli elfogyasztásához mérten. A glikémiás index egy adott ételféleség metabolikus következményét mutatja és segít kiválasztani a specifikus helyzetekhez legmegfelelőbb táplálékféleségeket.

Ennél egy fokkal még fejlettebb osztályozási rendszer az inzulin-index szerinti csoportosítás. Lévén a vércukor emelkedésnél sokkal fontosabb az, amit ez a szervezetben okoz, azaz az inzulin szekréció. Az inzulin-index az adott tápanyagféleségre adott inzulin választ méri. A glikémiás index ugyan erősen korrelál az inzulin indexszel, azonban a vércukor emelkedés, nem az egyetlen meghatározója az inzulin kibocsátásnak. A kapcsolódó kutatások meglepő eredményekre vezettek a különféle tejtermékek, vagy a szénhidrátot alig tartalmazó húsfélék vagy csokoládészeletek alacsony glikémiás index ellenére jelentős inzulin kiáramlást okoztak. Az inzulin pedig szervezetünk fő raktárosa. És bár vannak időpontok amikor emelt szintje kívánatos (például edzés után a fehérje és glikogén szintézis beindítása végett), tartósan magas élettani értéken tartva a zsírraktározás és így az elhízás elsőrendű vádlottja.

 
Glikémiás érték*
Inzulin érték*
Zabpehely
60
40
Kukoricapehely
76
75
Tészta (fehérlisztből)
46
40
Rozskenyér
60
56
Fehérkenyér
100
100
Barnarizs
104
62
Fehér rizs
110
79
Burgonya
141
121
Tojás
42
31
Sajt
55
45
Marhahús
21
51
Lencse
62
58
Hal
28
59
Szárazbab
114
120
Alma
50
59
Narancs
39
60
Banán
79
81
Szőlő
74
82
Mogyoró
12
20
Jégkrém
70
89
Chips
52
61
Joghúrt
62
115
Csokoládé szelet
79
112
Fánk
63
74
Keksz
118
87
Croissant
74
79
Torta (krémes)
56
82


Az emberekben a táplálkozással bejutott szénhidrátok kizárólagos felszívódási formái a monoszacharidok (glukóz, galaktóz, fruktóz). A véráramba került monoszacharidok fő fogyasztója és átalakítója a máj. A szervezetben elsődleges szénhidrát forma a vércukor vagy glukóz. E forma a májban oxidálódhat, glikogén formájában raktározódhat, vagy más tápanyagféleséggé alakulhat (pl. zsírsavvá, aminosavvá), de az izomsejtekhez is szállítódhat, ahol szintén raktározódhat, illetve közvetlenül felhasználódhat energiatermelés céljából. A fruktóz és a galaktóz metabolizmusára jellemző, hogy olyan intermedierek keletkeznek, amelyek vagy a glikolízis vagy a glukoneogenezis folyamataiban alakulnak tovább, tehát közvetlenül nem használódhatnak fel. A fruktózt az izom nem hasznosítja közvetlenül, ennek oka a fruktokináz enzim hiánya, így a fruktóz, mint tréninghez kötődő szénhidrátforrás nem a legmegfelelőbb választás.

A különféle táplálék-kiegészítő formulákban alkalmazott szénhidrátok általában glukóz, fruktóz, maltodextrin és újabban vitargo és palatinóz lehet.

A glukóz vagy szőlőcukor analóg a vércukorral felszívódásának üteme rendkívül gyors, nagy mérvű vércukor emelkedést okozva. Fogyasztását kizárólag edzés közbeni és utáni időszakban alkalmazzuk és koncentrációja ne haladja meg a 10 %-ot, azaz a 10 g/100 ml-t. Az optimális koncentráció alapvető meghatározója az adott szénhidrát formája. fruktóz esetén az általánosan tolerálható koncentráció 3,5 %, glukóz, szacharóz, keményítő oldatok esetén 8-10 %, maltóz esetén 12 % és maltodextrin esetén 15 % lehet.

