Az idei Frey Classic volt a legsikeresebb, mióta létre hozták ezt a rangos versenyt.
Óriási létszám, magas színvonal, remek szervezés.
A magyar csapat összességében remekül szerepelt, bár volt néhány versenyzőnk, akit előrébb vártam.
A versenyen idén a bíráskodásban a tömeg dominált, a kidolgozás és a definíció kissé háttérbe szorult.
Rögtön hozzá teszem, nagyjából azonos fizikumú versenyzők megítélésénél igaz, amit írtam.
Minden bírónak egy kihívást engedtek, a végén kihívták azt az 5 versenyzőt, aki a legtöbb kihívásban szerepelt.

A többi versenyző csak az előzsűrizésnél, az 5-ös kihívásokban tudta megmutatni magát.
Így 5-től 10-ig gyakorlatilag nem volt összehívás, a bírók az első benyomás alapján állapították meg a helyezéseket.
Rövid értékelés a magyar versenyzőkről, ahogy én láttam.

Julcsi először indul a Frey Classic-on, ami egy elit verseny.
Csak olyanok indulhatnak, akik már voltak döntősök az NAC világ versenyein.
A színvonal mindig nagyon magas, csak nagyon jó formában lévő versenyzőknek érdemes elindulni.
Julcsi három héttel a verseny előtt már remek formában van, csak a finom hangolás maradt hátra.
Az apró tartás hibáit is sikerült kijavítani, a pózolása szinte teljesen hibátlan.

Még a mozgását kell kicsit finomítani, illetve felgyorsítani a pózolását.