Nevüket szerkezetük után kapták, lévén elágazó lánccal rendelkeznek. Három ilyen aminosav ismeretes a leucin, izoleucin és a valin. Mielőtt belemennénk a részletekbe és mindenki itt és most abbahagyná az olvasást csak nagyvonalakban, hogy miben segíthetnek nekünk:
1) Inzulin kibocsátás szabályozása
2) Izomfehérje szintézis (pontosabban transzláció) fokozása
3) Nitrogén átadás alaninnak és glutaminnak, így glukóz szintézis alapanyaga a glukóz-alanin cikluson keresztül
4) Megszorított energia bevitel mellett segítik a zsírcsökkenést és az izomzat megtartását.
5) A szabad triptoifán agy és központi idegrendszerbe történő belépésének védelme, a központi idegrendszer fokozott megterhelés okozta kimerülésének késleltetése
Együttesen ezen aminosavak alkotják izom-szövetállományunk aminosav tartalmának 35 %-át. Kiegyensúlyozott diéta mellet is felhasználunk energiaként bizonyos aminosavakat a megterhelő edzések folyamán. A glikogénraktárak kimerülésével a szervezet azon tápanyagokhoz nyúl melyekből glukózt képes szintetizálni, ez elsődlegesen az alanin, az un. glukóz-alanin cikluson keresztül. A dolgozó izomból felszabaduló aminosavak mintegy fele alanin. A BCAA-k az alanin szintézis prekurzorai, a glukóz lebontása során keletkező piruvát, alaninná transzamilálódik, ami azt jelenti, hogy egy nitrogén atomot vesz fel. A nitrogén donor szerepét pedig az elágazó-láncú aminosavak játsszák. Az alanin aztán a májba kerülve újból felhasználható glukózzá alakul.
A BCAA-k specialitása, hogy nem bomlanak le jelentős mennyiségben a májban így a dolgozó izmokhoz kerülnek, melyek így képesek azokat metabolizálni. Érdekes jelenség, hogy míg egy étkezés aminosav-tartalmának hozzávetőlegesen 20 %-a lehet BCAA, addig a keringés útján az izomszövetbe kerülő aminosavaknak 50-90 %-át is kitehetik.
Kímélik az izom glikogén készleteit, csökkentik az izom összeomlásának veszélyét, a fáradtságérzet kialakulását, növelik a zsírmentes izomtömeget.
Különösen kiemelt jelentőségű a leucin, mely legnagyobb fiziológiai előnyöket szolgáltatja. A kutatások azt mutatták, hogy míg a szervezet mindhárom elágazó-láncú aminosavat fel képes használni, kémiai szerkezetéből adódóan a leucin két- háromszor nagyobb mennyiségben használódhat fel, mint a valin és az izoleucin.
Az inzulin az egyik leganabolikusabb hormonunk, fokozva a protein-szintézist és akadályozva a lebomlást. Sokan azt gondolják, hogy az inzulin szintézis egyetlen meghatározója a vércukorszint, ez azonban közel sem igaz. Többek közt vannak un. inzulinogén aminosavak melyek fokozzák elválasztását. Érdekes módon a leucin az egyetlen olyan aminosav mely erre a vércukorszintre való tekintet nélkül képes. Minderre pedig olyan mértékben, hogy egy kapcsolódó kutatás szerint a plazma-inzulinszintje 221 %-kal nagyobb mértékű növekedést mutatott amennyiben az alanyok egy szénhidrát, fehérje-hidrolizátum és leucin italt fogyasztottak, mint a csupán szénhidrátot tartalmazó italt fogyasztók esetén. Míg a szénhidrát és fehérje-hidrolizátumot fogyasztok plazma inzulinszintje csupán 66 %-kal volt magasabb a csak szénhidrátot fogyasztók inzuliszintjéhez mérten. Lefordítva mindezt edzések után fogyasztva nagyobb mérvű izomnövekedést érünk el.
Az elágazó láncú aminosavak stimulálják a protein szintézist az mTOR aktivizálásán keresztül. Az mTOR egy a protein szintézis szabályozásában részt vevő fehérje. Aktivizálódásával a proteinszintézis beindul, ha inaktív akkor pedig leáll.
A leucin emellett fokozza leptin termelést. A leptin egy a zsírsejtek által termelt hormon mely az elsődleges anyagcsere, étvágy és testsúly szabályozásában. Magas testzsír-arány növeli, az alacsony testzsír százalék csökkenti kibocsátását. Ha diétázunk és testzsírt veszítünk termelése csökken, ami az étvágy növekedéssel és az anyagcsere-lassulással jár.
Optimális adagolás 5-10 gramm lehet 2-1-1 Leucin/Isoleucin/Valin arányban edzés előtt, közben és után, lehetőség szerint krómium, cink, B6-, B12-vitamin és a biotin kíséretében.