Néhány észrevétel, amit nagyon sokszor hallok a teremben.
Én nem akarom magam nagyon kigyúrni, csak olyan szeretnék lenni, mint Akhileusz a Trójában.

Mondja egy olyan kezdő sportoló, aki teljesen edzetlen, vékony, de edzetlen, állóképessége gyenge, önbizalma határtalan.
Az elképzelés: élek, ahogy eddig, ha éhes vagyok, eszem, ami kéznél van, lényeg hogy, olcsó legyen!
Három hónapot lejárok, de nem hajtom magam, nem akarok én túl izmos lenni!
Tápkieget nem veszek, sokba kerül, és különben is minek!
Ez egy félelmetes mentalitás, nem csoda, hogy így semmit nem lehet fejlődni.
Segíteni annak lehet, aki hagyja, akit érdekel az, amit csinál, akiben van szorgalom, alázat, és hajlandó áldozatot is hozni a céljaiért.
Sajnos ma az edzőtermekben nem tolonganak az ilyen vendégek.
Egy gyenge állapotról, egy viszonylag sportos megjelenés, két év céltudatos edzés.
Ha ezt közlöm, az nagyon nem szokott tetszeni.
Ha hozzáfűzöm, küzdeni is kell érte, lemondani dolgokról, az már végképp nem!
Ettől félnek, mint ördög a tömjéntől.
Ilyenkor jön a mentő ötlet: nincs valami tablettád?
Nincs, és ezen a szinten, egyébként is fölösleges!
Általában sajnos hamar feladják, jobb esetben, internetről próbálnak valami csodaprogramot összeállítani.
A céltudatosság ma sajnos nem a legszebb erény.
A fogadalmak arról is szólnak, hogy az embernek tudnia kell néhány dologban korlátoznia magát.
Mivel ez nehezen megy, a kitűzött célok is gyakran szertefoszlanak.
Reménykedjünk, az új évben másként lesz.
Vida Zoltán