Nyomtatás
2010. augusztus 20., péntek 16:32

Az IGF-ről (második rész)

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
Előző cikkeink között már szóesett az IGF-ről, annak felépítéséről és hatásairól.
De miért is olyan népszerű ez az anyag és miért kap mostanában ekkora figyelmet?
Az alábbi cikkben ezt a témát járjuk körbe.
Először is fontos leszögezni, hogy ugyan sokan azonosítják a doppingszereket a szteroidokkal (már-már szinonimaként használják), az IGF nem szteroid, hanem pepid hormon-vagy szerencsésebb a mediáror anyag megnevezés.

Klasszikusan ugyan is hormonoknak valamilyen belső-elválasztású mirigy által termelt anyagot nevezünk.
Az IGF-et a máj termeli és juttatja a véráramba, de rengeteg más sejt is termeli, mint egy kommunikálva a környezetével.
Az IGF nem befolyásolja számottevően a nemi működést (felnőtt korban, pubertásban és azelőtt lényeges hatásai vannak), legalább is az állatkísérletekben a GnRH szintre kevés befolyással volt az IGF.
Az IGF népszerűségét a rendkívül jó anabolizmust fokozó tulajdonságának, és a nehézkes kimutathatóságának köszönheti.
Peptid típusú anyag lévén, igen hamar lebomlik aminosavakra, melyek általánosan előfordulnak a szervezetben, így nem jól használhatóak valamilyen tiltott szer indikátoraként. Az egyes szteroidok ezzel ellentétben nagyon is jellemző bomlástermékekkel ürülnek a szervezetből és akár a vizeletből is kimutathatóak.

Másik „probléma”, hogy a szteroidok többsége (szinte mind) zsírban oldódó anyag, ebből adódóan képes „raktározódni” az emberi test saját zsírszövetében és sokáig kimutatható (a nandrolon 18 hónapig, vagy akár tovább is kimutatható).
Az IGF kimutatására is vannak próbálkozások (hajszál analizálás), de igazán érzékeny módszert még nem dolgoztak ki.
Az idegrendszerre gyakorolt hatásai nem teljesen tisztázottak.
Idős embereken végzett felmérés során azok memóriája bizonyult jobbnak, akik idős koruk ellenére is magasabb (fiziológiásan) IGF szinttel redelkeztek.
Az IGF az egyik legjobban kutatott molekula. Elsődleges hatása hogy növeli a sejtek élettartamát, és segíti a növekedést (osztódás, diferenciálódás).
Azonban a daganatsejtek többsége is IGF érzékeny. IGF hatására a rákos sejtburjánzás sokkal intenzívebb, és tekintve, hogy az ilyen sejtcsoportok eleve „kontrolálatlanul” osztódnak az IGF használata nagy veszélyeket hordozhat.
Ismert tény, hogy az növekedési hormon az IGF-en keresztül fejti ki hatását, és itt is vannak visszacsatolási hurkok, csakúgy mint a tesztoszteron esetében.
A szer használata után a saját hormonszint ugyanúgy esést mutat.
Látható tehát hogy az IGF-sem csodaszer, bár igen nagy potenciállal rendelkező molekula. Összetett és sokrétű hatásai miatt még mindig vannak fekete foltok az emberi szervezetre gyakorolt hatásiról.
Megjelent: 1749 alkalommal