A kifejezés arra utal, hogy az egyik anabolikus szteroidról leállva, pihenő nélkül egy másik szerre térnek át. Ezzel a hozzá szokás esélyét akarják csökkenteni, folyamatos fejlődés mellett.
Van akinél működik, van akinél nem.

Már közöltük Dr Frederick Hatfield néhány írását az anabolkus szteroidokról.
Most az anabolikus szteroidok lehetséges, nem kívánatos mellékhatásairól közöljük néhány írását.

A máj a legnagyobb mirigy az emberi szervezetben, felnőtt egyénekben súlya 1200-1500 g körül van. Igen sokrétű feladatot lát el: szerepe van a szervezet méregtelenítésében, segíti az emésztést (epét termel), hormonokat, fehérjéket termel, hogy csak néhányat említsünk.
Ha a máj működése leáll az életveszélyes állapot, tehát a máj létfontosságú szerv.
Ugyan a máj regenerálódó képessége igen jó, a teljes máj 25%-a képes teljesen regenerálni az egész szervet, egyedülállóan szerveink közül. „Kitartó próbálkozással” azonban nagy károkat tudunk okozni benne.
Minden gyógyszer megterheli a májat, ez a doppingokra is igaz, a májkárosító hatás általában a mennyiségekkel áll egyenes arányban, de az egyes szerek károsító hatása eltér.
Szteroidok közül kiemelkednek a 17 alfa alkalizált szerek, melyek erős májkárosító hatást mutatnak. Általánosan igaz, hogy minden szteroid (pár kivételtől eltekintve) melynek tablettás (ún. orál szteroid) formája van, jobban igénybe veszi a májat, mint az injekciós forma.
Ez nem azt jelenti, hogy az injekció nem hat májra! Az orál szteroidok fokozott toxicitását az okozza, hogy a hatóanyagnak „túl kell élnie” a máj bontó hatását.

Hogy is történik ez? A bélrendszerből felszívott anyagok a májkapu-éren jutnak a májba megelőzve, minden más szervet. A máj tehát a „kapuőr”, aki nem engedi a káros anyagokat (illetve megpróbálja kiszűrni) a szervezetbe jutni.
Itt érdemes megemlíteni, hogy néhány gyógyszer (és az alkohol is) képes egyéb felületeken pl. nyálkahártyán szívódni, ezzel megkerülve a májat.
A gyógyszerészek az egyes szteroidok különböző módosításával érik el (ilyen a már említett 17. szénatom metliezése), hogy a máj „ne bántsa” a hatóanyagot, illetve ha végez is rajta átalakítást biológiailag aktív molekula jusson az izmokhoz.
Hosszabb szteroidos kúra közben érdemes májpanel vizsgálatot végezni, hogy képet kapjunk arról, mennyire veszi igénybe a gyógyszerhasználat májunkat.
A vizsgálat általánosan 6 karakterisztikát figyel: Az alanin-aminotranszferáz (ALT vagy GPT), az alkalikus foszfatáz (ALP), az aszpartát-aminotranszferáz (AST vagy GOT), a billirubin, az albumin, és az összfehérje (total prtotein) vér szintjét méri.
Az első három mutató főként a májban található enzimek vérszintjét méri, magas szintjük májkárosodásra utalhat.
A billirubin a hemoglobin bomlásterméke, meg növekedett szintje az epeutak elzáródására utalhat (az alkalikus foszfatázzal együtt).
Az albumin a máj által termelt egyik legfontosabb fehérjeféleség, szerepe van a vér ozmotikus viszonyainak alakulásában, egyes hormonok és ionok transzportjában, továbbá a vér Ph-jának alakításában.
Májkárosodás esetén a máj proteinszintézise csökken, így az albumin szint is csökkenést mutat. Súlyos esetben ez akár hasi folyadékpangást (hasvízkór) okozhat, ami a szövetek közti folyadék felgyülemlése miatt alakul ki és a beteg hasa puffadt lesz (nem zsír tapintású, hanem könnyen összenyomható „lötyögő”).

Ilyen szintű károsodás ritka szteroidhasználóknál, inkább az alkoholistákra jellemző.
A károsodás első fázisában a máj megnagyobbodik, elzsírosodik (zsírmáj), majd végül összezsugorodik.
A hosszú ideig tartó gyógyszer használat azonban, okozhat problémákat. Általános tünetek lehetnek: a hányinger, hasi görcsök, levertség, rossz hangulat.
Epeutak elzáródása esetén a billirubin és az epesavak a vérbe kerülnek. A szövetekben felszaporodott billirubin a szem és a bőr sárgaszínű elváltozását okozza (sárgaság vagy icterus), a kezeletlen beteg hosszú távon központi idegrendszeri károsodást is szenvedhet.
Szteroid kúra alatt érdemes májvédőket szedni a máj fokozott igénybevétele miatt.
Ilyenek a máriatövis, és az orvosi füstike, ezek gyógynövény kivonatok (pl silymarint).
Ezek először vagy semlegesítik a méreganyagokat, vagy növelik a test természetes antioxidánsainak,( a glutationnak és a szuperoxid dizmutáznak) a mennyiségét.
Úgy, hogy fokozzák a májsejt osztódást és aktivitást. A májsejtek kapacitása azonban véges! A nagymennyiségű gyógyszer szedését nem lehet májvédőkkel kompenzálni. Ha valaki szeteroidhasználat mellet dönt, az vegye figyelembe a vegyületeik fent említett hatásait is és, mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében legyen körültekintő és óvatos!

