Hiszen több száz oldal is kevés lenne hozzá annyira gazdag Mexikó kultúrája, történelme…
November 6-án éjjel érkeztünk, több mint egy napot utaztunk.
Az ottani időzóna a minek-7 óra, mi ottani idő szerint éjfél körül érkeztünk a reptérre ,és még jó idő telt el mire lepihenhettünk,de a cancúni sós levegő illata feltöltött , nem beszélve arról, mikor megláttuk a város éjszakai fényeit.
Mexikó területén fejlett civilizációk virágoztak évezredeken át, mint a tolték, a maja vagy az azték.

Mi a Yukatán félszigetre, az északi maják és toltékok földjére,Cancún városába érkeztünk, jelentése maja nyelven hüllő fészek, hüllő kút. Mexikóban 50 indián nyelvet tartanak számon, és a maja egy önálló, semmihez nem hasonlító nyelv,írásuk hieroglif írás volt, és a számokat lentről felfelé írták, a legalacsonyabb értékű szám volt alul,szintén szimbólumok mint a kagyló,vonal,és pont használatával.
A környező kis falvakban élő emberek a maják leszármazottainak tarják magukat,és ápolják hagyományaik nagy részét a mai napig.
Maga a város 35évvel ez előtt még egy mocsaras kis halászfalu volt,majd igazi üdülőparadicsommá vált, tele csillogó szállodákkal,és bevásárlóközpontokkal . A 18 km hosszú földnyelv egyik oldalán a Karib –tenger fehérhomokos partja melyen a mi szállodánk is volt, másik oldalán a Nichupet –lagúna amely a szárazföldtől választja el, ahol a város másik része fekszik.

Az első nap szembesültünk a fél-trópusi éghajlat borzasztó párás 30 fokos levegőjével,és még kaptunk egy igazi zuhét is, de mégis mindenki óriási mosollyal mászkált ,és szinte el se hittük hogy ilyen csodaszép helyen vagyunk a Karib –tenger partján…jól hangzik ügye?
A szobánk ablaka a tengerre nézett, és minden nap gyönyörködtünk a kilátásban, és hallgattuk a hullámok zúgását….A vízhez az első szabad pillanatunka leszabadultunk, csak egy láblógatás erejéig is, mely 28 fokos volt, és leírhatatlan türkiz kék, nagy hullámokkal.
A délutáni regisztrációig próbáltuk felfedezni a környéket. Tudni kell azért erről a városról, hogy nem csak a környéken található látványosságokról,a csodálatos vízi világáról,hanem a szórakozóhelyiről is híres,ezért nappal az estéhez képest szinte senki sincs az utcán.

A verseny másnap kezdődött az elődöntővel, majd a rá következő nap a döntővel. Mind a két nap elég hosszadalmas, és fárasztó volt. Csapatunk sikeresen zárta a versenyt, melyet meg is ünnepeltünk egy vacsorával. Az itt eltöltött idő alatt nagyon jól éreztük magunkat, rengeteget nevettünk, és nagyon jó volt a légkör, nem csak a csapattal,hanem a többi ország versenyzőivel is.
Minden résztvevő ebben a szállodában lakott, így lépten –nyomon találkoztunk …elég érdekes látvány volt, hogy mindenhol testépítők rohangáltak.

Nagyon jó érzéssel töltött el minket, hogy itt szinte mint a sztárokra úgy néztek ránk…fotózkodtak velünk, nevünkön szólítottak az utcán vagy a tengerparton, és tudták az eredményeinket is.
Az újságokban napokig hír volt a Világ Bajnokság, írtak rólunk is, a T.V. élőben közvetítette a verseny mind két napját…szóval itt igazi kultusza van a sport szeretetének, és még a testépítésnek is!!!!!
Elgondolkoztató… A következő napokba próbálta mindenki belezsúfolni az őt érdeklő látványosságot, delfin show-t vagy úszást a delfinekkel, a strandolást, bazározást, és nem utolsó sorban végigenni Mexikó-a csoki, és chili hazájának ízeit....mert hát mi is a legfelvillanyozóbb élmény így a diéta után egy versenyzőnek!!??
Voltunk a várostól 200km-re elterülő dzsungelben lévő maja birodalom fővárosa Chichen-Itza romjainál, amely a világörökség része.
Neve „az Itzai kút kávájánál”az itt lévő természetes víznyelőaknákra utal, melyből a vizet nyerték, és vallási szerepük is volt. A leghíresebb az Áldozatok Kútja ahova az esőistennek, Chac-nak mutattak be emberáldozatokat.

A szerencsésebbeket növényekből kivont hallucinogénekkel kábították el, mivel élve dobták be őket a kútba. Másoknak a még dobogó szívét Chac-Mool isten ülőhelyzetben ábrázolt szobrának kőedényébe tették, mint pl.a győztes labdajátékos csapat kapitányának, vagy a legyőzött ellenségeiknek szívét.
A pok ta pok labdajátékot sokan a kosárlabda ősének tekintik, mivel egy 6,5 m magasan levő kőgyűrűn kellett a váll, csípő, mell segítségével átlökni az akár 4kg-os labdát.
A városhoz közel 600 építmény tartozik, mint a Főpiramis, a Harcosok temploma, a labdajátékok színtere a pelotpálya ,amely akusztikájáról híres.
A város nagy részét még ma is a dzsungel rejti, és találgatják hogyan építhették fel őket ilyen környezetben, és szállíthatták ide az óriási köveket. A főpiramis, valójában piramis a piramisban. A belső a Vörös Jaguár temploma, ami a holdnaptár szerint épült.
A külső a maja naptár szerint Quetzalcoat= Kukulkán(maja nyelven)= Tollas Kígyóisten tiszteletére emelték, aki a maja naptár 52.éves ciklusának végén 2012-ben visszatér, és új korszak köszönt az emberiségre.
Érdekessége hogy minden napéjegyenlőségkor a lemenő Nap utolsó fényeinek játéka egy tekergőző kígyót mintáz.
Az 55m magas piramisszentélyéből visszajövő taps hangja szent madaruk a quetzal madár hangját utánozza…tényleg!! Kipróbáltuk! Hazafelé a néptáncos-ebéd után megálltunk lubickolni az Ik-Kil barlangtónál, ami szintén egy karszt eredetű víznyelőakna 35 m mély, és selymesen lágy a vize. Az utolsó nap fájó szívvel indultam haza, legszívesebben egész Mexikót becsomagoltam volna a bőröndömbe. Én eddig is „szerelmese”voltam Mexikónak, de ez az utazás ezt még jobban megerősítette bennem.
Nagyon szép élmény volt számomra ,és azt hiszem ezt a csapat nevében is mondhatom. Köszönettel tartozom mindenkinek aki lehetőséget adott arra,hogy részt vehessek ezen a szép helyen rendezett versenyen, a családomnak, Power Track cégnek, Vida Zoltánnak,és a Vida Fitnessnek, és nem utolsó sorban Pintér Ferencnek, és Huszár Ernőnek , hogy egyengették a csapat útját!!!!
Remélem–e pár sorral,képpel ízelítőt nyújtottam, és vissza tudtam adni az ottani hangulatot. Kívánom mindenkinek,hogy jusson el ilyen szép helyekre, és ezt Egy Ilyen Jó Csapattal tegye!

                                                                                      Nagy Orsi