10-20 mg mennyiségben raktározzuk. Enzim felépítésében, a szénhidrát- és zsíranyagcsere, a Fehérje-, DNS- és RNS-szintézisben, és az úgynevezett mukopoliszacharidok képzésében tölt be kulcsszerepet. Felszívódása különösen rossz, körülbelül 3-4 % csak, melyet a vas és kalcium tovább ront. A gabonafélék, a dió és a mogyoró tartalmazzák jelentősebb mennyiségben. Hiánybetegségei illetve túladagolása nem ismert.

A napi szükséglet 2 mg (USA RDI alapján), az OÉTI által elfogadott RDA szerint 4 mg lehet.

Az emberi szervezetben 20-30 gramm raktározódik belőle, egy része a csontokban, másik fele a sejtek belső tereiben. Szerepe van az ideg- és izomrendszer működésében, fehérje-, zsír-, szénhidrát anyagcserében, szív- és érrendszer működésében, és a csontok felépítése. Az anyagcsere folyamatokban játszott szerepe miatt beviteli ajánlásokat szokás az energia bevitellel arányosítani, 1000 kJ energia után 25-30 mg magnéziumot ajánlva. Zöldségfélékben, a hüvelyesekben, a gabonafélékben, a gyümölcsökben, a tejtermékekben és a halfélékben lelhető fel. Hiánya fáradékonyságot, izom- és idegrendszerbeli működési zavarokat, de anyagcserét és a vérkeringést is negatívan befolyásolja. Túlzott bevitele fokozott a foszforürítéssel jár.

A napi szükséglet 400 mg (USA RDI alapján), 300 mg (EU RDA alapján), az OÉTI által elfogadott RDA szerint 350 mg, míg sportolók esetén 400 mg lehet.

A szövetekben fordul elő. A króm a glukóz-tolerancia-faktor (GTF) egyik építőeleme, mely a glukóz anyagcsere alapvető szabályozója. Az inzulin nem képes kifejteni hatását, amennyiben a krómium szintje szervezetünkben nem elégséges. Az inzulin kielégítő működésének egyik kulcs koenzimje, elégtelen szintje inzulinrezisztenciához, 2-es típusú cukorbetegséghez és elhízáshoz vezet. A nem szerves króm alig, 0,5-0,7 %-ban, a szerves kötésben lévő króm ennél csak egy kicsivel jobban szívódik fel.

Legjobb forrása a teljes kiőrlésű gabona, korpa, a hüvelyesek, a hús, a máj és a sajt.

Hiányában nő a cukorbetegség és a koszorúér-betegségek kialakulásának veszélye.

Főként a sejteken kívüli vízterekben és a gyomorsavban fordul elő. A gyomorsav sósavtartalmának alkotórésze. Így az emésztés, a sav-bázis egyensúly és a só- és vízháztartás optimalizálásában játszik szerepet. Legjelentősebb forrása éppen a konyhasó. Ennek tömegén belül nagyobb arányt képvisel a klór, mint a nátrium, tehát ezzel be is jut a szervezetünkbe megfelelő mennyiségben a klór. Mai táplálkozásunk mellet hiányállapota nem alakulhat ki. Túladagolása csak extrém mennyiségű konyhasó fogyasztásával alakulhat ki. Gázhalmazállapotban azonban súlyosan mérgező lehet.

Az OÉTI által elfogadott RDA szerint 3000 mg, míg sportolók esetén 8000-10 000 mg lehet.

Mintegy 150 grammot raktározunk belőle a sejteken belül, a sejtplazmában. Az ingerület-átvitel, a sav-bázis egyensúly, és a folyadékterek szabályozásának elengedhetetlen eleme. Átlagos napi bevitele 2-6 gramm, az OÉTI által elfogadott RDA szerint 3,5 g lehet, hiányállapota nem igen fordul elő. Gyakorlatilag minden élelmiszerünkben megtalálható. Az állati eredetűek inkább nátriumban, a növényiek inkább káliumban gazdagok.

Hiánya esetén hányás, hasmenés, szív és veseműködési zavarok alakulnak ki.

Legnagyobb mennyiségben raktározott ásványi anyag. A csontokban 0,75-1,2 kg tiszta kalcium található, mely az összkészlet 99 %-át adja, a fennmaradó része a sejtekben és a sejtek közötti térben szabadon van. A kalcium-foszfát kristályok a csontok és a fogak keménységéért felelősek. De a kalcium fontos szerepet játszik az izmok, az idegrendszer, a váralvadás ás néhány enzim működésében. A kalcium felszívódása 20-40% között mozog. Befolyásolja a D-vitamin ellátottság, a táplálékban lévő fehérjemennyiség, az élelmiszerekben fellehető egyes anyagok, mint például az oxálsav. A felszívódás szempontjából tekintve a tej és a tejtermékek jelentik a legjobb forrást. Növényi eredetű élelmiszereinkből a kalcium rosszul szívódik fel, kivéve az olajos magvakat. Hiányában gyermekeknél a fejlődés, és kifejezetten a csontok növekedésének zavara, mentális-, ideg- és izomrendszeri zavarok léphetnek fel. Felnőtteknél görcskészség, a csontok törékennyé válása alakul ki. Túladagolás (napi 3000 mg felett) a székrekedést, csökkent a vas és a cink felszívódást és vesekőképződéshez okozhat.

