Milyen versenyeken indultál, melyik eredmény volt számodra a legértékesebb?
A.K.
A felkészülés kezdetén, 2012. augusztus elején 4-5 versenyt tűztem ki célként, melyeken indulni szerettem volna. Igyekeztem nívós, magas színvonalú versenyeket választani, ahol erős mezőnyben tehetem magam próbára.
A versenynek véleményem szerint pont az a lényege, hogy hozzánk hasonló kvalitású sporttársakkal vessük magunkat össze.
A kettő legfontosabb verseny, amire összpontosítottam a Superbody és a Bodysport kupa voltak.
Előbbi főként a szponzorom, a Scitec Nutrition miatt, és az miatt is, hogy a legrangosabb hazai versenynek számít, a Bodysport kupa pedig két okból, egyik, hogy NAC és WABBA kvalifikáló verseny, a másik pedig, hogy a Superbody mellett a másik fő verseny magyar szinten, erős mezőnnyel.
Tervben volt még a FitParádé, amit sajnos végül nem tudtam vállalni, illetve nemzetközi szinten kettő verseny, a Pro Nutrition GP és az NAC Mr Universe.
Végül ezek közül a Pro Nutrition GP-n vettem részt, az NAC világbajnokságon való indulást több okból is értelmetlennek tartottam.
Az addigi eredmények alapján nem éreztem ésszerűnek, hogy egy ilyen erős versenyen elinduljak, értelmetlennek láttam egy esetleges top 10 helyezést.
Továbbá úgy gondolom, még fejlődöm kell ahhoz, hogy nemzetközi szinten odakerüljek a dobogós helyezések egyikére.
Mindhárom versenyemen elégedett vagyok az elért helyezéssel, de főként a mutatott formával, ami versenyről versenyre folyamatosan javult.
A Pro Nutrition GP-n 5. lettem egy roppant erős csoportban, -100 kg-ban Kökény Béla, Molnár Peti és az iráni világbajnok Mahdi Ayari mögött.
Rajtuk kívül egy helyi román srác előzött meg, bár sokak szerint ez csupán a hazai pályának volt betudható.
A Bodysport kupán +179 cm-es kategóriában 3. helyen végeztem Debreczeni Gábor és Földvári Attila mögött.
Mindkét versenyző jóval rutinosabb és érettebb nálam, így reálisnak láttam és elégedett voltam a 3. hellyel.
Az, hogy Bodó Imit sikerült legyőznöm külön örömmel töltött el.
Jó a kapcsolatunk, mondhatom, hogy baráti, és a Team Scitec-en belül is jól megértjük egymást, de a versenyen egymás ellenfelei (és semmiképp sem ellenségei) voltunk, és örülök, hogy kettőnk párharcát akkor én nyertem.
A szezonzáró versenyemen, a Superbody-n Open kategóriában 3. lettem, itt fordult a kocka, Bodó Imi megelőzött és ezzel nyert, második Czikó Gergő lett.
Sokak szerint jobb eredményt is elérhettem volna a 3. helynél, de ez szubjektív megítélés kérdése.
Imi és Gergő egyaránt jó srácok és igazi sportemberek, nem sajnálom tőlük a jobb helyezést – persze 2013-ban azon leszek, hogy a végén az én nyakamba kerüljön az arany érem!
B.S.
Hogyan értékeled az őszi teljesítményed?
A.K.
Elégedett vagyok a mutatott formával és az elért helyezésekkel is. 2011-ez képest lényegesen jobb volt a fazon, komplexebb volt a fizikumom összképe, mélyebb volt a definíció és a tömegem is gyarapodott 8-10 kg-ot!
Egy év alatt ez egész jónak mondható.
A gyenge testrészeimen is sikerült javítani, főként a combhajlító és a kar izmokon.
Az eredmények önmagában nem kimagaslóak, egy 5. hely és kettő 3. helyezés, de számomra sokkal többet jelent az a fejlődés, amit egy év alatt elértem, mint a helyezések. A jövőben persze azon leszek, hogy én legyek a legjobb!
3.
B.S.
