Egy apró észrevétel; a véletlenszerű, és őszinte kölcsönös különdíjazás épp a Herkules trófea egyik fő szervezőjével – Huszti „ Puiu”-val történt, mint igazi sportbarát ( nem tudom mi kivetni való van abban, hogy méltányoljuk az ilyen ritka sportszerető emberek tevékenységét, hozzáállását? ), tehát milyen indokkal teszi tiszteletét az aki leplezetlen megvetéssel és iróniával tesz ilyen enyhén szólva nem éppenséggel sportszerű kijelentést.
Ugye azért nem főbenjáró bűn, ha jóleső érzéssel vettem át a különdíjat, melyet a magam részéről nagylelkű gesztusnak ítélek meg, mintsem annak a …… nyelvelésének.
Ámde nem én vagyok a főszereplője ennek a versenynek, de még csak nem is könyörtelen kritikusaink, tehát foglalkozzunk inkább magával a rendezvénnyel.
Ezúttal sem hazudtolta meg magát a szervező csapat, bár – kulissza titokként elárulom - nem folytak be a megígért szponzori támogatások, így anyagi nehézségek garmadájába ütköztek, hogy tető alá hozhassák mindannyiunk megelégedésére ezt az immáron nagyon sokadik rendezvényt.
Mi vendégek természetesen fikarcnyit sem éreztük meg az elmaradt támogatások hiányait.
Tették a dolgukat, mint szokták határon túli kollégáink. Teljes ingyenes ellátás, két éjszaka egy Félix fürdői szállodában reggeli, ebéd, vacsora, melyet a tradicionális bankett követett minden jóval, mi szem szájnak ingere.
Külföldieknek regisztráció díj zeró, és a buzgó mócsing WADA képviselői is távol maradtak.
Szerintem valahogy nem is hiányoztak senkinek. Közel hatvan atléta dübörgött végig a volt mozi terem színpadán, ( ezúttal nem a Nemzeti Színház adott otthont a rendezvénynek ) zömében jó formát hozva.
A pontozás apróbb hibáktól eltérve úgy vélem korrekt volt ( persze ez egy szubjektív megítélés ).
A kategóriák népessége kb. egy nemzeti verseny mezőnyének felelt meg ( 5-8 versenyző kategóriánként, az eredmény listát lásd egy korábban közölt cikkben).
A színvonal szerintem bőben meghaladta az utóbbi években rendezett magyar bajnokságok színvonalát.
Gyors, pörgős verseny volt, mint azt már megszokhattuk a Herkules trófea elmúlt évi rendezvényein, szemben olyan hazai versenyekkel, melyek pirkadattól éjfélig zajlanak, kimerítve nemcsak a versenyzők utolsó energia és ideg tartalékait, hanem a nagyérdeműt is méla unalomba kergetik, és mire a „nagyágyuk „ vonulnak rivaldafénybe kíméletlenül meggyérül a lelátó.
Summa-summarum a XI. Herkules trófea még egyszer ékes példája annak, hogyan kell egy versenyt lebonyolítani, a versenyzőkért vannak a rendezők, szervezők, nem pedig fordítva, és a közönség miként távozhat egy testépítő versenyről úgy, hogy teljesen elégedett és kiszolgált legyen.
Videó felvételek feldolgozása folyamatban.
„ Múmia”