Franco Columbu a sportág egyik atyja, remek testépítő, aki nagyon sokat tett a testépítés népszerűsítéséért.
Mikor meghívtak a versenyre, örömmel igent mondtam, hiszen jól beilleszthető volt a versenyzők felkészülésébe az időpont.
A magas pénzdíjak miatt erős mezőnyre számítottam, ez így is lett.
A fogadtatásunk baráti volt, a hotel kitűnő, a verseny színhelye is rendben volt.
Az olasz emberek vendégszeretőek, nem idegesek, és van bennük valami sajátságos latinos optimizmus, ahogy szemlélik az életet.
A versennyel kapcsolatban azonban muszáj néhány kritikával éljek.
Egy ilyen színvonalú versenyen nem tudtak egy asztalt biztosítani a bíróknak, végig úgy pontoztam, hogy a bírói lapok az ölemben voltak, egy alátéten írogattam, miközben figyeltem, le ne essen az egész dosszié.
A színpadi világítás még a színpad közepén is gyenge volt, a két szélén pedig a nullával volt egyenlő.
Ez a probléma erősen befolyásolta a verseny végeredményét is, ugyanis ez a körülmény a nagyobb tömegű, közepes definícióval rendelkező versenyzőknek kedvezett.
A versenyen nem követték a nemzetközi bírói gyakorlatot, mely szerint, ha 10, vagy annál több versenyző van, akkor a versenyzőket az elődöntőnél 5-ös csoportokban kell előre hívni, és ez után lehet kijelölni azt, kik a döntősök.
Ez ismét egy olyan hiba, ami nagymértékben befolyásolta a verseny végeredményét.
A kategóriákban ezek a hibák nem annyira jöttek ki, hiszen egy kategóriában általában 5-8 versenyző indult, itt nem is volt nagyon komoly baj a pontozással, azonban az abszolút kategóriákban sajnos ez már erősen számított.
Ha ezek a hibák nincsenek, a magyar versenyzők szinte mindent nyertek volna, legalábbis a mutatott forma alapján.
A verseny után több órás sorban állás következett, a nyeremények beváltásánál.

A végül a kategória nyereményeit kifizették, az abszolút díjazást azonban nem, azt majd állítólag utalják.