A fruktóz fogyasztása ez okból is előnytelen lehet, ha a sportital 3,5%-nál magasabb koncentrációban tartalmaz fruktózt sok atléta gasztrointesztinális problémákkal küszködik. A fruktóz hatása késleltetett lévén először glukózzá kell alakulnia a májban, majd ezután szállítódhat a véráram útján a dolgozó izmokhoz. Ennek nyomán annak átalakítása és oxidációja glukózként nem kellően gyors, hogy az edzések energiaszükségletét lefedje. A fruktózt általában azért adagolják a sportitalokhoz, mert nem befolyásolják az inzulin szekréciót. Amit sokszor elfelejtenek ezzel kapcsolatban, hogy a hosszú időtávú megterhelések esetén a glukóz is csupán csekély inzulin szekréciót indukál, amely egy sportoló esetében közel sem okoz hypoglikémiát.

Maltodextrin az egyik legnépszerűbb forma lett a sportolók körében, lévén nem túlzottan édes és 10 g/100 ml koncentrációban vagy még magasabb esetén is jól fogyasztható. Ez a maltodextrin illetve a kukoricaszirup elsődleges előnye a cukrokkal szemben, lévén felszívódás tekintetében nem mutatnak számottevő különbséget. A maltodextrin ozmolalitása alacsonyabb, mint a glukózé és a gyomorsav szekréció is alacsonyabb lehet. Mivel a maltodextrin kevéssé édes, a sportolók akiknek ki kell egészíteniük étrendjüket pótlólagos szénhidráttal, több maltodextrint tudnak elfogyasztani mint cukrot. Egyszerűen ez egy elviselhetőbb formája nagy mennyiségű szénhidrát gyors bevitelének.
Edzés közbeni fogyasztásra általánosságban 30-60 g óránkénti szénhidrát fogyasztása ajánlható az edzés kezdetétől. Mivel a folyékony forma fogyasztása inkább elterjedt, a glukóz, szacharóz, kukorica szirup vagy maltodextrin fogyasztás becsült mennyisége és koncentrációja a körülmények, preferenciák és folyadék igény függvénye lehet. A 6-8 %-os koncentrációjú szénhidrát oldatok fogyasztása 500-1000 ml/óra mennyiségben megfelelő lehet, ami 30-60 g szénhidrátot szolgáltat óránként. Általánosságban a szénhidrát edzés közbeni fogyasztásra a 8-15 g mennyiség 15 percenkénti fogyasztása tűnik optimálisnak azaz 32-60 g óránként.

Edzéseink során a glikogén raktárak lemerülnek. Konstans megterhelések esetén, a glikogén raktárak a maximális oxigén kapacitás 60-80 %-át jelentő intenzitási szint mellett végzett folyamatos munkával hozzávetőlegesen 2-3 óra alatt meríthetők ki. A raktárak leürülése azonban 15-30 perces gyakorlatozással is megvalósulhat, olyan edzések, versenyek során melyben 1-5 perces nagyon intenzív megterhelést jelentő intervallumok (90 % VO2 max) és pihenő szakaszok váltják egymást. Ez a fajta megterhelés a jellemző a testépítésben is.

