Aki a testépítéssel versenyzői szinten akar próbálkozni, az jegyezze meg, hogy egy életre csapdába kerül, mert nem fog többé úgy kiszállni ebből a sportból, hogy végleg maga mögött tudja az egészet.
Nem csak fizikailag, hanem szellemileg is olyan ördögi körbe kerül, amelyben csak előre lehet menekülni, feltéve, ha szereti és nem unaloműzésből vagy divatból foglalkozik valaki a testépítéssel. És aki persze félt egy megszerzett eredményt, állapotot elveszíteni. Az én viszonyulásom a testépítéshez valami különleges vonzalom volt. Nem tudtam, mi hiányzik az életemből, de, hogy valami nem megfelelő, azzal már általános iskolás koromban tisztában voltam, pedig akkor még csak nem is hallottunk a testépítésről.
Az atlétikát, a futballt, majd a cselgáncsot mind igazolt sportolóként űztem és kíméletlenül hajtva magam, hogy ne csak középszerű, hanem valaki legyek azon az adott területen. Valamiféle különleges vágy hajtott, hogy kimagasló eredményt érjek el valamiben, amely nem tudom, hogy mi. Hol az atlétika volt, aztán rájöttem, mégse, majd a futball, újra rájöttem, mégse, majd a cselgáncs, és megint csak ott tartok évek múlva, hogy mégse.