Melyik versenyen érezted magad a legjobban, és miért?
A.K.
Egy testépítő célja az, hogy a felkészülés során a zsír és víz eltávolítása mellett a lehető legtöbb izmot őrizze meg.
Tehát a cél minél nagyobbnak és szárazabbnak lenni. Mint tudjuk, ezt nem olyan könnyű elérni. 3 versenyen indultam, mind a hármon más volt a mutatott forma és a testsúlyom is.
A román versenyen 97 kilóval mérlegeltem, kereknek éreztem magam, de a definíció nem volt penge éles – főleg a hátsó pózoknál.
Két hét múlva a Bodysport kupán 95 kg volt a súlyom, itt már mélyült a definíció, jobban előjöttek a haránt csíkok a lábaimon is.
A kondícióm Superbody-n volt a legélesebb, itt 93 kg-ra csökkent a verseny súlyom, viszont ettől egy picit laposnak éreztem magam.
A kedélyállapotom mind a három versenyen kiváló volt.
Jól éreztem magam a színpadon, és utána sem voltak emésztési gondjaim. A szervezéssel is maximálisan elégedett voltam mind a három versenyen.
B.S.
Volt e olyan pont a felkészülésedben, amikor úgy érezted, eleged van, és nem bírod tovább?
A.K.
Volt bizony, nem is egyszer.
Idén 14 hetes volt a verseny diétám.
Ez alatt SOHA nem ettem félre, nagyon fegyelmezetten betartottam azt, amit a mentorom előírt.
Se egy szem szőlő, se egy falat kenyér!
Ez a fajta következetesség elkerülhetetlenül indukál érzelmi hullámokat, amikor az ember úgy érzi elege van, nem csinálja tovább.
Nekem az 5. héten volt az első igazi mélypont, amikor kezdtem ingerült és zárkózott lenni.
Nehezen viseltem az alacsony szénhidrát bevitellel járó lelki is testi stresszt és a mindennapos kemény edzéseket.
Viszont ilyenkor arra gondoltam, hogy nem fogok magamból hülyét csinálni!
Van egy célom, amit véghezviszek!
Bebizonyítom magamnak és mindenkinek, de legfőképp a családomnak, barátaimnak és a szeretteimnek, illetve a szponzoromnak, hogy képes vagyok rá, megcsinálom, a legjobb tudásom szerint eljárva felkészülök és színpadra állok!
Továbbá, az is átvillant az elmémen, hogy a szakma éveken át beszél egy jó eredményről, és én szeretnék lenni a legjobb, nem állhatja utamat holmi gyengeség vagy rosszul lét.
B.S.
Melyik verseny volt a legnehezebb, legszínvonalasabb, amin idén indultál?
A.K.
Mind a három versenyen, ahol indultam nagyon kemény mezőny lépett színpadra.
Alapjában véve olyan versenyeken indultam, ahol tudtam, hogy kemény küzdelem várható, számomra többet ér egy véres csatában elért 3. hely, mint egy könnyű győzelem egy gyenge versenyen.
Remek sporttársakkal állhattam egy színpadon, akik egytől egyig jó srácok.
Talán az első versenyemen, a román GP-n kerültem a legnehezebb helyzetbe.
Itt az volt a célom, hogy 100 kg felett maradjak, mert tudtam, hogy a -100 kg brutálisan erős lesz. Nem sikerült a terv, befogytam 100 kg alá és összekerültem Kökény Bécivel, Molnár Petivel, Dudás Antallal, na meg a többszörös világbajnok Mahdi Ayarival.
A felvételeket visszanézve úgy gondolom tisztességgel helyt álltam, de a 185 cm-es magasságom miatt sajnos nem vehettem fel a versenyt a srácokkal – akik nálam jóval alacsonyabbak, de a súlyunk nagyjából azonos, ez által masszívabbak.
A Superbody-n viszont rettentően éles volt a küzdelem Czikó Gergővel és Bodó Imivel, és az utolsó pillanatig senki nem tudta, hogyan alakulnak a helyezések. Mindhárman esélyesek voltunk a győzelemre, volt, amiben Gergő, volt amiben Imi, volt amiben én voltam jobb. Végül Imi nyert, megérdemelten, én pedig 3. lettem, ami miatt nem csüggedek.
