Minden sportolónak vannak példaképei. Olyanok, akik nagy hatással vannak rá,
mint sportolók, és mint emberek egyaránt.
Nekem az egyik példaképem Lovász Gyuri, akit nagyon fiatalon ismertem meg.
Gyuri nem egy harsány típus, ezért talán kevesebben ismerik, mint érdemelné.
Erőemelésben 11-szeres Európa bajnok, 6-szoros világbajnok, és 6-szoros fekvenyomó világbajnok, masters kategóriákban.
A felnőtt magyar bajnoki címeket nem tudja biztosan, de az biztos, hogy húsz fölött.
Mikor súlyzózni kezdtem, igazán én nem tudtam, mi a testépítés, és mi az erőemelés.
Mivel akkor még közös szövetség volt, mindkét szakág versenyeit megnéztem, és az erőemelés is nagyon tetszett.
Lovász Gyuri akkor is nagyon izmos volt, persze nem úgy ahogy a testépítők, de ezt én akkor még nem tudtam felmérni.
Erősnek pedig rettenetesen erős, szinte meg sem tudták közelíteni.
Tehát sikeres volt mint versenyző, és ezen felül a Gyulai erőemelők, akiket Ő készített fel, általában szintén a legjobb helyen végeztek, rendre ők voltak a legjobbak.
Vagyis mint edző is nagyon sikeres volt, nem arról volt szó, hogy személy szerint neki erre különleges adottsága volt, hanem az általa kidolgozott szisztéma különböző alkati adottságú embereknél is működött, tehát az elért eredmények tudatos, jól felépített munka gyümölcsei.
Ma már Gyuri különböző okok miatt nem foglalkozik versenyzőkkel.
Gyuri ezen felül sikeres vállalkozó, konditermi erőgépeket gyárt, az Ő cége az
Atlasz Sport.
A nyolcvanas évek végétől szinte az összes új termet az Ő gépeivel szerelték fel, a céget a nulláról, kockánként rakta össze, és ennyi év után is, még mindig talpon van, folyamatosan újít, tervez gépeket, mondhatni 63 évesen is még mindig Ő cég motorja.
Gyuri versenyeket is szervezett, Gyulán például Európa bajnokságot szervezett, ami telt házas, remek verseny volt, azóta is az egyik legjobb, amit láttam.
Szerintem nagyon kevesen tettek ennyit a sportért, mint Ő, és még kevesebben értek el olyan eredményeket, amiket Ő elért.
Soha nem akart ebből megélni, mindig dolgozott, támogatást senkitől nem kért, sőt inkább mindig Ő adott.
Soha nem akart pozíciót, pedig megérdemelte volna, de valahogy a sportnak ez a része soha nem érdekelte.
Versenyezni ön magáért szeretett, nem azért, hogy ebből megélhetést szerezzen.
Ma, 63 évesen is versenyez, teljesen egészséges, komolyabb sérülése nem volt, és bármikor tud nyomni 180 kg-ot, ruha nélkül.
Úgy 7 éve magam láttam, amint edzésen felhúzásban 320 kg-al 12 ismétlést végez, igaz hogy bakról, de 320 az 320!
Legjobb eredményei, 110 kg-ban:
fekvenyomás 225 kg
guggolás 340 kg
felhúzás 337.5 kg, ami világcsúcs!
Miért ismerik mégis relatív Gyurit ilyen kevesen?
Mert sikerei mögé nem állhatott senki, a repülőjegyét megvette maga, a szállodáját kifizette maga, leversenyzett maga, és megnyerte maga.
És nem foglalkozott azzal, hogy ki mit mond, ki kivel van a szövetségben.
Teljesen megdöbbentő számomra, hogy az erőemelő szövetség weblapján semmi nincs Róla, mintha nem is létezne.
Példaképemnek úgy érzem, tartozom ennyivel, hogy ezt a cikket megírtam.
Vida Zoltán