Mint tudjuk, két magyar páros indult, Nagy Orsi-Tóth Dani, és a Kaszás Andi-Jenei Pisti páros.
A kötelezőkben Orsi Danival minden bírónál első lett, míg a szabadpóznál egy negyedik, egy második, öt első hely volt a győztes magyar páros mérlege. Egy negyedik, egy első hely kiesett, a vége fölényes győzelem, megérdemelten.

Major Zsolt kategóriája. Sajnos Bogáti Árpi egy centi híján átcsúszott, pedig valószínűsíthető, ha be tud mérni nagy valószínűséggel döntős lehetett volna.
Számomra talán a legvitatottabb kategória. Véleményem szerint Zsoltitól egyértelműen elvették az első helyet.
Nézzük, hogy látták a bírók. Major Zsolti négy első helyet, négy második helyet, egy harmadik helyet szerzett. Ellenfele, a Fülöp szigeteki versenyző öt első, négy második helyet.
Így Zsolti egy ponttal szorult a második helyre.

Kezdem a -179 cm alatti kategóriával, mert ez a rövidebb. Tóth Dani minden bírónál egységesen első. Itt sok mindent nem kell hozzá tenni.
Második a nagyon száraz, kicsit arány hibás, kicsit törékeny spanyol lett-szerintem nem-harmadik a svájci versenyző, azonos bent maradt ponttal a spanyollal, de a kieső pontok tekintetében a spanyol volt a jobb, és ez döntött. A svájci versenyzőt korábban Svájcban Alex, és Major Zsolt is legyőzte, egy pénzdíjas versenyen.

Nem véletlenül gondoltam erre a címre, ugyanis egy, valamikor régen, a 80-as évek közepe táján, Sopronban lezajlott testépítő versenyen, amely az ottani sportcsarnokban került megrendezésre, szólított meg egy helyi újságíró.
Nem tudom mennyire volt sztori, amit elmeséltem neki, és, hogy mennyire élte át azt, amit mi a sportunkért tettünk annak idején, ami akkor számunkra egyszerű, hétköznapi eseménynek számított, a mai sportolók is már feltehetően hitetlenkedve hallgatják az ilyen és hasonló történeteket. Érzékeltetni szerettem volna azokat a körülményeket, amelyek között megszereztük azt a formás testalkatot, amely a közönség és nyilvánosság előtt már egy elegáns, rendkívüli, erőtől duzzadó, izmos, felhőtlen életmódra utaló testnek látszott, pedig koránt sem ilyen körülmények között jött létre.
A sportcsarnok küzdőtere végében található, még ma is működő konditeremben végeztük a verseny előtti bemelegítést. Nem is erről a versenyről szeretnék írni, de a bemelegítés során, amikor odajött hozzám, a már említett újságíró és megkérdezte, szakítanék e rövid időt egy kis beszélgetésre, ez a történet jutott eszembe. És mit jelent az, hogy kis beszélgetésre? Testépítésről, hogy lehet kicsit beszélgetni? Hát nem is lett kis beszélgetés belőle, mert a verseny után jó sokáig tartott a diskurzus. Természetes, hogy szakítottam rá időt, hiszen az akkor még igencsak maximumon működő és újdonságnak számító testépítésről kérdezett és örültünk, ha a média a sportágunkról érdeklődik.