Letáboroztunk szülőföldem, Mezőköbölkút határában, ahol a pacsirta hamisítatlan dalolásán, a tücskök muzsikáján, a lágy szellő simogató borzolásán, és az erdő lombjainak susogásán kívül semmi az égvilágon nem zavarta meg a kis csapat nyugalmát.
Faágakon húzódzkodás, fekvőtámasz, egymás nyakában guggolás, törölköző húzás, kocogás a határ végtelen lankáin, esti tábortűz és a magunk szoprán, és tenor hangon dalolás tette hangulatosabbá és fennköltebbé az edzőtáborozás sajátosságát.

Az elengedhetetlen reggeli zabpehely és gyümölcs elfogyasztását követően néhány kilométeres kocogással indítottunk (30-45 perc), utána egy fehérje turmixal, glikogénnel dúsítva töltöttük vissza elsorvadt izomsejtjeinket, majd számomra nosztalgia barangolásokat szerveztünk, a környéken, valamint a faluban még élő rokonaimat, ismerőseimet, barátaimat látogattuk meg.
Külön fejezetet érdemelne ezekről az egyszerű, csontjuk velejéig tiszta lelkű, őszinte vendégszerető emberekről regélni, akik a sors könyörtelen kínjait élik meg nap mint nap, rapszolga élettel sújtja Őket a sors, és mégis örökösen jó kedélyűek, vidámak, tisztességesek és minden vagyonukat önzetlenül oda adják a vendégnek .

Okulhatna tőlük a nagyravágyó, telhetetlen, pöffeszkedő emberi társadalom.
Vendégeskedéseink során nem úszhattuk meg némi bűnözés nélkül.
Bele kóstoltunk a mezőségi ínyencségekbe, és azt az ízvilágot azóta is a szánkban érezzük.

Volt ott búbos kemencében, kovásszal gyúrt, kézzel dagasztott, káposzta levélen sütött házikenyér, eredeti juh túros, sajtos-hagymás, gombás, káposztás lepény, langaló szójás töltött káposzta cserép edényben, túros puliszka, gomba, csirkepaprikás, hamisítatlan eredeti szőlőlé, és még sorolhatnánk a végtelenségig, mindez megfűszerezve eredeti felszabadult köbölkúti humorral.
Csak sajnálni tudjuk, hogy a táborozás ideje elszállt, mint száraz falevél a forgó szélben, de a Pandóra szelencéjébe zárt reménysugárba kapaszkodva bízzunk benne, hogy jövőre kibővült teammel megismételjük majd ezt a számunkra felejthetetlent edzőtáborozást, amely az idő múlásával életünk részévé válik.

Fájó, hogy nem lehetett ott a teljes "Hárem",de megértjük, hogy azok akik kiváltak a csapatból, más elveket vallanak.
Talán egy nap meggondolják magukat, és mint a tékozló fiú vissza térnek hozzánk.
Tárt karokkal várjuk, és azokat is, akik őszintén szeretnének csatlakozni a közösséghez.
Az élet megy tovább, de Köbölkút marad, és vadregényes tájai hívó szavára, jövőre is áhítattal verünk tanyát az Éden kertre emlékeztető lankáin, amely talán a Teremtő által ajándékozott földi Paradicsom egy parányi foszlánya.
Oda vágyunk vissza, távol a világ zajától és a tébolyult tömegtől.
"múmia"