˝ A szteroidok alkalmazását illetően vannak tudományos eredmények, nagyon fontos, hogy a szteroid használók ezeket figyelemmel kísérjék, mivel érdekük az előnyök maximalizálása, és a hátrányok minimalizálása. Optimális megoldás a szteroidokat injekció formájában bevinni, csökkenő mennyiségben.
A szájon át szedhető szerek mérgezőbbek, és gyakoribbak a mellékhatások. Kis mennyiségben esetleg érdemes őket alkalmazni, ha az androgén hatásuk alacsony.
Ha mellékhatások mutatkoznak, azonnal hagyjuk abba a szedést!
A vérképet hetente ellenőrizzük, főleg az első négy hétben.
Folyamatosan konzultáljunk sportorvosunkkal, aki figyelemmel kíséri vérképünket, és általános egészségi állapotunkat.
A kúra során fokozottan figyeljünk a megfelelő edzésre és táplálkozásra.

Halmozásos módszer:
A kifejezés arra utal, hogy egyszerre, egy időben többféle szteroidot viszünk be a szervezetbe.
Sokan számolnak be arról, hogy a különböző szerek egymás hatását felerősíthetik, nagy valószínűséggel azonban a mellékhatások is erősödnek.
A tapasztalat azt mutatja, legjobb egy szájon át szedhető, és egy injekciózható szteroid egy időben való alkalmazása.
A halmozásos módszer nem tekinthető a legjobbnak, hisz mindenki különbözően reagál többféle szer egyidejű alkalmazására.

Váltogatásos módszer:
A kifejezés arra utal, hogy az egyik anabolikus szteroidról leállva, pihenő nélkül egy másik szerre térnek át. Ezzel a hozzá szokás esélyét akarják csökkenteni, folyamatos fejlődés mellett.
Van akinél működik, van akinél nem.

Elvékonyítás:
A kutatások kimutatták, hogy az anabolikus szteroidok hirtelen abba hagyása nem biztonságos a normális szervezeti működés vissza állítására. Legjobb lassan csökkenteni az adagot, 3-5 héten keresztül.˝
Ezeket az információkat tájékoztatás céljából közöltük, nem azért, hogy bárkit ilyen tevékenységre biztassunk.

Anabolikus szteroidok lehetséges mellékhatásai

Már közöltük Dr Frederick Hatfield néhány írását az anabolkus szteroidokról.
Most az anabolikus szteroidok lehetséges, nem kívánatos mellékhatásairól közöljük néhány írását.
˝Az anabolikus szteroidok károsíthatják a keringési rendszert.
A véralvadási tényező olykor megváltozhat. A cukor, és a koleszterin lebontásának lassulása potenciális érelmeszesedés veszélyt rejt.
A vércukor szint növekedése a cukorbetegség elő állapotához vezethet.
A megemelkedett inzulin kiválasztás szintén növeli az érelmeszesedés veszélyét.
Ezt növeli még a megemelkedett cortisol szint.
A szájon át szedhető készítmények esetében a máj kevésbé tudja lebontani a cortisolt, melynek következtében a vérben a cortisol szint növekszik.

Feltételezések szerint a megemelkedett cortisol szint az egyik oka annak, hogy a versenyzők keményebben tudnak edzeni.
Az anabolikus szteroid szedése után a fent említett tényezők vissza állnak eredeti szintjükre, de a hosszú távú hatás még ismeretlen.
A keringési rendszer szteroidok miatti károsodása már vezetett halálesethez.
Úgy tűnik, ez az anabolikus szteroidok legveszélyesebb mellékhatása.˝


A lehetséges mellékhatásokról szükséges beszélni.
Azonban tegyük hozzá, ezek a mellékhatások folyamatos használat esetén, a terápiás dózist többszörösen túllépve léphetnek fel, feltételes módban.
Az Amerikai Sportorvosi Bizottság szerint, ötven éves kor alatt, orvosilag indokolt esetekben használt, gyógyító dózis esetén, nincs kimutatható hatás sem a keringési rendszer fejlődésében, sem az erőnövekedésben, sem a testsúly növelésében.
A tapasztalt mellékhatások elenyésző mértékűek. Ez is az igazság része.

Tehát az anabolikus szteroidok túladagolás esetén magas vérnyomást okozhatnak.
A magas vérnyomás hosszabb távon a keringési rendszer betegségeihez vezethetnek.
A magas vérnyomás kapcsolatban van a folyadék, és só háztartással.

A legtöbb atléta említi anabolikus szteroidok használata esetén a vizesedést.
A mellékvese által termelt hormonok fontos szerepet játszanak a szervezet só háztartásában.
A megemelkedett testtömeg keményebb munkát követel a szívtől.

A szteroidok növelik a kálium és nitrogén szintet, amik szintén emelhetik a vérnyomást.
A szteroidok alkalmazása után a vérnyomás is általában visszaáll a normális szintre.
Hosszú távú hatások itt sem ismertek, a kialakuló esetekben nem egyértelmű, hogy a problémát kizárólag a szteroidok okozták, de kétségen kívül részt vettek benne.


Folytatjuk az anabolikus szteroidok lehetséges mellékhatásainak közlését.
A közölt információk tájékoztatás jellegűek, annak érdekében, aki ilyen készítmények használatán gondolkodik, legalább nagyjából tisztába legyen ezen szerek előnyeivel, és hátrányaival.
Kötőszövetek fokozott sérülési hajlama:

Első sorban a súlyzós edzést rögtön szteroid alkalmazásával kezdő sportolókat fenyegeti.
Aki legalább két évet súlyzózott a szteroid használat előtt, annál a veszély lényegesen kisebb.
Főleg kezdőknél a szteroidok hatására súlyzós edzéskor az erő és izomnövekedés messze meghaladja a kötőszövetek és izületek alkalmazkodó képességét.
Ez többek közt azért van, mert a kötőszövetek vérellátása gyengébb mint az izmoké.
Így a hirtelen megnőtt izomerő gyakran vezethet ín, és izületi sérülésekhez.
De mint minden más mellékhatás, ez a veszély is alkatfüggő.
Szövet degeneráció:

Hosszan tartó, nagy mennyiségű szteroid alkalmazása esetén gyakoribbá válhatnak az izomsérülések.
Az ok, hogy a szteroidok hatására az izomzat természetellenesen gyorsan nő, az ilyen szövet vastagabb, de gyengébb felépítésű.
Ez a veszély főleg a mértéktelen szteroid használókat fenyegetheti.
Vagyis aki ilyen készítményeket akar használni, körültekintően tegye, legyen tisztában vele, ezek a szerek nem veszélytelenek, nézzen utána, mennyi ideig, milyen mennyiségben alkalmazhatók.


