Óriási felelőtlenség egy olyan versenyzőtől, aki élete utolsó junior világbajnokságára készül, és ez az utolsó esélye, hogy junior világbajnoki címet nyerjen.
Aztán persze jön a magyarázat, hogy direkt volt, hogy majd ő megmutatja, hogy innen se lesz gond, ő így is képes nyerni.

Mindig elcsodálkozom a fiatal versenyzőkön, honnan ez a hatalmas önbizalom?
Hiszen még soha életében nem volt olyan formában, ami egy világbajnokság megnyeréséhez elég lenne.

Fogalma sincs róla, mennyi idő kell hozzá, és mit kell hozzá tenni, hisz eddig minden világbajnokságon kiesett, és utána másra mutogatott.
Elgáncsolták, nem szeretik, kiválogatott néhány olyan fotót, amin jobbnak látszik néhány riválisánál, akik előtte végeztek, igazolván a saját teóriáját.

A Frey Clasic után reménykedtem benne, végre leszámolt ezzel, de úgy látszik, túl korai volt az öröm.
Nem akarok hosszú szakmai fejtegetésbe kezdeni, milyen hátrányai lesznek a radikális szénhidrát megvonásnak, mert erre lesz szükség, másként esély sem marad, még a döntős helyezés elérésére sem.

Némi iróniával, egy igei idézet.
Egy embernek volt két fia. Megkérte őket, menjenek ki a szőlőbe kapálni.
Az első azt mondta: megyek, de aztán meggondolta, és otthon maradt.
A másik azt mondta: nem megyek, de aztán meggondolta, és kiment.
Vajon melyik teljesítette az ígéretét? Bizony a második.
Mert beszélni, azt könnyű, cselekedni, azt nehéz.
Remélem, a hajrára Pistinek megjön az esze, és sikerül normális formát hoznia a világbajnokságra.
Vida Zoltán