Legalább 10 elnökkel dolgozott együtt, teljesen alkalmatlanokkal, és a rátermettekkel is képes volt együtt dolgozni, ami biztosan nem volt egyszerű, sőt szerintem elég idegölő lehetett a számára.
Ennek ellenére, soha nem panaszkodott, pedig voltak időszakok, mikor minden probléma az ő nyakába szakadt.
Edzőként is egészen a betegségéig aktív volt, a magyar paraolimpiai erőemelő csapat edzője volt, több olimpián is részt vett, és voltak nagyon sikeres tanítványai.
Főtitkárként részt vett az edzőképző diákjainak vizsgáztatásában, ezt a feladatát is igyekezett magas szinten ellátni.
A sportág az eltelt évek alatt alaposan átalakult, kisebb csoda, hogy Gábor ennyi éven keresztül képes volt ellátni ezt a feladatot, hiszen ez a szövetség már nyomokban sem hasonlít arra, mint amilyen akár 8 évvel ez előtt volt.
Személyét szerintem nehéz lesz pótolni, valószínűnek tartom, hogy az új főtitkár az elnök közvetlen környezetéből fog kikerülni.
Azok a barátok, régi sporttársak, akik eljönnek Gábor búcsúztatására, a család kérésére tiszteletük jeléül hozzanak magukkal egy szál fehér virágot.
Nyugodj békében barátom, nem felejtünk el!
Vida Zoltán