Az anabolikus szteroidok erősíthetik a férfiasodást.
A tünetek a következők:
Hangmélyülés, növekszik szőrösödés, hajhullás, szakállerősödés, bőr zsírossá válik, pattanások megjelenése, megemelkedett szexuális késztetés.
Nőknél a menstruáció kimarad, vagy rendszertelenné válik.

További mellékhatás serdülőkorban, hogy a szteroidok hatására a hosszú csontok korábban záródnak. Ez a növekedés megállásához vezethet.
Az anabolikus szteroidok hatására megerősödhet az agresszivitásra való hajlam.
Ez a viszonylag magas androgén hatású szteroidok gyakori mellékhatása.

A szteroidokat mértéktelenül fogyasztó, erősen androgén hatású készítmények hatására a szteroid függők erőszakossá, agresszívvá válnak.
A szteroid függő viselkedésénél antiszociális jelenségek tapasztalhatók.
Ez az anabolikus szteroidok egyik legveszélyesebb mellékhatása.


A lehetséges mellékhatások közül legtöbbet a termékenyítő képesség lehetséges megváltozásáról beszélnek.
Ez a legdivatosabb, és legrémisztőbb téma. Sajnos egy felnőtt magyar bajnok súlyemelő barátom is ilyen problémákkal küzdött, tény használt szteroidokat, de az egész osztályon rajta kívül nem hogy szteroid használó, de még sportoló sem volt. Náluk vajon mi okozta a problémát?
Tehát próbáljuk tényszerűen vizsgálni ezt a kérdést.

Ha a szervezetbe injekció, vagy tabletta formájában szteroidot viszünk be, akkor a normálisan kiválasztott tesztoszteron mennyisége csökken.
Ennek következtében a nemi mirigyek mérete, és a spermiumok száma csökkenhet.
Legtöbb esetben a szteroidok alkalmazása után a hormontermelő képesség, és a spermium szám is visszaáll az eredeti szintjére.
Szteroid használata után fokozott súlyvesztés, erőcsökkenés léphet fel.

A szteroidok elhagyása után a szervezet még nem tud azonnal elegendő tesztoszteront és gonadotropint termelni, ezért negatív nitrogén egyensúly alakul ki, különösen akkor ha ebben az időszakban még kemény edzéseket is végzünk.
A szteroidok használata után fokozott vízvesztés léphet fel. Ez okozhat izületi fájdalmakat, izomgörcsöket.

Szteroidok alkalmazása során előfordulhat fejfájás, émelygés, szédülés étvágytalanság.
Ezek a mellékhatások normális alkalmazás során ritkán fordulnak elő.
A szteroidok alkalmazása során mindenki mérlegelje az előny-hátrány tényezőket, és ennek tudatában döntsön, alkalmaz szteroidokat, milyeneket, és milyen mennyiségben.

Szteroid használat és a szív/érrendszer

Alábbi cikkünkben Magyarország elsőszámú gyilkosáról fogunk néhány szót ejteni: a szív és érrendszeri megbetegedésekről. Nézzük, hogyan tehetünk ez ellen életmódunkkal, ne hogy mi is ennek az igen gyakori betegségnek az áldozatává váljunk.
A szív- és érrendszerünk egészsége fontos faktor, hogy egészségünket hosszú ideig megőrizzük. Minden szervünk öregszik, ám ezek a változások 50 év fölött válnak szembetűnővé, ha valaki aktív életet él ez az idő jócskán kitolható. Az idő előre haladtával az erek és a szív rugalmassága csökken. Az erek rugalmatlansága gyakran a vérnyomás emelkedését is eredményezi. A természetes öregedés mellet egy másik tényező, az érfalra lerakódott zsírszerű anyagok is hozzá járulnak a keringési rendszer „elhasználódásához”.
Ilyen anyag a koleszterin is. A koleszterin nem oldódik vízben, ezért szállítása proteinekhez kötött. Ilyen proteinek az LDL és a HDL (5 fő csoport létezik, itt csak a 2 legfontosabbat említünk). Az LDL-t nevezi a köznyelv „rossz koleszterinnek” a HDL-t pedig „védő koleszterinnek”. Az elnevezések igen találóak, ugyan is az LDL könnyen oxidálódik, az oxidált LDL-t pedig nagyobb valószínűséggel kötik meg az érfal proteoglikánjai.
A HDL ezzel szemben képes koleszterint visszavenni a már lerakódott anyagból.
A lerakódást placknak nevezik, és ezek vastagsága határozza meg a betegség súlyosságát, továbbá hogy a plack mennyire hajlamos „leszakadni” az érfalról (instabil plack).
Vastag plack esetén a területre szállított vér nem lesz elegendő, az instabil plack esetleges leszakadása pedig embóliát okozhat.
Plackok bárhol a szervezetben kialakulhatnak: a szívkoszorú ereiben, agyban, végtagok vénáin (pl. mélyvénás artericlerosis).
A tünetek jellegükben nagyon hasonlók, melyek mind az elégtelen vérellátásra vezethetők vissza (a tünet együttest TIA rövidítéssel jelölik, mely az angol transient ischemic attack rövidítése): szívkoszorú erek esetén mellkasi fájdalom, szorító érzés, agyi erek esetén: zavartság, szédülés, látásromlás, végtagok esetén pedig zsibbadó tűszúrásszerű kiterjedt fájdalom.
A megnövekedett diasztólés vérnyomás utalhat plackra, a szervezetünkben így érdemes vérnyomásunkat az évek folyamán figyelemmel kísérni.
A rendszeres félévenkénti vérvétel is segít pontos képet kapni állapotunkról: 5 mmol/l érték alatt kívánatos maradni LDL esetében, 6,2 mml/l érték fölött már magas a rizikó a betegség kialakulására, HDL esetén némivel 1 mmol/l fölötti érték kívánatos.
Az LDL szintet gyógyszeresen is kezelni lehet, elsősorban sztatinkokkal (pl: atorvastatin, lovastatin, rosuvastatin) melyek gátolják a HMG-CoA reduktáz enzimet a májban, mely fontos szerepet játszik a koleszterin szintézisben.
A sport és az egészséges telített zsírokban és cukrokban szegény, ám rostokban és omega 3-omega 6 zsírsavakban gazdag étrend jelentősen csökkenti a szív és érrendszeri betegségek kockázatát.

