Alábbi cikkünkben a fehérjeforrások helyes használatáról fogunk szólni pár szót.
Az izomsejtek összehúzódásra képes elemei fehérje „szálacskákból” épülnek fel, hogy az edzés hatására izomtömeg növekedés jöhessen létre, fehérjét kell fogyasztanunk.
Ezek aminosavakra bomlanak és „építőkövekkel” látják el az izom épülés folyamatát.
A legjobb fehérjeforrások az állati eredetű fehérjék, azon belül is a húsok, mivel ezek tartalmazzák az emberi szervezethez leghasonlóbb fehérjéket.
Az ilyen jellegű táplálék felvétele edzés után nem mindig megoldható, ez az egyik probléma.
A másik, hogy e táplálékok emésztése viszonylag sok időt vesz igénybe, márpedig edzés után az a kívánatos, ha a szervezet minél előbb aminosavhoz jut (nyitottak az un. „anabolikus kapuk”).

A tejfehérje két merőben eltérő felépítésű és tulajdonságú frakcióra bontható, kazeinre és tejsavóra.

A tejsavó fehérje az elmúlt évek legnépszerűbb kiegészítőjévé nőtte ki magát. A 90-es évek elején a kutatók felfedezték, hogy a tejsavó nem csupán egy melléktermék, mely a sajtgyártás során keletkezik, hanem kiemelkedő tulajdonságú fehérje részt tartalmaz. A sajtgyártás folyamatában a túrótól elváló savó jellemzői még messze nem ideálisak ekkor a savó 92 % vizet, 0,9 % fehérjét, 6,5 % laktózt és 0,2 % vitamint, ásványi-anyagot és egyéb zsíroldékony tápanyagféleséget tartalmaz. A kellő fehérje tartalom eléréséhez így további feldolgozásra van szükség. Ennek nyomán elkezdtek olyan eljárásokat kifejleszteni mellyel a keletkező nem épp ideális összetételű savó fehérje része leválasztható a nem kívánatos hordozóktól, így a zsiradéktól, laktóztól, nátriumtól.

A tejsavó fehérjék e feldolgozási folyamat jellemzői alapján három csoportba sorolhatók: tejsavó fehérje koncentrátumok, -izolátumok és –hidrolizátumok.