Alábbi cikkünkben Magyarország elsőszámú gyilkosáról fogunk néhány szót ejteni: a szív és érrendszeri megbetegedésekről. Nézzük, hogyan tehetünk ez ellen életmódunkkal, ne hogy mi is ennek az igen gyakori betegségnek az áldozatává váljunk.
A szív- és érrendszerünk egészsége fontos faktor, hogy egészségünket hosszú ideig megőrizzük. Minden szervünk öregszik, ám ezek a változások 50 év fölött válnak szembetűnővé, ha valaki aktív életet él ez az idő jócskán kitolható. Az idő előre haladtával az erek és a szív rugalmassága csökken. Az erek rugalmatlansága gyakran a vérnyomás emelkedését is eredményezi. A természetes öregedés mellet egy másik tényező, az érfalra lerakódott zsírszerű anyagok is hozzá járulnak a keringési rendszer „elhasználódásához”.
Ilyen anyag a koleszterin is. A koleszterin nem oldódik vízben, ezért szállítása proteinekhez kötött. Ilyen proteinek az LDL és a HDL (5 fő csoport létezik, itt csak a 2 legfontosabbat említünk). Az LDL-t nevezi a köznyelv „rossz koleszterinnek” a HDL-t pedig „védő koleszterinnek”. Az elnevezések igen találóak, ugyan is az LDL könnyen oxidálódik, az oxidált LDL-t pedig nagyobb valószínűséggel kötik meg az érfal proteoglikánjai.
A HDL ezzel szemben képes koleszterint visszavenni a már lerakódott anyagból.
A lerakódást placknak nevezik, és ezek vastagsága határozza meg a betegség súlyosságát, továbbá hogy a plack mennyire hajlamos „leszakadni” az érfalról (instabil plack).
Vastag plack esetén a területre szállított vér nem lesz elegendő, az instabil plack esetleges leszakadása pedig embóliát okozhat.
Plackok bárhol a szervezetben kialakulhatnak: a szívkoszorú ereiben, agyban, végtagok vénáin (pl. mélyvénás artericlerosis).
A tünetek jellegükben nagyon hasonlók, melyek mind az elégtelen vérellátásra vezethetők vissza (a tünet együttest TIA rövidítéssel jelölik, mely az angol transient ischemic attack rövidítése): szívkoszorú erek esetén mellkasi fájdalom, szorító érzés, agyi erek esetén: zavartság, szédülés, látásromlás, végtagok esetén pedig zsibbadó tűszúrásszerű kiterjedt fájdalom.
A megnövekedett diasztólés vérnyomás utalhat plackra, a szervezetünkben így érdemes vérnyomásunkat az évek folyamán figyelemmel kísérni.
A rendszeres félévenkénti vérvétel is segít pontos képet kapni állapotunkról: 5 mmol/l érték alatt kívánatos maradni LDL esetében, 6,2 mml/l érték fölött már magas a rizikó a betegség kialakulására, HDL esetén némivel 1 mmol/l fölötti érték kívánatos.
Az LDL szintet gyógyszeresen is kezelni lehet, elsősorban sztatinkokkal (pl: atorvastatin, lovastatin, rosuvastatin) melyek gátolják a HMG-CoA reduktáz enzimet a májban, mely fontos szerepet játszik a koleszterin szintézisben.
A sport és az egészséges telített zsírokban és cukrokban szegény, ám rostokban és omega 3-omega 6 zsírsavakban gazdag étrend jelentősen csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kockázatát.

A WHO ajánlása heti 3x 30 perc kardiót és 2x30 perc súlyzós edzést tart szükségesnek a szóban forgó betegségek megelőzése érdekében.
A szteroidok többsége (androgének) sajnos az LDL szint növekedését és általában vele együtt a HDL szint csökkenését eredményezi, ezzel növelve a betegség kialakulásának kockázatát.

A tamoxifen és egyéb SERM-ek (és az ösztrogének) viszont segíthetnek a kívánatos lipidprofil elérésében, ám a szteroidhasználók jóval több androgént használnak, mint ahogy ezt könnyen korrigálni lehetne.

A legcélszerűbb megelőzni a problémát, ám ha valakinek már kialakult pl. szívkoszorúér szűkület, azt ma már az orvostudomány jó hatékonysággal tudja kezelni.
Két fő módszer a ballonos tágítás és az un. stentelés, melynek során a comb vagy a kéz egyik artériáján egy szonda segítségével a szív koszorúerekhez juttatnak egy fémháló-szerű csövet és ezzel tágítják a problémás érszakaszt.

A stentelt betegek általában ezután a vérrögképződését gátló gyógyszereket kapnak (un. antikoagulátumok pl aspirin, heparin), illetve béta-blokkolókat.
Fontos, hogy ilyen beavatkozás után sem késő elkezdeni sportolni, illetve folytatni a sportot, ugyanis kedvező hatást mutatnak az egészségi állapotra!
Figyelni kell azonban, hogy kerüljük a maximálishoz közeli terheléseket, és kerüljük súlyzós edzés közben a préselést (zárt gégefedővel történő kilégzés), gyakorlatok közben folyamatos legyen a légzésünk.
Érdekességként még meg lehet említeni, hogy kismennyiségű alkohol (pl. napi másfél deci vörösbor) segíthet a megelőzni a kóros állapotokat, továbbá a NO-fokozó termékek (főként azok, amelyek koffeint nem tartalmaznak) is jó hatással lehetnek.