Az alábbiakban, ezekről a fehérjékről ejtünk szót felvázoljuk a köztük lévő különbségeket.
A tejsavó nem más, mint a sajt vagy kazein gyártás során megmaradt „melléktermék”, ezt az opálos folyadékot különböző eljárásokkal szűrik, majd porítják és ízesítik a gyártó cégek. Sokszor hallani, hogy a testépítők szintetikus „porokat/fehérjét isznak”, a szintetikus jelző a fehérje részre a fentiek alapján nem állja meg a helyét (a fehérje laboratóriumi szintézise igen költséges folyamat lenne, amit egy átlag, de még egy gazdagabb ember sem tudna hosszútávon megfizetni).
A szintetikus jelző inkább az ízesítő és adalékanyagokra vonatkozik.
A gyártási eljáráshoz visszatérve a különböző szűrési eljárások azok, melyek megkülönböztetik a dobozban található termékeket.
A nyers tejsavó (folyadék) körülbelül 5% laktózt tartalmaz és némi zsírt is.
Tekintve, hogy vizes oldatról van szó, a zsír komponenst viszonylag könnyű eltávolítani a rendszerből (egyszerűen „lefölözik”), a nagyobb gond cukorral van, hiszen az a proteinnel együtt oldott állapotban van.
A laktóz kiszűrésére különböző pórus nagyságú membránokat használnak.
A koncentrátumoknál a pórus átmérő viszonylag nagy, vagy nem olyan alapos a szűrés, így a termékben megtalálható ugyan némi laktóz (protein koncentráció 60-80% körüli), de a bioaktív fehérjestruktúrákból is több található benne.
Az izolátumoknál kicsi pórusú membránokat használnak (vagy többször szűrik), így tisztább fehérje por nyerhető (80-97%), de kevesebb lesz a bioaktív összetevő (nagyobb fehérjekomponensek, melyek általában többfajta és jobb spektrumú aminosavakat tartalmaznak).
A harmadik csoportot a hidrolizátumok képzik, melyek előemésztett fehérjék.
Ezeket általában enzimatikusan hidrolizálják (hidrolízisnek nevezik a fehérjéket alkotó aminosavak közti kötések bontását).
A szűrés végén egy viszonylag tiszta fehérjés oldatot kapunk, melyet a porlasztásos szárításnak nevezett folyamattal porítanak.
Az egyszerű forralásos módszer azért nem lenne célszerű, mert a fehérjék igen érzékenyek a hőhatásara, és hajlamosak a szerkezetváltozásra (un. denaturálódnak, mely a normális, „naturális” szerkezetük elvesztését jelenti)
Egy új találmány a nano-technológiával készült fehérjéket, olyan finomra próbálják porítani, hogy azok 2-50 mikron nagyságú komponensekből álljanak.
A cégek az ilyen eljárással készült fehérjékről azt állítják, hogy ezek jobban szívódnak, illetve gyorsabban hasznosulnak.
A kutatási eredmények azonban még nem nagyon vannak erről a módszerről, és tekintve, hogy a szervezetnek amúgy is meg kell emésztenie a fehérjéket (nem történik ugyanis aminosavakra bontás, csupán nagyon finom eloszlatás), a módszer hatékonysága kérdéses.
Végezetül pedig elmondható, hogy a koncentrátumok inkább főbb étkezések alkalmával, - vagy helyett -, célszerű alkalmazni (nagyobb biológiai érték), az izolátumokat és a hidrolizátumokat pedig edzések után vagy edzés közeli időszakban.