A napi szükséglet 1000 mg (USA RDI alapján), 800 mg (EU RDA alapján), az OÉTI által elfogadott RDA szerint 800 mg, míg sportolók esetén 1500-2000 mg lehet.

A pajzsmirigy-hormonok alapeleme, de sugárzásvédő hatású is, a káros környezeti radioaktív sugárzások kivédésében is szerepet játszik. Ugyanis megfelelő jódellátottság esetén a a radioaktív jód már nem képes felszívódni. Mintegy 15-20 mg jódot raktározunk. Részt vesz a pajzsmirigyhormonok termelésében, az anyagcsere szabályozásában, az idegrendszer működésében, a vérkeringés szabályozásában. A fluorid és a nitrát is gátolja felszívódását. Forrása a tengeri hal, a kagylók és a jódozott só. Hiányában az anyagcsere lassul, depresszió lép fel, az össz-vérzsír szint nő, kreténizmus léphet fel, várandós anyáknál a magzat elhalása, spontán abortusz, magzatfejlődési rendellenességek jelentkeznek. Általános tünet a golyva, a pajzsmirigy megnagyobbodása. Fokozott bevitele emelkedett pajzsmirigyműködést eredményez.

A napi szükséglet 0,15 mg (USA RDI , EU RDA és az OÉTI által elfogadott RDA alapján is), míg sportolók esetén 0,3 mg lehet.

A második legnagyobb mennyiségű ásványi anyag a szervezetben. Felnőttekben raktározott mennyisége 700-800 gramm lehet. 80-85%-a a csontokban beépülve található. Kis mennyiségben, de fontos szerepet tölt be a pufferálás (savközömbösítés) folyamatában, a szervezet folyadéktereiben a kémhatás szabályozásában. Részt vesz a csontok, fogak felépítésében, az idegrendszer működése, fehérje-, szénhidrát-, zsíranyagcserében, enzimek működésében. Felszívódását számtalan faktor befolyásolja a vas, a magnézium és az alumínium gátolja. Csaknem minden élelmiszerben megtalálható, de savanyító-anyagként is adagolják élelmiszereinkhez. Hiányállapotával nem jellemző, esetleg tartós savkötő szedés után.

Hiánya esetén fokozott kalcium-kiválasztás, és csontritkulás léphet fel. Túladagolásakor az általános mérgezési tünetek alakulnak ki.

A napi szükséglet 1000 mg (USA RDI alapján), 800 mg (EU RDA alapján), az OÉTI által elfogadott RDA 620 mg, míg sportolók esetén 3000-3500 mg lehet.

A fogakban és a csontokban található készleteink 95%-a. Ha a lakóhelyünkön szolgáltatott vízben 1 mg/liternél kevesebb fluor van, akkor annak pótlásáról gondoskodni kell. Szerepe van csontok képzésben, a fogzománc felépítésében, a fogszuvasodás oka az elégtelen fluorbevitel. A fluorszükséglet nagyobb részét vízből a fluoridos fogkrémekből fedezzük. Forrása a jó ivóvíz, és ásványvizek, de fellelhető a teában, illetve a halak csontjában. Hiányában fognövekedési, csontosodási zavarok, fogszuvasodás alakul ki. A védőhatáshoz legalább napi 1,5 mg fluor bevitele szükséges.

Túlzott bevitele a csontok károsodását, a vesék működésének zavarát és károsodása, izom- és az idegrendszeri problémákat okoz.

Főként a haj, a szem, és a férfi nemi szervek tartalmazzák, mintegy 2-3 grammnyi mennyiségben. De a máj, a vesék, az izmok, és a bőr is raktároznak belőle bizonyos mennyiséget. Az hogy az inzulin alkotórészeként a vércukorszint-szabályozásban vesz részt., de ezenkívül mintegy hetvenféle enzimben van jelen. Befolyásolja szénhidrát-, fehérje-, zsír-, nukleinsav anyagcserét, a növekedést, nemi fejlődést. Felszívódása függ az étrend egyéb gátló anyagaitól (fitátok, rostok, oxalátok). Az állati eredetű cink jobban hasznosul, mint a növényi élelmiszereinkből bevitt. Legnagyobb mennyiségben a húsok, a máj, a hüvelyesek és a tojás tartalmazza. Hiányában törpenövés, a heresorvadás, sebgyógyulás elhúzódása, étvágytalanság letargia, hasmenés, bőrgyulladások alakulnak ki. Táplálék-kiegészítőkben szervetlen és szerves formában is találkozhatunk vele, a szerves kötésű forma felszívódás és tolerálhatósága jobb. A cink-hisztidin, cink-cisztein és cink-metionin a leginkább megfelelőek. A cink-monomethionine, a széles körben alkalmazott ZMA ásványi-anyag kombinációkban alkalmazott forma, melyet a tesztoszteron és IGF-1 kibocsátás stimulálására, a regenerálódás elősegítésére alkalmaznak.