A WHO ajánlása heti 3x 30 perc kardiót és 2x30 perc súlyzós edzést tart szükségesnek a szóban forgó betegségek megelőzése érdekében.
A szteroidok többsége (androgének) sajnos az LDL szint növekedését és általában vele együtt a HDL szint csökkenését eredményezi, ezzel növelve a betegség kialakulásának kockázatát.

A tamoxifen és egyéb SERM-ek (és az ösztrogének) viszont segíthetnek a kívánatos lipidprofil elérésében, ám a szteroidhasználók jóval több androgént használnak, mint ahogy ezt könnyen korrigálni lehetne.

A legcélszerűbb megelőzni a problémát, ám ha valakinek már kialakult pl. szívkoszorúér szűkület, azt ma már az orvostudomány jó hatékonysággal tudja kezelni.
Két fő módszer a ballonos tágítás és az un. stentelés, melynek során a comb vagy a kéz egyik artériáján egy szonda segítségével a szív koszorúerekhez juttatnak egy fémháló-szerű csövet és ezzel tágítják a problémás érszakaszt.

A stentelt betegek általában ezután a vérrögképződését gátló gyógyszereket kapnak (un. antikoagulátumok pl aspirin, heparin), illetve béta-blokkolókat.
Fontos, hogy ilyen beavatkozás után sem késő elkezdeni sportolni, illetve folytatni a sportot, ugyanis kedvező hatást mutatnak az egészségi állapotra!
Figyelni kell azonban, hogy kerüljük a maximálishoz közeli terheléseket, és kerüljük súlyzós edzés közben a préselést (zárt gégefedővel történő kilégzés), gyakorlatok közben folyamatos legyen a légzésünk.
Érdekességként még meg lehet említeni, hogy kismennyiségű alkohol (pl. napi másfél deci vörösbor) segíthet a megelőzni a kóros állapotokat, továbbá a NO-fokozó termékek (főként azok, amelyek koffeint nem tartalmaznak) is jó hatással lehetnek.

Szteroid használat a vérnyomásra

A magas vérnyomás Magyarországon népbetegség. A kor előre haladtával nő a betegség kialakulásának esélye, de sajnos egyre gyakrabban találkoznak az orvosok fiatalabb betegekkel is. A magas vérnyomás betegséget több tényező alakítja ki, pontosabban mai tudásunk szerint nem nevezhetünk meg egy valamit kialakulásának okaként.
Az életmódunkkal azonban sokat tehetünk a magas vérnyomás kialakulása ellen illetve, ha már kialakult hatékonyan küzdhetünk ellene.
A szteroidhasználók is gyakran számolnak be magas vérnyomásról, akik ilyen panaszokkal küszködnek általában genetikailag is hajlamosabbak a magas vérnyomás kialakulására. Általában a használt adag egyenesen arányos a „vérnyomásemelő” hatással, illetve egyes szteroidok között is vannak különbségek (nagyáltalánosságban azt mondhatjuk, hogy az androgének erőteljesebben emelik a vérnyomást, de ez nem mindig igaz).

A vérnyomásemelő hatása az anabolikus szteroidoknak nem teljesen tisztázott.
Valószínű a szteroidok azon tulajdonságával függ össze, hogy nagy mennyiségben az egyes szteroidok képesek más szteroidok hatását kiváltani. A szteroid hormonok csoportjába tartozik az aldoszteron, melyet a mellékvese kéregállományában termel az emberi test (zona glomerulosa).
Ez a hormon felelős a vesék nátrium és víz visszatartásáért, hatására a nátrium és ezzel együtt a víz ürítése csökken.
Magas vérnyomásos betegek kezelésére több gyógyszer is rendelkezésre áll, de itt meg kell említeni, hogy a szteroid használók esetében ezek a gyógyszerek nem tudják kompenzálni, azoknak az igen nagy mennyiségben bevitt gyógyszereknek a hatását, melyeket egy átlagos (pl. heti 400mg tesztoszteron) kúrában a testépítők a szervezetükbe juttatnak.
Legelterjedtebbek a ACE-gátló szerek (pl: captopril) és a renin-antagonisták (pl: remikiren), ezek a szerek különböző lépéseiben avatkoznak be a szervezet víz és só háztartásának szabályozásba, de a fő problémát, a többlet szteroidot nem képesek elnyomni (normál androgén szintű embereknél, azonban igen hatékonyak).
Természetesen egyéni eltérések vannak, genetikai hajlamfüggő, hogy ki mennyire érzékeny, illetve vérnyomása milyen mértékben emelkedik meg. Aki szteroid használat mellet dönt, mindig kísérje figyelemmel vérnyomását és az adagok megválasztásánál ezt a tényezőt is vegye figyelembe.
Előző cikkünkben már említettük az LDL szint növekedését, ami szintén hozzájárul a vérnyomás emelkedéséhez az erek rugalmatlanná válása miatt.
Fontos tudni ezekről a rejtett veszélyekről, mivel sem a magas vérnyomás, sem az érszűkület kezdetben nem okoz figyelemreméltó panaszt, illetve ha okoz is, akkor kevesen figyelnek rá oda. Hosszú távon a magas vérnyomás az erek roncsolódását okozhatja. Legszembetűnőbb a szemen a „bevérzett szem”, ez később látásromláshoz vezethet.

