A körülményekhez képest igyekeztünk minél színvonalasabb trófeákkal jutalmazni a győzteseket.
Valójában ez nem fizetség, hanem gesztus, elismerése annak a hatalmas munkának, tehetségnek, ami szükséges ahhoz, hogy valaki nyerjen egy versenyt.
Egy tárgy, amire ha később ránéz, felidőződik benne a verseny hangulata, saját elért eredménye, formája, egyszóval minden, amiért küzdött, és fontos volt abban a pillanatban.
Már előre hallom a jóindulatú kritikusok hangját: csak ennyi?
Évekig küzdöttünk ezért a sportért, és túl sokan most sem segítettek, és mi nem tudtunk tenni ennél többet.
Remélem, erőfeszítésünk nem lesz hasztalan, és aki eljön, jól érzi majd magát és ez az igazi elismerés.
A kritikusok pedig mutassák meg, hogy kell tenni ennél többet. A jó példából tanulunk.
Ha valaki sem tenni, sem segíteni nem tud, akkor ne ártson, maradjon inkább csendben.
A csend öröm. Azték mondás. Mély bölcsesség. Szívlelje meg, akire tartozik.
Vida Zoltán