Architektonikáját tekintve Nagyvárad óvárosa, még az Osztrák-Magyar Monarchia névjegyét őrzi, mintha arra lenne hivatott emlékeztetni az arra tévedő látogatót, hogy bizony nemzetünk a múltból fájó, de egyben dicső történelmet hagyott az utókorra.
Mária Terézia uralkodásának fénykorát idézve olyan monumentális alkotások tekintenek a látogatóra, mint a fenséges katedrális, melynek előterében elhelyezkedő Szent László szobrának tiszteletet parancsoló mítosza még ékesebbé teszi e szent hely amúgy is magasztos dicsőségét.
A katedrális közelében épült görög-katolikus papnevelde, ma már múzeum, Olaszországból importált mesterek alkotása, amelynek formáján valamelyest érezhető talán a reneszánsz múltjának építészeti stílusa.
Nagyvárad emblematikus intézménye az Állami Színház, amely a Herkules Trófea versenyek színhelye volt az elmúlt években, szintén lenyűgöző látványt nyújt, de sorolhatnánk a különböző épületek és létesítmények végtelen sorát, bár fájó, de "Őket" a posztkommunista korszak maradványai ölelik körül, amelyeket köznyelven panelházaknak vagy tömbházaknak nevezünk.
Talán olyannak tűnik ez a látvány, mint kártevő rágcsálók a királyi pávák között, hogy egy drasztikus hasonlattal éljünk.
Itt születtek pl; Pázmány Péter esztergomi érsek, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, Bajor Andor író, Knézy Jenő televíziós riporter, itt élt és alkotott Ady Endre költő, hogy csak néhány nevet említsünk a "Nagy" magyarok soraiból.
No persze nem a város történelme vonzott elsősorban Nagyváradra, hanem Lucus professzor úrral, a trófeaköltemények alkotójával való találkozás, akitől épp ezekből a műalkotásokból rendeltünk a június 2.-i Krypta Trófeára, amelyet köztudottan Győrben hozunk tető alá.
Ha már az induló versenyzőknek nem tudunk komoly díjakat vagy pénzösszeget felajánlani, legalább ezek a díjak emlékeztessék évtizedek múltán is arra, hogy volt egyszer egy szerény verseny, amelyet Krypta Trófeának neveztek.
Természetesen az 1980 óta, a professzor úr által működtetett hardcore terem gladiátor képző eszközei csábításának képtelenek voltunk ellenállni, és a "Múmia Hárem" három tagjával ( Kulicskó "Brutália" Zsuzsa, Burján "Modella" Danka, Palecián "Miss Boxing" Judit), egy könyörtelen tréningnek vetettük alá magunkat.
Lucus professzor úr elmondása szerint Nagyváradon több mint 20 korszerű terem működik, de aki igazán edzeni szeretne, az itt a gladiátor arénában gyúrja félholtra magát.
Ezek az eszközök vasfűrésszel, hegesztő géppel, véres verejtékkel átitatott fájdalommal és óriási szívvel születtek.
"Fogantatásuk" óta nem szorultak "orvosi kezelésre", dacolva az idő könyörtelen múlásával és a gladiátorok eszeveszett nyüstölésével.
Örök életre kárhoztattak, és akárcsak Mária Terézia építészete, ezek az egyszerű alkotások is tiszteletet parancsolóan és mégis barátságosan fogadják az önkínzásra elszánt titánokat, mint felebarátját egy vendégszerető Isten teremtménye.
A "Hárem" triójával letettük a nagy esküt, ha úgy adódik legközelebb teljes létszámmal látogatunk Nagyváradra egy tréningre, és egy baráti kézfogásra Lucus professzor úrral, valamint a Herkules Trófea többi szervezőjével; Nagy Jánossal, Huszti "Puiu" Mihállyal, Papik Józseffel és a többi igazi sportemberrel.
"múmia"