A vesék működése is roncsolódhat a tartósan magas nyomásviszonyok miatt, és ez különböző abnormális termékek megjelenését eredményezheti a vizeletben (pl.: fehérje vizelés).
Az erek is sérülékenyebbé válnak, és megnő az agyvérzés és egyéb belső vérzések kockázata.
A korai tünetek igen általánosak: fejfájás, szédülés, vörös arcpír, nehéz légzés, szédülés (vertigo).
A már említett szem bevérzése, nyugodt körülmények között riasztó jel lehet!
Kúra alatt csökkentsük a Nátrium bevitelünket és fokozzuk Kálium bevitelünket, kerüljük a cigaretta és egyéb stimulánsok használatát (ezek mind emelik a vérnyomást).
Ne feledkezzünk meg kardió, illetve az aerob edzésről sem, hiszen az ilyen tevékenységek javítják az erek rugalmasságát.
Foglakozzunk a szteroidok ezen tulajdonságával is, és kövessük figyelemmel vérnyomásunkat ha szteroid használat mellett döntünk, sőt akkor is ha nem, mert fontos információt kaphatunk szervezetünk állapotáról..

Szteroid használat a máj működésére

A máj a legnagyobb mirigy az emberi szervezetben, felnőtt egyénekben súlya 1200-1500 g körül van. Igen sokrétű feladatot lát el: szerepe van a szervezet méregtelenítésében, segíti az emésztést (epét termel), hormonokat, fehérjéket termel, hogy csak néhányat említsünk.
Ha a máj működése leáll az életveszélyes állapot, tehát a máj létfontosságú szerv.
Ugyan a máj regenerálódó képessége igen jó, a teljes máj 25%-a képes teljesen regenerálni az egész szervet, egyedülállóan szerveink közül. „Kitartó próbálkozással” azonban nagy károkat tudunk okozni benne.
Minden gyógyszer megterheli a májat, ez a doppingokra is igaz, a májkárosító hatás általában a mennyiségekkel áll egyenes arányban, de az egyes szerek károsító hatása eltér.
Szteroidok közül kiemelkednek a 17 alfa alkalizált szerek, melyek erős májkárosító hatást mutatnak. Általánosan igaz, hogy minden szteroid (pár kivételtől eltekintve) melynek tablettás (ún. orál szteroid) formája van, jobban igénybe veszi a májat, mint az injekciós forma.
Ez nem azt jelenti, hogy az injekció nem hat májra! Az orál szteroidok fokozott toxicitását az okozza, hogy a hatóanyagnak „túl kell élnie” a máj bontó hatását.

Hogy is történik ez? A bélrendszerből felszívott anyagok a májkapu-éren jutnak a májba megelőzve, minden más szervet. A máj tehát a „kapuőr”, aki nem engedi a káros anyagokat (illetve megpróbálja kiszűrni) a szervezetbe jutni.
Itt érdemes megemlíteni, hogy néhány gyógyszer (és az alkohol is) képes egyéb felületeken pl. nyálkahártyán szívódni, ezzel megkerülve a májat.
A gyógyszerészek az egyes szteroidok különböző módosításával érik el (ilyen a már említett 17. szénatom metliezése), hogy a máj „ne bántsa” a hatóanyagot, illetve ha végez is rajta átalakítást biológiailag aktív molekula jusson az izmokhoz.
Hosszabb szteroidos kúra közben érdemes májpanel vizsgálatot végezni, hogy képet kapjunk arról, mennyire veszi igénybe a gyógyszerhasználat májunkat.
A vizsgálat általánosan 6 karakterisztikát figyel: Az alanin-aminotranszferáz (ALT vagy GPT), az alkalikus foszfatáz (ALP), az aszpartát-aminotranszferáz (AST vagy GOT), a billirubin, az albumin, és az összfehérje (total prtotein) vér szintjét méri.
Az első három mutató főként a májban található enzimek vérszintjét méri, magas szintjük májkárosodásra utalhat.
A billirubin a hemoglobin bomlásterméke, meg növekedett szintje az epeutak elzáródására utalhat (az alkalikus foszfatázzal együtt).
Az albumin a máj által termelt egyik legfontosabb fehérjeféleség, szerepe van a vér ozmotikus viszonyainak alakulásában, egyes hormonok és ionok transzportjában, továbbá a vér Ph-jának alakításában.
Májkárosodás esetén a máj proteinszintézise csökken, így az albumin szint is csökkenést mutat. Súlyos esetben ez akár hasi folyadékpangást (hasvízkór) okozhat, ami a szövetek közti folyadék felgyülemlése miatt alakul ki és a beteg hasa puffadt lesz (nem zsír tapintású, hanem könnyen összenyomható „lötyögő”).

Ilyen szintű károsodás ritka szteroidhasználóknál, inkább az alkoholistákra jellemző.
A károsodás első fázisában a máj megnagyobbodik, elzsírosodik (zsírmáj), majd végül összezsugorodik.
A hosszú ideig tartó gyógyszer használat azonban, okozhat problémákat. Általános tünetek lehetnek: a hányinger, hasi görcsök, levertség, rossz hangulat.
Epeutak elzáródása esetén a billirubin és az epesavak a vérbe kerülnek. A szövetekben felszaporodott billirubin a szem és a bőr sárgaszínű elváltozását okozza (sárgaság vagy icterus), a kezeletlen beteg hosszú távon központi idegrendszeri károsodást is szenvedhet.
Szteroid kúra alatt érdemes májvédőket szedni a máj fokozott igénybevétele miatt.
Ilyenek a máriatövis, és az orvosi füstike, ezek gyógynövény kivonatok (pl silymarint).
Ezek először vagy semlegesítik a méreganyagokat, vagy növelik a test természetes antioxidánsainak,( a glutationnak és a szuperoxid dizmutáznak) a mennyiségét.
Úgy, hogy fokozzák a májsejt osztódást és aktivitást. A májsejtek kapacitása azonban véges! A nagymennyiségű gyógyszer szedését nem lehet májvédőkkel kompenzálni. Ha valaki szeteroidhasználat mellet dönt, az vegye figyelembe a vegyületeik fent említett hatásait is és, mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében legyen körültekintő és óvatos!

