Mindig jó kedélyű, vidám hangulatban volt, és ha valaki megkérdezte, hogy van - a válasz mindig ugyanaz volt: "perfetto! tutto bene!".
Hamisítatlan talján volt, akinek a színpadon mindig fülig ért a szája, és akkor sem csüggedt el, ha nem a méltó helyére pontozták. Ilyenkor sem acsarkodott soha, nem méltatlankodott.

Vida Zolival megállapítottuk, és valószínűleg nincs benne túlzás, Ő az beállítottságú versenyző, akinek ha verseny előtt a képébe mondják, hogy abban az esetben is utolsó helyre pontozzák, ha ez a legszemtelenebb csalásnak minősül, vigyorogva nyilván azt válaszolta volna: sebaj, csak versenyezhessek.

Jóllehet nem volt a műfaj hallhatatlan mítosza versenyzői értékét illetően, emberként azonban mindenképpen ráillik a"gigantikus" jelző.
Emberi erényei tiszteletéül úgy vélem, mindenképpen megérdemel egy néma főhajtást remélvén, hogy odafent is valaki szereti ezt az igaz embert.
"múmia"