[
új képek Noémiről]
Az elmúlt három év közül, az idei évi versenyszezon volt a legkeményebb számomra. Mind, ami a felkészülést, mind, ami a versenyeket illeti. Nekem a legkedvesebb kategória a fitness modell, de úgy gondoltam, kipróbálom magam a bodyfitness-ben is. Főleg, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy részt vegyek a Magyarországon megrendezésre kerülő Junior VB-n.
Októberben kezdődtek a versenyek, a VB. viszont csak december elején zajlott. Sokáig nem voltam benne biztos, hogy végig tudom csinálni, de a sok bíztatás elég erőt adott. Sokszor voltak holtpontok az edzésekben, de muszáj volt küzdeni. A fogyás volt a legszörnyűbb! Hiába tartottam be a diétát, egy idő után stagnált a súlyom. Ilyenkor még többet kardióztam, ami valamelyest segített. A vizesedéssel viszont nem tudtam mit kezdeni. Csak annyit, hogy versenyek előtt 3 napig nem ittam. Ez segített jó formát produkálni, főleg a VB.napjáraJ
November 30-án kellett mérlegelnünk, bemutattuk a gyakiruhákat, felírták az adatainkat. A 49-es számmal indultam, ami csak azért érdekes, mert a páratlan számok mindig szerencsét hoztak, főleg a kilences! Szóval akkor már nagyon izgultam, mindenki méregetett mindenkit, ahogy ez lenni szokott.
Másnap a budakalászi sportcsarnokban korán kezdtünk. Reggel volt egy kis pánik, mert nem engedtek az öltözőkhöz senkit, egymást kellett kennünk, illetve reggel egy réteggel barnítanunk kellett. (Én azért megoldottam egy kis segítséggelJ) Borzasztó hosszú nap volt, háromszor kellett átöltözni, ugyan ennyiszer újrakenni, közben majd megfagytam.
Vasárnap délelőtt voltak az Elite versenyek. Gondoltam benevezek a modell kategóriába. 9-es lett a számom! Szuper! Gyorsan zajlottak az események. Megnyertem! Külön örültem, mert pénzdíjas verseny volt, és ha már ennyit szenvedtem…
Délután felvonult a színpadra 40 ország versenyzője. Nagyon jó érzés volt magyarként képviselni hazánkat. Már nagyon aggódtam, hogy vajon benne vagyok-e a döntősök között a 6-ban. Lentről mutogatták: BENNE VAGY!
Nem maradt más hátra, újra öltözni és „barnulni”. De nem bántam! Egyszer volt összevetés, és emlékszem, hogy végig lökdösődni kellett az orosz versenyzővel, folyton eltakart. Nem hagytam magam! Következett az eredményhirdetés, 6. lettem. Ahhoz képest, hogy először váltottam kategóriát… Bár nem magyar himnusz szólt, én mégis büszke voltam magamra! Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, akik végig mellettem álltak!
Oláh Noémi