Methandrosztenolonum (naposin, anabol, dianabol):

Terápiás javaslat: csontritkulás, izomsorvadás.

Felnőtteknek napi 4x5mg 4 hétig, majd 2 hétig 2x5mg. Teljesítmény fokozáshoz sportolóknál nagyobb dózisra van szükség. Szedése után 6 hét szünet szükséges.

Közepesen erős toxikus hatású, hatása 2 hét után már érezhető, túladagolás esetén aromatizálódhat.

Trenbolonról

Mostanában testépítők körében az egyik legdivatosabb szer. Természetesen csak ismertetjük, és nem ajánljuk, a döntést mindenki maga hozza meg.
A trenbolon egy 19-nortesztoszteron származék, csak úgy, mint a nandrolon (deca).
Itt is hiányzik a 19. szénatom, a 9-10 és a 11-12 szénatomok között pedig kettős kötést találunk.
Ezt a szert haszonállatoknál használták először (és használják ma is), mert hatására igen jelentősen javul a hús- és a tejhozam, sőt még az állatok étvágyát is növeli.
Legismertebb képviselői trembolon-acetát, trembolon-enantát, „tri-trenbolon” (British Dragon által gyártott trenbolone –észter „koktél”, ami trenbolon-acetátot, trenbolon-hexahidrobenzolkarbonátot és trenbolon-enantátot tartalmaz).

Az egyes trenbolonok aktivitási idejükben különböznek az acetáté 2-3 nap körül van (ezt a fajtát gyakrabban: naponta, 2 naponta szokták injektálni), míg a trenbolon enantát és hexahidrobenzolkarbonát kb. 8 napig aktív.
Használói nagyon nagyra becsülik a trenbolont, bár igen nehéz eredetit szerezni belőle. Nagyban elősegíti a nitrogén visszatartást és az egyéb tápanyagok hasznosulását.
Valószínű ezek eredményezik az erős anabolikus hatását, bár a konkrét folyamatok nem teljesen ismertek. Az azonban bizonyos, hogy a trenbolon használata nem jár fokozott víz visszatartással és szerkezetéből adódóan az aromatáz enzimhez is rosszul kötődik, így az ösztrogénképződés szinte nulla.
A vegyület 5x androgénebb és anabolikusabb, mint a tesztoszteron (AAR trenbolon= 500/500; AAR tesztoszteron=100/100).
A trenbolont valószínűleg az izomsejtek anabolikus mediátoraira kifejtett hatása teszi igen hatékony szerré. Hatására növekszik a sejt IGF-1 szintje, de a trenbolon több oldalról is „támad”.
Fokozza ugyanis a szatellitsejtek (az izom regenerációjáért felelős sejtjei) IGF-1 érzékenységét (receptor emisszió).
A vegyület nagyon erősen kötődik az androgén-receptorhoz, ez igen előnyös az izomtömeg növelés szempontjából, ám androgén-receptorok nem csak az izomsejteken vannak.
A mellékhatások egy része is, mint például a kopaszodás, zsíros bőr, szteroid-akne és egyes esetekben prosztata megnagyobbodás is a kiváló kötődés számlájára írhatók.
Nagyobb mennyiségben a trenbolon képes gátolni a kortisol aktivitást (katabolikus hormon), ezáltal az anabolikus hatás még erőteljesebb.
A kortizol (és egyéb glükokortikoidok) azonban szerepet játszanak az immunfolyamatok és vércukorszint alakításában, teljes elnyomásuk nem előnyös.
A legtöbb kutatást állatokkal végezték, de a használók is megnövekedett étvágyról számolnak be, ami tömegnövelés alatt igen jó pontnak számít.
Hasonlóan a nandralonhoz, a trenbolon is kötődik a progeszteron receptorokhoz (60%-os affintással a progeszteronhoz képest), ez az arra érzékeny atlétákban okozhat mellbimbó megnagyobbodást.
A megnövekedett prolaktin szint pedig „tejcsorgást” is előidézhet (bromocriptinnel lehet próbálkozni).
A leginkább szembetűnő mellékhatás a csökkent libidó és a „heresorvadás”, éppen ezért használata valamilyen tesztoszteronnal ajánlott, levezetésnél pedig HCG.
Tömegnövelés alatt mindenképp érdemes aromatizáló tesztoszteron származékot használni mellé, mivel ösztrogén jelenlétében a trenbolon úgy látszik nagyobb izomgyarapodást eredményez.
Szálkásítás alatt a winstrollal jó kombináció lehet eltérő hatásmechanizmusuk miatt (trenbolon: receptorhoz kötött, stanazolol: non-receptor hatások).
Néhány kutatás a T3 szint csökkenésről ír, néhány atléta pedig fokozott köhögésről és rövidebb-szaporább légvételről számol be (broncho-spaszticitás).
A testépítők nagyra becsülik, ám használata fokozott körültekintést igényel, a szeroidok hosszú távú használata bizonyítottan káros a keringési rendszerre, a központi idegrendszeri hatások még nem teljesen feltártak.

Nandrolon (norandroszterolon-fenilpropionát, 25mg inj. olajos okdatban):

Terápiás javaslat: mint az előző szteroidnál.