Az edzés utáni időszakban szükséges szénhidrát bevitel mennyiségére vonatkozó ajánlások sokszor meglehetősen széles határok közt szóródnak. Blom és Ivy tanulmányaik során különböző mennyiségű magas glikémiás indexű szénhidrátok (maltodextrin, dextróz) adtak a vizsgált alanyoknak az edzést követő 6 órán keresztül 2 óránként és mérték a glikogén szintézis mértékét (az adatok 70 kg-os egyénekre vetítve állnak rendelkezésre). Azt találták, hogy a glikogén reszintézis, azaz a szénhidrát raktározás mértéke óránként 2 % volt ha edzés után közvetlenül, majd azt követően minden 2 órában 25 g szénhidrátot (0,35-0,4 g/tskg) fogyasztottak. 5-6 %-osra növekedett (i.e. 5-6 mmol/kg/h), ha az elfogyasztott mennyiség 50 g (0,75-0,8 g/tskg) volt 2 óránként. Ezen túl amennyiben a 2 óránként elfogyasztott mennyiséget 100, 112 illetve 225 grammra növelték, a glikogén szintézis mértéke nem nőtt az 5-6 %-os óránkénti ütem fölé.
Mindez tehát azt jelentheti, hogy egy 70 kg-os egyén számára az 50 g mennyiség kétóránkénti fogyasztása jelent egyfajta platót a glikogén reszintézis mértékében, ez testsúlykilógrammonként 0,75-0,8 gramm szénhidrátot jelent. Ennél nagyobb mennyiség bevitele nem származtat pótlólagos előnyöket. Itt is kiemelendő, hogy a fruktóz önmagában fogyasztva csak 3 %-os reszintézist tudott produkálni. Lényeges hogy a glikogén szintézis üteme az edzést követő 15-30 percben emelt szintű. Így edzés után olyan hamar kell kellő mennyiségű szénhidrátot fogyasztani amilyen hamar csak lehet.

Az újabban kifejlesztett formulák, mint a vitargo és a palatinóz egyéb jellemzőkkel gazdagítják a képletet.

A vitargo egy nagy molekulatömegű kukoricából nyert szénhidrát fajta. Molekula tömege 500 000-700 000, míg a keményítőé is maximálisan 250 000. Ozmolaritása lényegesen alacsonyabb, így lényegesen gyorsabban ürül a gyomorból és felszívódása során lényegesen kevesebb vizet „szív” magával. Kapcsolódó kutatások szerint glikogén feltöltő kapacitása 70 %-kal gyorsabb, mint más szénhidrátitalok esetében, 80 %-kal gyorsabban távozik a gyomorból és 10 perc múltán már 50 %-a a vékonybélben volt.

A palatinóz szintén egy védjeggyel védett szénhidrát elnevezése. Ez egy lassú felszívódású forma, vércukorindexe csupán 32, inzulin indexe is 30. Ilyen formában folyékony állaga ellenére stabil vércukorszintet biztosít, elkerülhetővé teszi a hipoglikémiás tüneteket, a túlzott inzulin szekréciót, így napközbeni fogyasztásra is alkalmassá válhat.
kedd, 31 július 2007 20:41

Lutein

A lutein a karotinoidok egyik fajtája. A spenót és más zöldlevelű zöldségek igen gazdag forrásai. A lutein és a zeaxantin a nap káros sugarait elnyelik, semlegesítik a retinában lévő szabadgyököket, amivel csökkenthetik a sárgafolt-degeneráció (sárgafolt latin elnevezése „macua lutea) veszélyét, így felelős a szem idő előtti öregedésének megakadályozásáért. A szerepük - legalább részben - az, hogy kiszűrjék azokat a fénysugarakat, melyek a makula degenerációra jellemző homályos látást okozhatják. A lutein és a zeaxanthin sárga festékanyagok amelyek elnyelik a kék fényt amely a szemet károsítaná. Az emberi szervezet nem tudja szintetizálni így pótlása tápanyagok útján elengedhetetlen. Az átlagos étrendben csak csekély mennyiségű lutein szerepel, így ajánlatos luteintartalmú kiegészítők fogyasztásával pótolni.
kedd, 31 július 2007 20:40

MSM-mel (metil-szulfonil metán)

A szerves kén egyik formája, melyből a szervezet különféle enzimeket, antitesteket szintetizál, de részt vesz a kötőszövet és nyálkamembránok felépítésében is. Számos ételféleségben fellelhető, de kiegészítő formáját egy Észak-Amerikában honos fenyő fajtából nyerik. Izületi fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatású. Segíti a kollagén képződést így az izületek, bőr, haj és az izmok felépítését. Segíti a sejtmembrán szerkezet helyreállítását, egészséges működését a toxinok eltávolítását, a tápanyagok felvételét. Csökkenti a görcskészséget. Nélkülözhetetlen egyes B-vitaminok működéséhez, segíti a sejtek glükóz felvételét, így a vércukor- és energiaszint optimalizálását. Nyálkamembránra gyakorolt hatásán keresztül légzőszervi- illetve ételallergiában szenvedők terápiájában is hasznos lehet.

