Architektonikáját tekintve Nagyvárad óvárosa, még az Osztrák-Magyar Monarchia névjegyét őrzi, mintha arra lenne hivatott emlékeztetni az arra tévedő látogatót, hogy bizony nemzetünk a múltból fájó, de egyben dicső történelmet hagyott az utókorra.
Mária Terézia uralkodásának fénykorát idézve olyan monumentális alkotások tekintenek a látogatóra, mint a fenséges katedrális, melynek előterében elhelyezkedő Szent László szobrának tiszteletet parancsoló mítosza még ékesebbé teszi e szent hely amúgy is magasztos dicsőségét.
A katedrális közelében épült görög-katolikus papnevelde, ma már múzeum, Olaszországból importált mesterek alkotása, amelynek formáján valamelyest érezhető talán a reneszánsz múltjának építészeti stílusa.
Nagyvárad emblematikus intézménye az Állami Színház, amely a Herkules Trófea versenyek színhelye volt az elmúlt években, szintén lenyűgöző látványt nyújt, de sorolhatnánk a különböző épületek és létesítmények végtelen sorát, bár fájó, de "Őket" a posztkommunista korszak maradványai ölelik körül, amelyeket köznyelven panelházaknak vagy tömbházaknak nevezünk.