A glutamin általánosságban egy nem esszenciális aminosav, ám fokozott fizikai és emocionális megterhelés mellett pótlása elsőrangú kérdéssé válik, így feltételesen esszenciális aminosavnak nevezhető. A glutamin jelenti az enterociták (bél sejtek), és a limfociták (fehérvérsejtek egy típusa) elsőrendű tápanyagát. Az izomzat aminosav állományának mintegy 61%-át adja, de az izomállomány magas glutamin szintje segíti a többi aminosav felvételét is. Erős antikatabolikus hatása, semlegesítve a kortizolt, mely az izomszövet edzésterhelés indukálta lebontásáért felelős. Nélkülözhetetlen az immunrendszer egészséges működéséhez, a celluláris immunválaszt támogatva. Gátolja a glukokortikoidok okozta miosztatin kibocsátást és izomsorvadást. A vérplazma és az izomszövet glutamin szintje edzéseink során lezuhan, és órákig alacsony marad, mely kompenzáció hiányában az un. túledzés egyik elsődleges oka. Csökkenti az édes íz iránti vágyat, sóját (monosodium-glutamin) íz-fokozóként használják. Glikogénspóroló hatású, szénhidrát hiányában is képes feltölteni a glikogén raktárakat. Olyan betegségek terápiájában is alkalmazzák, mint a Crohn, IBS (irritábilis-bél-szindróma), AIDS, rákos megbetegedések, égési traumák, alkoholizmus.

Ajánlott adagolás 10-30 gramm lehet két három részre osztva.

Amikor egy aminosav-, illetve fehérje alapú kiegészítőről beszélünk, gyakran hangzik a szabad formájú aminosav és a peptid-kötésű kifejezések. A kérdés persze, hogy melyik a hasznosabb és miért.

A szabad formájú aminosav tulajdonképpen aminosavakat jelentenek szabad, egymáshoz nem kötött formában, mintha a téglákat csak szimplán egymás mellé raknánk. Amikor egy fehérje szervezetünkben megemésztésre kerül, az azt felépítő aminosavak egy része pontosan ilyen egyedi, szabad formára bomlik és jut a véráramba.

A peptid-kötésű aminosavak, ellenben több aminosav összekapcsolódásával létrejövő kisebb nagyobb láncok. Di-peptidek esetépen, kettő, tri-peptidek esetében három aminoisav kapcsolódik össze un. peptid-kötéssel, polipeptidek esetében pedig négy vagy több. A peptid-kötés annak a kötésformának az elnevezése mellyen keresztül az aminosavak egymáshoz kapcsolódni képesek.

A szabad formájú aminosavak klinikai felhasználása gyakori, mikor is intravénásan, infúzión keresztül juttatják azokat a véráramba, ám orális alkalmazásuk nem ilyen egyértelműen előnyös. Hogy melyiket alkalmazzuk, az attól függ mikor és miért. Ha fehérje bevitelünk fokozása a cél és teljes aminosav-spektrumú kiegészítőt kívánunk fogyasztani, akkor egy komplett fehérje kiegészítő, vagy jobb esetben hidrolizátum illetve peptid kötésű aminosav-kiegészítő jelentheti a megoldást. A hidrolizátumok a különféle fehérje készítmények további feldolgozását jelentik. Ennek során különféle katalitikus, azaz lebontást segítő enzimek segítségével rövidebb aminosav láncokra bontják a kiindulási anyagok. Ez a fajta hidrolizis hasonló ahhoz a folyamathoz ami az emésztés során a szervezetünkben is lezajlik. Nagyon lényeges az eljárás minősége, a hidrolizis mértéke. Az eljárás úgy és addig jár pozitív eredménnyel, amíg a fehérje nem károsodik, azaz nem denaturálódik és veszíti el természetes szerkezetét. Az emésztő rendszer a legkönnyebben és leghatékonyabban az ilyen formában nyerhető peptideket hasznosítja. Felszívódásuk jelentősen jobb, közel kétszer olyan gyors, mint akár a teljes fehérjekoncentrátumoké, akár a szabad formájú aminosavaké. A szabad formájú aminosavak fogyasztását korlátozzuk olyan esetekre amikor egy vagy néhány aminosav előnyeit kívánjuk kiaknázni, így például a pótlólagos BCAA bevitelre, edzés előtti energizálóként ható L-tyrosinra, lefekvés előtt az elalvást segítő L-triptofánra vagy épp argininre és lizinre az ammónia-semlegesítéséhez és a növekedési hormon termelés stimulálásához.