Folytatom a nagybetűs életből merített tapasztalatokon és személyes ismereteimen alapuló élménybeszámolómat. Ezen a honlapon az előző részben a hazai testépítő sport kezdeti sikeres és élményszámba menő helyzetét próbáltam érzékeltetni. Nem vagyok írói vénával megáldva, tudom az egész testépítő sportot körüllengő mámoros kezdeti időszak történetét igen hatásos módon megírhatná egy írásban otthonosan mozgó szakember, ezért, ha nem megfelelő átéléssel, hiányosan, vagy netalán monoton egyszerűséggel írnám le, akkor elnézést kérek.
Az előző részben ott tartottam, hogy a sportágunk kialakulása területén adódó rengeteg feladat és elvárható tevékenység, gond ellenére mennyire felemelő érzés volt testépítő sportolónak lenni. Ez velem is így volt, amíg nem merültem komolyabban a sportágunk feneketlen tengerébe.

Sokan nem tudják, hogy Tab egy Somogy megyei kistelepülés, a Balatontól délre eső régióban, Siófok és Kaposvár között.
Ez a kisváros ad otthont már évek óta a fekve nyomó magyarbajnokságnak, melyet idén megtetézett a Szuper Kupa vállalásával is.
Ilyenkor felmerül a megkopott, de számomra még mindig örökzöld sajgó kérdés,hogy egy akkora város mint Győr, mely ráadásul gazdaságilag is valljuk meg, előkelő helyet foglal el Magyarország jól szituált nagy települései között, miért nem képes helyszínt biztosítani egy hasonló rendezvény megszervezésére? Nem hinném,hogy ez padlóra küldené a város gazdaságát.