Napi ajánlott dózisa 100-1500 mg MSM lehet naponta, lehetőség szerint kondroitin-szulfát, glukozamin és C-vitamin együttes alkalmazása mellett.
kedd, 31 július 2007 20:39

Kondroitin-szulfát

A kondroitin-szulfát az állati porcok összetevője, az izületi réseket kitöltő kenőanyag alapja, így izületeink egészségének kulcstényezője. Kiegészítő alkalmazása osteoarthritisben szenvedők, izületi bántalmakkal küzdő idősebb emberek, illetve nagy terhelésnek kitett sportolók számára segíthet izületeik egészségének megóvásában valamint a már kialakult porc sérülések kezelésében. A glukozamin és MSM mellett a legnépszerűbb kiegészítővé vált a károsodott porcok regenerálására. Javítva a porcok kenést rugalmas állapotban tarta azokat, csökkentve a kapcsolódó felületek súrlódását, vizet és tápanyagot juttat a sérült területekre. A csonttörések és egyéb csontsérülések gyógyulását is segíti.

Az ajánlott adag 250-500 mg lehet napi három alkalommal fogyasztva. 500 mg glukozaminnal, 500 mg MSM-mel (metil-szulfonil metán) és 1000-2000 mg C-vitaminnal együtt adagolva a hatás szinergikus lehet.
kedd, 31 július 2007 20:37

Glükozamin

A glükozamin tulajdonképpen egy szénhidrát, mely azonban a szénhidrátok általános szerkezetétől eltérően szén, a hidrogén és az oxigén mellett nitrogént is tartalmaz, szokás amino-cukroknak is nevezni. A rovarok páncélját alkotó kitin tulajdonképpen egy polimer-glükozamin. Tengeri állatok kitinpáncéljából állítják elő, az újzélandi taréjos zöldkagyló 13% feletti glükozamin tartalommal lett megáldva. Segíti az ízületi felületek súrlódásának csökkentését és a regenerálódó szövetfajták újraképződését. Az izületekben az egyes szövetek sejtjei nem tapadnak szorosan egymáshoz, köztük rés található, melyet támasztószövet tölt ki. Melynek két alapeleme az un. elasztikus rostok és a glükozamin. A rugalmas rostok szerteágazó struktúrát hoznak létre, a közti teret glükozamin, az összetett cukor- és fehérjemolekulák, a proteoglykánok töltik ki. A glükozamin 2-3 vízmolekulát kötve tárolódik kialakítva a sejtek közötti víztereket. A szervezet saját maga nem szintetizálja.,

Legfőbb forrása a tengeri halak, és főként kagylók., de kis mennyiségben a legtöbb táplálékban hordozza. Az ajánlott adag 500 mg lehet napi három alkalommal fogyasztva. 250-500 mg kondroitin-szulfáttal, 500 mg MSM-mel (metil-szulfonil metán) és 1000-2000 mg C-vitaminnal együtt adagolva a hatás szinergikus lehet.
kedd, 31 július 2007 20:34

Ginseng

A Koreai-félsziget északi, és Kína északkeleti részének magashegyi vidékeiről származó növény. Elágazó göcsörtös gyökerű 40-60 cm magasra növő, egyenes vöröses szárú növény. Embergyökérnek is hívják a alakja miatt. Két formája ismert a kínai vagy koreai ginzeng (panax ginseng) és a szibériai ginzeng (elutherococcus senticosus). A szibériai ginzenget hatása enyhébb. Az orosz atléták egyik titkos fegyvereként tartották számon, Kelet-Ázsiában a tradicionális orvoslás mintegy 5000 éve használja. Gyökerét porrá őrölik vagy a hatóanyagtartalmát kivonják. A fehér ginzenggyökeret a betakarítás után közvetlenül kén-dioxiddal fehérítik, majd ezt követően napon vagy mesterséges hőt alkalmazva szárítják. A vörös ginzenggyökeret szárítás előtt forró gőzzel kezelik.