B.S.
Elégedett vagy az eredményekkel amit elértél?
A.K.
Maximálisan! A helyezés csak egy adat, 5. 3. és szintén 3. Az igazi eredmény a fejlődés, amit egy év alatt értem el, erre vagyok nagyon büszke! Továbbá a Team Scitec tagságomra, ami óriási kincs!
B.S.
Mik a jövőre néző terveid?
A.K.
Addig fogom csinálni ezt az egészet, amíg szeretem.
Ha már nem érzek iránta szenvedélyt, nem fogom erőltetni.
Most lelkes vagyok, motivált, ég a tűz, imádok edzeni és már türelmetlenül várom a következő verseny idényt!
Hosszú távon tervezek, 27 éves vagyok, szeretnék pár éven belül mind itthon, mint pedig nemzetközi szinten szép eredményeket elérni.
Mindemellett az egészség a legfontosabb, ügyelek arra, hogy jól érezzem magam a bőrömben, egészséges maradjak. A sport az életem része, jelenleg nem tudom nélküle elképzelni a mindennapjaimat.
Napi rendszerességgel edzem, tudatosan étkezem, ügyelek arra, hogy folyamatosan fejlődjek mind testileg, mind pedig mentálisan.
Számomra a fizikumom tökéletesítése mellett roppant fontos a sport mentális, spirituális oldala.
Tanulni valami újat, amitől tapasztaltabb, jobb ember leszek.
A sport kitartásra nevel, aki képes végig csinálni egy 12-16 hetes verseny diétát, hatalmas erőt meríthet belőle.
Ezt a fajta következetességet majd később át lehet ültetni az élet más területeire, pl. az üzleti életbe, ahol ezt a hozzáállást alkalmazva komoly sikereket lehet elérni.
Véleményem szerint fontos, hogy ne őrüljünk bele a sportba.
Sok más dolog is létezik ezen kívül, amik fontosak: család, barátok, emberi kapcsolatok, párkapcsolat, munka, vállalkozás.
Egy életet nem lehet erre alapozni, egzisztenciát nem lehet ebből teremteni – vagy csak kivételes esetekben.
Fontosnak tartom, hogy a testépítés mellett legyen egy olyan elfoglaltság a polgári életben, amiben sikeresek tudunk lenni.
Aki a testépítésre teszi fel az életét, vakmerő vállalkozásba kezd.
Vannak emberek, akik ebből építettek házat és élnek magas életszínvonalon, de ők nagyon kevesen vannak.
És azt sem szabad elfelejteni, hogy mi van akkor, ha bekövetkezik egy sérülés, ami keresztbe töri a sort karriert… Megszűnnek a támogatások, a szerződések, nem jön a pénz a szponzoroktól, a versenyek pénzdíja is kiesik, stb. stb.
Jó dolog a sport, nekem is nagyon fontos, de nem őrülök bele.
Ez mellett élem az életemet, építem a jövőmet, és ezt tanácsolom mindenkinek.
Azt is fontosnak tartom, hogy a párkapcsolat, a magánélet ne kerüljön héttérbe a sport miatt.
Persze a verseny diéta embert próbáló hónapjaiban háttérbe szorul minden és mindenki, ezt a szerelmünknek is el kell fogadni, de ez csak átmeneti állapot.
Alapjában véve nekem fontosabb a családom, a magánélet, mint a sport.
Később, majd 30 felett szeretnék saját családot, gyerekeket, és akkor bizonyára nem fog ilyen szinten érdekelni a versenyszerű testépítés.
Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az aktív versenyzői évek után a szakmában maradok, és mint versenyfelkészítő mentor tevékenykedem, segítek a fiatal srácoknak.
Viszont kell, hogy legyen B terv, egy vállalkozás, egy stabil munkahely, pénzforrás, amire támaszkodni lehet a sport után – és az mellett is.
B.S.
Köszönjük az interjút, és további sikereket kívánunk!
Vida Zoltán