Felnőtteknek heti 2 ampulla intramuszkulárisan 4-6 héten át. Teljesítmény fokozáshoz sportolóknál nagyobb dózisra van szükség. Alkalmazása után 8 hetes szünetre van szükség.

Norandroszterolon-dekanonát (retabolil, deca-durabolil):

Tartós anabolikus hatású. Jelentős súlygyarapodást okoz. Izomsorvadás esetén felnőtteknek 2 hónapon keresztül hetenként 2x50mg. Virizáló mellékhatása viszonylag csekély. Teljesítmény fokozáshoz sportolóknál nagyobb dózisra van szükség. Alkalmazása után 8 hét kihagyásra van szükség.

Primabolan (100mg inj. illetőleg 25mg tabl.):

Terápiás javaslat: műtétek utáni lábadozáskor, izomdisztrófia esetén. Felnőtteknek heti 100mg injekció vagy napi 2x25mg tabletta, 6-8 hétig. Utána 8 hét szünetre van szükség. Teljesítmény fokozáshoz sportolóknál nagyobb dózisra van szükség. Virizáló hatása csekély, túladagolás esetén csak kis mértékben aromatizálódik, anabolikus hatása relatív gyenge.

Stanozolol, oxandrolon, methenolon

Alábbi cikkünkben a kevésbé androgén hatású szteroidokat szeretnénk ismertetni. Ezeket a készítményeket csekély androgén hatásuk miatt főleg a hölgyek használták, ma már használatuk a férfiak körében is elterjedt.
A készítmények természetesen nem csak a hölgyek körében elterjedtek, a winstrol néven futó stanazolol tabletták és injekciók szinte valamennyi szteroid használó férfi testében is előfordult már.
A címben szereplő három vegyület közös tulajdonsága, hogy mindegyik dehidrotesztoszteron származék, tehát a tesztoszteronhoz képest a 4-5 szénatomok közti kettős kötés hiányzik. Férfiak esteében inkább szálkásítás időszaka alatt ajánlatos, mivel esetükben a vízvisszatartás szinte nulla ez köszönhető annak a tulajdonságuknak, hogy kevéssé a (methenolont leszámítva) androgének és nem aromatizáló vegyületek.

Megtalálhatóak injekció és tabletta formában is. A stanazolol és az oxandrolon 17 alfa-alkalizált (a 17-es szénatomhoz egy metilcsoportot adtak), ez teszi lehetővé, hogy „túléljék” a májban történő lebontást. Ez azt is jelenti, hogy a fentebb említett két szteroid májkárosító hatással rendelkezik, habár nem a legerősebben toxikusak, de ilyen hatásuk (is) van.
A methenolon kicsit másképp működik: a máj toxicitás esetében minimális (ez nem azt jelenti, hogy szedése nem veszi igénybe a májat). A methenolon egyik leggyengébb szteroid a tömegnövelő potenciálját tekintve, viszonylag nagy mennyiséget szoktak belőle szedni (50-100mg/nap). Ez azzal magyarázható, hogy ugyan a májat nem károsítja jelentősen, azonban igen nagy mennyiségben kerül lebomlásra a felszívást követően (rosszul kerüli ki a first-pass effektust). A methenolon szerkezete megmagyarázza a fentebb leírtakat: nem 17 alfa-alkalizált, a „túlélést” pedig az 1-es szénatom metilezése biztosítja.

A három szer közül egyik sem ajánlott önmagában tömegnövelésre, hatásukat hasonló módon fejtik ki inkább ún. non-mediátor (de vannak receptorokhoz kötött hatásaik is), ami annyit tesz, hogy kevésbé hatnak az izomsejtek génátírására inkább egyéb faktorok erősítésével segítik az izom épülést (SHBG- kötődés, immunrendszer erősít hatások stb.)
A három szer közül egyik sem hat erősen az hipotalamusz-agyalapimirigy-gonád tengelyre, kicsi csökkenést eredményeznek a tesztoszteron és az LH vérszintjében, az Fsh szintek alig változnak. Az LH csökkenés miatt tamoxifent célszerű lehet kúra után alkalmazni (itt nem a gynecomastia ellen!).
Winstrol használata a legelterjedtebb, az androgénekhez képest kevés mellékhatással lehet számolni. Általában a napi 50 mg a javasolt dózis (férfiaknak), használói nagyra becsülik, mivel ugyan az izomgyarapodás nem gyors, de minősége annál jobb.
Igen szép száraz izomzatot lehet elérni stanazolol használatával, és jól megtervezett diéta segítségével.
Néhány leírás és tapasztalat arról számol be, hogy az ún. high-impact (nagy-ütközés) sortolók sérülékenyebbek leszek a szer használatával, valószínűleg a stanazolol rontja az izületek kenését (néhányan izületi -szalagok, -tokok gyengüléséről beszélnek).
Habár „női cuccok” néven is ismertek, ezek a vegyületek is okozhatnak férfiasodást, hirsutizmust az adagok mennyiségétől és az egyéni érzékenységtől függően (hosszútávon mindenkép).
A DHT származékok a koleszterinszintet sem a jó irányba terelik: több mint 6 mg stanazlol 33%-al csökkentheti az HDL és 29%-al emelheti az LDL vérszintjét.
Habár a szteroidok közül ez a három vegyület a „könnyű fiúk” közé tartozik mégsem szabad a testre gyakorolt hatását félvállról venni.
Nem ezek a vegyületek azok, melyekkel a szükséges „kis plusz” önmagában megszerezhető. Terhelni a szervezetünket gyógyszerrel fölösleges!
Mind a stanazolol, oxandrolon és methenolon használata során jól megtervezett kúra szükséges és lehetőleg orvosi felügyelet.

Stanozolol injekció, tabletta (winstrol, cetabon):

Terápiás javaslat: hosszú ideig tartó kortikoszszteroid – kezelés ellensúlyozására. Súlyos égési sérülések, traumák, csontritkulás, izomsorvadás, mélyvénás trombózis kezelésére.

