Néhány negatív elem miatt egy egész nemzetet súlyt a megbélyegzés átka.
Senki nem születik testépítőnek, csak azzá válik korábbi tulajdonságainak keretein belül. Vagy ha már valaki átlépi egy fitness terem küszöbét "izomagyúvá" degradálódik, akkor is ha a küszöb előtt még orvos, mérnök, pedagógus, közgazdász, jogász...stb volt?
Nem ellentmondásos ez a szemlélet? Miért csak a testépítők rendelkezhetnek az említett negatív tulajdonságokkal?
Az sem minősül labdarugónak, aki hétvégenként kijár a grundra pajtásaival focizni egy jót, utána meg befordulnak a sarki kocsmába, hogy néhány korsó sörrel lemossák a grund porát, vagy ha a strandra ruccan egy jót úszni valaki, rögtön úszóvá avanzsálják? A társadalom másik nagy téveszméje, hogy minden impozáns méretekkel rendelkező férfit, a versenyző testépítőkkel azonosítja.
A műfaj e vehemens és arrogáns kritikusai közel nincsenek tisztában a testkultúra fogalmával! A különbség óriási!
A tar kopasz arrogáns, pénzbehajtó, zsaroló, sörhasú, felpumpált csökkentagyú gorilláknak köze nincs a testépítéshez, mindössze méretes mivoltuk miatt hasonlítanak némiképp rájuk.
A testkultúra olyan monumentális neveknél kezdődik, mint a nagy legendák: Sandow, Larry Scott, Sergio Oliva, Schwarzenneger, Lee Haney, Dorian Yates, Ronnie Coleman...vagy a magyar mezőny nagyjai: Bitter István, Kiss Jenő, Lantos János, Kupcsik László...Európa-és világbajnokok.
Ők mindannyian megszenvedtek a sikerért.
Tehát amennyiben a testépítés nem mínősül sportnak, akkor Arnold Schwarzenneger soha nem sportolt, pedig a szakírók és kritikusok is azt tartják róla, hogy elsősorban a sportnak köszönheti további színészi, valamint politikai karrierjét.
Ezek szerint mindenki mellébeszél? Továbbá ha például a súlyemelés mint olimpiai sportág sportnak minősül, akkor a testépítés miért nem az, mikor alapjában véve ugyanazok a gyakorlatok vannak a bodysok verseny felkészülési repertoárjában mint a súlyemelőknél- leszámítva a specifikus versenyszámokat, szakítás és lökés -csak sokkal komplexebb formában, a diétáról mely egyetlen más sportágban sem annyira mérvadó, nem is beszélve?
Vagy mennyivel markánsabb például a sakk, a sznúker, két cigi és wiszky kortyolás között, a motorsportok, vagy pedig a milliárdos öregurak rekreációs lukcélzó pálcalóbálása, melyet hivatalosan golfnak neveznek?
És az olimpiai sportszámok közé tartozó sportlövészet, íjászat vagy tollaslabda?...Értelmetlen tovább sorolni a széles palettát. Azt pedig fölösleges kihangsúlyozni, hogy a testkultúra azon nagyon kevés sportágak egyike,amely egyértelműen magán hordja mestersége címerét.
Versenyfelkészülés alatt, kiegészítésként szinte minden sportágat képviselő sportolók járnak konditerembe erőnlét javítás céllal: küzdősportolók, labdajátékosok, atléták...
Egy másik közkedvelt nem éppenséggel metafórikus jelző mellyel a testépítőket gyalázzák, a "magamutogatás"vádja. Amennyiben ez nem üres koholmány, hanem valós vád, akkor bárkire aki megnyilvánul valamilyen formában, megbélyegezhető ezzel a jelzővel; Michelangelo a Dávid szobra által szintén azt "bizonygatta" a világnak, hogy mekkora géniusz, Petrarca szónoki talentumát "fitogtatta", Einstein a relativitás elmélet által, felfedezői képességével "hencegett", Paganini a hegedű virtuóz hangszere húrjain játszva"vagánykodott", Pelé vagy Maradona a foci pályán mutogatta"zsonglőr zsenialitását", a tanár előadó készségével igyekszik elkápráztatni tanítványait. Következtetésképpen ha egy jó szolgálat érdekdekében,vagy nem ártó szándékkal tesszük "közszemlére" ügyességünket valamilyen formában, miért minősül magamutogatásnak, de ha mégis az, miért bűn? Az önkifejezés szelleme mindenkiben él.
Múmia