A szervezet stressz-helyzetben a mellékvese útján adrenalint és ún. stressz-hormonokat termel. Ha ez a reakció túl korán áll be illetve hosszú időn keresztül fennmarad kóros állapot akkor alakul ki. A ginzeng elősegíti a mellékvese optimális működését. Rendkívül jól alkalmazható legyengült beteg szervezet roborálására, szellemi és testi teljesítmény fokozására, erős immunizáló hatású, serkenti a virucid és baktericid immunsejtek termelődését. Jótékony hatású az izmok működésére, az energia-felhasználásra, fokozza az endorfin (boldogsághormon) termelését, kitolja a fáradtság kialakulását.

Ajánlott adagolása 100 mg kivonat lehet napi 2-4 alkalommal.
kedd, 31 július 2007 20:32

Vas

A felnőtt szervezet 2,5-5 gramm vasat tartalmaz, legnagyobb részét a hemoglobinhoz kötve. Másik része a különböző szállítófehérjékhez kötődik. Feladat az oxigén és a szén-dioxid szállítása, részt vesz elektrontranszportokban, hemoglobin-, mioblobin szintézisben, egyes enzimek működésében, szállító- és raktárfehérjék képződésében. Kielégítő vasszint mellett kevesebb szívódik fel a tápanyagokból egyfajta negatív visszacsatolásként. Felszívódásához elengedhetetlen a C-vitamin jelenléte. A növényi vasforrások hasznosulása nagyságrendekkel rosszabb, mint az állati eredetű, fehérjéhez kötött vasféleségeké, ezért megtévesztő egyes növények (például spenót) viszonylag magas vastartalma. A csersavak, fitátok (gabonafélék), oxalátok (sóska, spenót) gátjai a felszívódásnak oldhatatlan komplexet képezve azzal. A húsok, a máj és az egyéb belsőségek a legjobb forrásai.

A napi szükséglet 18 mg (USA RDI alapján), 14 mg (EU RDA alapján), az OÉTI által elfogadott RDA szerint 15 mg, míg sportolók esetén 15-20 mg lehet.
kedd, 31 július 2007 20:30

Vanádium

A múltban mérgező anyagként tartották számon. Növényeken gombaölő hatású.
Emberi szervezetben csökkenti a májban termelődő koleszterin mennyiségét. Inzulin-szerű hatása miatt a szénhidrátok anyagcseréjének szabályozója, növeli az inzulinérzékenységet. Segíti a glutation szintézist, amely a szervezet legerősebb antioxidáns és méregtelenítő anyaga. Nincs pontos beviteli ajánlás meghatározva az emberi szervezet számára, de valahol 10 és 30 mikrogramm között lehet naponta. Borokban, gyümölcslevekben, olajos magvakban és gabonafélékben van jelen jelentős mennyiségben. 4 mg fölötti dózisai hasmenést, hányást, pszichés zavarokat okozhatnak. Cukor-, vese- illetve májbetegek, terhes és szoptató nők számára kiegészítő alkalmazása kizárólag orvosi rendelvényre javallott.
kedd, 31 július 2007 20:29

Szelén

Az emberi szervezetben nagyon kevés, mintegy hat mg szelén van összesen, nagy része a májban, a fogzománcban és a körömben. Szerepe a sejtmembránok felépítésében van, erős antioxidáns hatású. A legjobb szelénforrások a tengeri állatok húsa, illetve a vese, a máj és a teljes kiőrlésű gabona. Hiánybetegsége nem ismert.