Persze nem a saját fejem után mentem, hiszen konzultáltam nálam szakképzettebb sportolókkal,utána olvastam az edzésmódszereknek, de edzőként "Kopek"-et követően senkitől nem kértem edzői segítséget.
Sőt első versenyem előtt is Ő volt az, aki az alappózokat megmutatta, mivel soha nem láttam versenyt, fogalmam sem volt arról, mit kell tennem a színpadon.
Jóllehet azóta eredményesség szempontjából jóval túlszárnyaltam mesteremet, mégis úgy tekintek rá mint fiú az apára, akit példaképnek állít.
Mindnyájunknak, akik ezt a sportot választottuk álmaink megvalósítása céljául példaképet állítunk valamelyik nagy legenda -Arnold, Oliva, Lee Haney, Labrada, Coleman... és sorolhatnám, személyében.
Lehet paradoxon ilyet kijelenteni, de nekem a példaképem első és egyetlen trénerem"Kopek"volt, és maradt. Köszönöm "mester"!
A másik meghatározó ember, aki mondhatnám inspiráció forrásként hatott rám, ifjúkori barátom majd edzőtársam, magyar honba menekülésem napjáig (1989.július 11.még a redszerváltás előtt életveszélyes körülmények között, illegálisan léptem át a határt), Baciu Sandu volt.
Ő egy évvel korábban elkezdte a kondizást, és akkorát változott, hogy úgy döntöttem én is belekóstolok a testkultúra titokzatos világába.
Sandu sosem versenyzett, de ha Ő nem kezdett volna bele a kondizásba, fogalmam sincs, hogy én elkezdtem volna valaha?.
Nos ezzel a két számomra kivételes emberrel, felidéztük a múltat,az első "bodys" napokat és, hogy a sport mennyire érdekirányba fordult.
Világmegmentő akcióba mi sem kezdtünk, de fájó sebeinkre enyhítő balzsamként hatott kínjaink kinyilvánítása,és az együttlét.
Hamarosan közzéteszünk egy rövid videó összefoglalót "Kopek"-el és Sanduval egy kötetlen beszélgetést illusztrálva, itt a Bodysport oldalon.
"múmia"