A helyszín úgy gondolom egy EB megrendezéséhez méltó és maga a verseny szervezettsége is elég színvonalas volt. A zsűri tagjai között azonban kimagasló számban voltak a kelet-európai régióból, ami véleményem szerint a kategóriákon belüli eredményeket tekintve nagy jelentőséggel bírhatott.
A saját mezőnyömben (junior bodyfitness + 163 cm) voltak nagyon felkészült versenyzők. Nemzetiségüket tekintve 3 cseh lány, egy szlovák, egy orosz és egy litván. A három cseh lány az első négyben végezte. Úgy gondolom az első helyezett vitathatatlanul megérdemelte a bajnoki címet, az utána lévő sorrenddel azonban nem mindenki értett egyet…
Engem természetesen főképp a saját 7. helyem zavart…Vajon megérdemeltem? Laikus hozzáértők a szombati napon mindenképpen dobogóra tettek volna-minden esetre döntőbe biztosan…Ki-ki megítélheti ezt maga a mellékelt képek alapján…
Ekkor következett a második versenynap, amikor a döntők résztvevői szerepeltek, amint azt a kiragasztott lapok mutatták az én kategóriámba nem került magyar versenyző, így én sem jutottam be az első hatba, a döntősök közé. A magyar mezőnyből összességében hét versenyző jutott tovább és mutathatta meg fizikumát a vasárnapi napon. Eközben én a Mc’ donaldsban egy sajtburgert majszolva éreztem, hogy közéjük való vagyok…Mint ahogy azt az esti banketten maguk a versenyzők is érzékeltették velem. És én magamban azt mondtam: ,,Ígérem, Zoli büszke leszel Te még rám és kiteszed a képem a többiek közé…”


Torma Kriszti