Felnőtteknek 8 hétig naponta 3x2mg, vagy heti 50mg injekció. Alkalmazása után 8 hét szünetre van szükség. Teljesítmény fokozáshoz sportolóknál nagyobb dózisra van szükség.

Virizáló mellékhatása gyenge, anabolikus hatása közepesen erős, túlszedés esetén csak kis mértékben aromatizálódik.

Néhány tévhitről: nem igaz erről a készítményről, (ahogy egyikről sem) hogy száraz izom építésére alkalmas. Hiszen ez sokkal jobban függ a táplálkozástól, és az elvégzett edzésmunka jellegétől, mint az alkalmazott szteroidtól. Tény viszont mivel csekély toxikus hatású, kevésbé aromatizálódik, ezáltal valóban kevesebb vizet tart vissza. Mivel mélyvénás trombózisban is alkalmazzák, ezért véralvadás gátló hatásának köszönhetően, sportolóknál a vízmegvonást a sportoló a verseny előtti végső időszakban könnyebben elviseli.

Oxymetholon (50mg tabletta):

Erős androgén hatású, erősen toxikus, nagyon erős anabolikum.

Rövid ideig max. 4 hétig szedhető, felnőtteknek naponta 1/2 tabletta. Alkalmazása után 6 hét szünetre van szükség. Teljesítmény fokozáshoz sportolóknál nagyobb dózisra van szükség. Erős vízvisszatartó hatású.

Az anti-ösztrogénekről

Az anti-ösztrogéneket sok testépítő alkalmazza, a legtöbb sajnos úgy, hogy nincs tisztában azzal, hogy mi is az, amit használ.
A legtöbb annyit tud mondani, hogy segítségükkel kidolgozottabb lesz, így autómatikusan az anabolika mellé szed anti-ösztrogént is, hiszen azt hallotta, ez a kidolgozott izomzat titka. Kicsit nézzünk utána, mi az igazság ezzel kapcsolatban.
Az ösztrogének szterán vázas vegyületek, több hormon összefoglaló neve (ösztotriol, ösztrodiol, ösztron).
Az ösztrodiolt a nem állapotos nőkben a petefészek termeli (a menstruációs ciklusban is szerepe van).
Az ösztron a menopauza alatt kerül túlsúlyba az ösztrotriol pedig a terhesség alatt. Mind a két nemben termelődik, de a női szervezetben hangsúlyosabb szerepe van. Ez a hormon hivatott kialakítani a nőies nem jelleget: mirigyes mell szövet, zsírpárnák elhelyezkedése. A férfiakban lényegesen kevesebb található. Hogy még is miért érdeklik az ösztrogének az atlétákat? A válasz az ösztrogén „gyártásában” keresendő, a szervezetben (férfiakban főleg a májban) található egy aromatáz nevű enzim.
Ez kulcsfontosságú az ösztrogének szintézisében, ugyanis ez katalizálja a Tesztoszteron - Ösztrodiol és az Androszteron – Ösztron átalakulást. Abban az esetben, ha az atléta túl sok androgént juttat be a szervezetébe, ez az enzim az a tesztoszteronból ösztrodiolt fog termelni, ami a női nemi jellegek megjelenését eredményezi a férfiakon. Ilyen például a túlzott mirigy szaporulat a mell tájékon, vagyis a Gynecomastia. Arra a kérdésre, hogy mennyi androgén az a mennyiség, ami már biztos ilyen mellékhatásokat okoz nehéz válaszolni. Ez ugyanis egyén függő nyilván a heti 1g androgénnek szinte biztos, hogy jelentős része aromatizálni fog, de ez függ a használó aromatáz enzim aktivitásától, saját androgén készletétől, és androgén receptor érzékenységétől, sőt magától az androgéntől is.
Az ösztrogének hatásait gyógyszerek használatával hatékonyan ki lehet küszöbölni. Egyik lehetséges út az aromatáz enzim gátlása. Ebben az esetben olyan anyagot (pl. exemesztánt) adnak az atlétának amelyik, hozzákötődik az aromatázhoz, így az nem tudja katalizálni a tesztoszteron-ösztodiol átalakulást. Két típust lehet megkülönböztetni: a szteroid típusúakat (ilyen az exemesztán), melyek „véglegesen”, irreverzibilisen kötődnek az aromatázhoz. Másik csoport a non-szteroid típus (ilyen az anasztrozol vagy a letrozol), ezek a tesztoszteronnal „versengenek” az aromatázhoz való kötődésért. Egységnyi mennyiségű aromatázra több megköthető molekula jut (szubsztrát), tehát az átalakított tesztoszteron mennyisége lecsökken. (A provironnak/ meszterolon is jól kötődik az aromatázhoz, bár nem ez az elsődleges hatás)
Másik lehetséges út a szelektív ösztrogén receptor modulátorok (SERM) használata. Ezek magán az ösztrogén receptorokon fejtik ki hatásukat és eredetileg a mellrák kezelésére használták.
A SERM-ek az öszrogént hatást úgy blokkolják, hogy bekapcsolódnak az ösztrgén kötő helyre, mint egy konnektorba. A SERM molekula viszont kilóg a receptorból, a receptor szerkezetében nem jön létre a szükséges változás, így nem indulnak be kulcsfontosságú reakciók, melyek sejtosztódást eredményeznek. Érdekességük, hogy az egyes szövetek ösztrogénreceptorain másképp hatnak, erre utal a szelektív elnevezés is. Sok atléta az ösztrogénre mint „rossz”, nem kívánatos hormonra gondol, azonban az ösztrogénnek vannak anabolikus tulajdonságai is, főleg a csontszöveten, ez az oka annak, hogy a hölgyek menopauzája után sokkal gyakoribb a csontritkulás. Nem ajánlatos tehát okvetlenül leszorítani az ösztrogén szintet. SERM-ek nagy előnye, hogy míg a mell szöveteiben ösztrogén ellenes (antagonista), addig a csonton ösztrogén szerű hatást fejtenek ki (agonista). Az egyes készítmények szelektív hatása természetesen eltérő az említett példa a raloxifenre vonatkozik, az ormeloxifent például fogamzásgátlásra használják (a raloxifen csökkenti továbbá a koleszterin szintet és az érfal belső részének megvastagodását). Látható tehát, hogy hatásukban nem egységes vegyület csoport.
Fontos megemlíteni azt a tényt is, hogy egyes SERM-ek a csökkent tesztoszteron szintet is képesek növelni, ilyen pl. a tamoxifen és a clomifene. Ezek fokozzák a szérum LH(ICSH férfiakban az androgén termelést fokozó hormon), és FSH (férfiakban az ivarsejt termelésért felelős) szintjét, mivel nincs negatív ösztrogén visszacsatolás.
Létezik olyan vegyület is, mely tejesen gátolja az ösztrogén receptort (full-antagonista) ilyen a Fulvesztrant, de ennek alkalmazása nem kívánatos, mivel megszűnteti az ösztogén jótékony hatásait is.
Sportban legelterjedtebb formái:
Tamoxifen [Nolvadex]
Raloxifene
Clomifene [Clomid]
Toremifene
Arzoxifen

