Rövid interjúkat készítünk a szezon legeredményesebb versenyzőivel. Betekinthetünk a bajnokok felkészülésébe, a sikerhez vezető út viszontagságaiba, és jövendő terveikbe.
Hol élsz, mivel foglalkozol?
Először is üdvözlök mindenkit. Józsa Béla vagyok 22 éves, tiszakécskei lakos. Jelenleg próbálok bekerülni a Szegedi Tudományegyetem – Gyógyszerészeti Karára, ez majd a jövő titka, hogy sikerül-e. Tanuló vagyok még jelenleg.
Melyik teremben készülsz, mióta edzel?
Edzéseimet felkészülés idején heti 1-2 alkalommal a Lantos Johnny Fitness-ben végzem, de javarészt itthon a helyi edzőteremben hajlítom a vasat. Az edzéseket 2004. Szeptember 1.-jén kezdtem, bár volt egy kis megszakítás 2007 környékén betegségből kifolyólag, de folyamatosnak mondható az edzésmúlt, tehát ezt tartom kezdési időpontnak, ami azt jelenti, hogy már lassan 7 éve gyűröm a vasat.
Mikor döntötted el, felkészülsz a tavaszi idényre?
15 éves korom óta álmom volt, hogy egyszer Junior Világbajnok lehessek testépítésben vagy egyáltalán először is versenyzőként léphessek színpadra. A világbajnoki álom csak utána jött, miután lement az első szezon 2009-ben természetesen. Ezután leültem, megbeszéltem az én karrieremet terelgető emberekkel a terveimet és eszerint építettem fel a következő másfél évet. Szóval a döntés már 2009 telén megtörtént.
Mennyi időt diétáztál?
Én nem mondanék ilyen precíz napot, mert értelmetlen lenne, mivel folyamatosan finomra lett hangolva az étrendem és eszerint a napi rutinom is. De hetekben mérve 16 és fél hetet.
Mennyire visel meg a diéta idegileg? Önmagad tudsz maradni a készülés hajrájában is?
Ezt inkább a szeretteimtől kellene megkérdezni. Sajnos nem tudok még annyira többrétű lenni, mint jó pár elit testépítő kis hazánkban mint pl. (Lantos Johnny, Kathi Béci, Kozaróczy Tibi, Sára Gyuri…) és még sorolhatnám. Ez azt jelenti, hogy a szeretteim nagyon sok esetben nélkülözést kapnak. Ami nem éppen egy jó dolog, de igyekszem a szezonon kívüli időben bepótolni a hiányosságokat, de majd ezt idővel meg kell tanulni kezelni, mert nem olyan egyszerű mint az kívülről látszik. Igazán az tudja ezt, aki benne volt már a húsdarálóban és tudja mekkora munkát kell elvégezni a cél érdekében. Nem vagyok idegbeteg típus, betartom a játékszabályokat, egyedül a Mesterem tanácsait fogadom meg és eszerint lépegetek a szamárlétra különböző lépcsőfokain. A készülés hajrájában vannak pillanatok mikor 4-5 óráig se kép se hang, de nem jellemző ez hála Istennek. Az idei szezonban például kifejezetten jól viseltem a megterhelőbb időszakokat.
Van e valami titok, milyen szisztémát követtél a felkészülés során? ( edzés, diéta stb.)
Bár fiatal vagyok még és versenyzőkhöz képest rutintalan. De csak van azért némi fogalmam már a dolgokról, hogy önálló véleményt alkothassak ezzel a témával kapcsolatban. Hogy mi a titok? Munka, fegyelem, akaraterő, kitartás és még jó pár tulajdonság amire szükség van ehhez. Edzésben kifejezetten nem volt drasztikus változtatás, igyekeztem a nagy súlyokat megtartani egész diéta alatt, 8-12 ismétlés számban dolgoztam, egyedül a lábaimat gyilkoltam néha 50-60 ismétléses gyakorlatokkal. Szuperszettek, óriáisszettek sem voltak jellemzőek. Az edzések eleinte 5 napban teljesedtek ki, majd a diéta második hónapjában már hetente 6 napot végeztem súlyzós edzéseket, s a diéta végső szakaszában már 7 napra kúszott fel ez a szám. Mellem, vállam a kritikus pont, ezeket igyekeztem hetente kétszer is megdolgoztatni és ennek fejlődése érdekében építettem fel a programot Lantos Johnnyval.
Elégedett vagy az eredménnyel, amit elértél? Hogy értékeled a nemzetközi bírók munkáját?
Hogy elégedett vagyok-e? Természetesen! Nem voltam soha öntelt, se beképzelt és nem is leszek. Céltudatosan próbálom felépíteni az életem és úgy gondolom ez egy igen komoly mérföldkő az én életemben és nagyon sokat jelent. Talán még jól is alakult a szezon, hogy a NAC Világbajnokságot nem nyertem meg, mert motivált maradtam az utolsó WABBA Világbajnokságra. Én azt gondolom mutattam most eleget magamból ahhoz, hogy legyen némi tisztelet kivívva a fiatalok/rutinosabb rókák körében.
Van valaki, aki szponzorált a felkészülés során?
Jó lett volna, de még konkrétumok nincsenek sajnos. Akiket viszont megemlítenék, mert nagyon sokban hozzájárultak a sikeremhez azok nem mások mint : Édesanyám, barátnőm, nővérem, Lantos Johnny,Koós Kata, Kathi Béci.
Szakmailag egyedül készültél, vagy van valaki, akinek köszönetet szeretnél mondani?
Egyetlen ember van akit már fentebb is említettem, akinek a tanácsait megfogadom és betartom mindig minden körülmények között az Lantos Johnny. Ő az, az ember aki mint testépítő versenyző, felkészítő, Apa etalonnak számít az én szememben és mindig is motivációt fog szolgálni az előrehaladásban. Nincs olyan dolog legyen itt szó táplálkozásról, edzésről, életbeli problémákról, amire ne tudna megoldást találni. Számomra lenyűgöző ez a rutin amivel rendelkezik. Szóval a munkát nyílván én csináltam meg, de Johnnynak legalább annyi szerepe van ebben a sikerben, mint nekem. Egyedül ő készített és neki szeretnék nagyon nagy köszönetet nyilvánítani.
Mik a további terveid, hogyan tovább?
További terveim? Aki valamennyire is tudja az élsport feltételeit és játékszabályait, az belátja, hogy nem egyszerű dolog. Nyílván mondhatnám most azt, hogy csőlátással megyek előre és majd én is profi testépítő leszek, meg minden ami ezzel jár, de nem. Mindig is szerettem rációt helyezni a dolgokba, legyen értelme és célja annak amit csinálok. Ne ez legyen az életben tartó erő, de létfontosságú legyen az edzés és életmód a hétköznapjaimban. Szeretném elkezdeni az Egyetemet és egy elismert szakemberként tevékenykedni a későbbiek folyamán. Kitűzök egy távoli nagyobb célt, azon belül kisebb célokat és igyekszem megvalósítani őket.
A versenyzés szerintem egy évig most biztos, hogy szünetelni fog, utána meglátjuk. Nem ígérek semmit, sose szerettem így előre megtervezni a dolgokat, majd úgyis jön az a „BUMM” faktor, ahogy Johnny mondaná, amikor eldöntöd minden hezitálás és gondolkodás nélkül, hogy most felkészülsz! Fogok még meglepetést okozni az embereknek ennyit viszont elöljáróban megígérhetek mindenkinek.
Köszönjük az interjút.