Mellékhatásokkal, mint minden gyógyszernél itt is lehet számolni. A tamixifen annak ellenére, hogy a mellrák esélyét csökkent a hugyutidaganatok kialakulását viszont fokozhatja. A hosszú távú használata pedig a trombózis kialakulásának esélyét növeli meg, főleg ha hosszabb ágynyugalomra kényszerül az atléta. Tamoxifennel kezelt mellrákos nők vizsgálata memóriaromlásról is beszámol.

Gonadotrophormonok

A gonadotrophormonok az infantilis nemi mirigyek kifejlődését, a tüszők megérését, és a herék leszállását siettetik.

Megkülönböztetik:

1. A tüsző érést és a spermatogenesist elősegítő, tehát a csírahámra ható gametogén vagy folliculus-stimuláló hormon (FSH)
2. A luteinizáló (LH) vagy interstitialis sejt- stimuláló hormont (ICSH), amely az előbbivel együtt létrehozza a peteérést, hím állatokon pedig serkenti a Leydig-féle interstitialis sejtek tesztoszteron – termelését.
3. A luteotroph hormont (LTH) vagy prolaktint, amely 24-26 ezer molekula súlyú biszulfid - kötést tartalmazó polipeptid. Ez a luteinizáló hormonnal együtt kifejleszti a sárgatestet, és serkenti a progeszteron termelést.

Terápiás alkalmazás:

A choriongonadotrophint, prolannak is nevezik. Vemhes kancák vérsavójából nyerik a PMS-t (pregnant mare serum) hatása tartós, lassan ürül ki a szervezetből. A PMS mindkét nem (férfi, nő) késlekedő nemi érése esetén adható, továbbá hiányos spermaképzés serkentésére (impotentia, sexuális neurasthenia).


Gonadotropinum chorionicum, choriogonin, pregnyl:

Terhes állatok vizeletéből előállított hormon. A száraz ampulla 500-1500 NE liofilezett hormonport tartalmaz, 2ml oldószerrel. Hiányos spermaképzés esetén, depressziós állapotban férfiaknál hetenként 3x1500 NE choriogonin. 4 hétig alkalmazható majd 3-4 hét után ismételhető.


Pergonal (75 NE gonadotrop, FSH, LH hormon):

Emberi vizeletből nyert gonadotrop hormon. Férfiaknál infernitás, sterilitás, hiányos spermaképzés kezelésére. Szakrendelés javaslatára rendelhető. Heti 1 ampulla 4 hétig. Utána 3 hét után a kezelés ismételhető.

Hosszan tartó szteroid kezelés után a szervezet saját tesztoszteron termelésének visszaállítására alkalmazott készítmények.

Vízhajtók

A vízhajtók a versenysportban is elterjedt szerek, melyeket a testépítésben a lehető legélesebb forma érdekében vetik be a versenyzők.
Súlykategóriás sportágakban a kategóriákba való bemérés érdekében használják. Tekintsük át, hogyan is működnek ezek a szerek, mi a hatásmechanizmusuk, és milyen előnyökkel, illetve veszélyekkel jár használatuk.
A vízhajtók dopping listán lévő készítmények, tehát használatuk a versenysportban elvileg tiltott.
A vízhajtók mindegyike a kiválasztás szervén, a vesén fejtik ki hatását közvetlen, vagy közvetett módon. Hatásukat többfele módon fejthetik ki.
A vesetestecskék (ún. nephronok, melyek a vese működési alapegységét képezik) visszaszívó folyamatai igen sokrétűek.
Úgy képzelhetjük el, mint egy folyót, amiből az egyes képletek kihalásszák a szükséges anyagokat, míg mások beledobják az ártalmasakat.
Többségük az egyes ionok „vízmegkötő” (ozmotikus) tulajdonságát használja ki és a kiválasztó apparátus különböző részein hatnak.
Léteznek közvetlenül a vese kiválasztó készülékeire ható (Na-K-Cl-kotranszporter, Na-K cserélő „pumpák” ) szerek. Mások közvetetten, olyan hormonok gátlásával, illetve serkentésével hatnak melyek a vese kiválasztó működését befolyásolják.
Az első csoportba tartoznak az erős vízhajtók („gyors vízhajtók”), mint a furosemid, edecrin vagy a bumetanid. Ezek a Na+ ionok visszaszívását gátolják a vesetestecskék Henle-kacs nevű részében.

A hidrokolrotiazid a vesetestecske disztális kanyarulatos csatorna nevű részén gátolja a Na+ visszaszívást, hasonlóan a bendrofluazidhez (Thiazidok). Thiazidok esetében a Ca-ionok vesztése kevésbé jellemző.
Az amilorid és a triamterene (főként) a nephronok végén található gyűjtőcsatornán található ún. epitheliális nátriumcsatornán, vagy más néven amilorid-érzékeny nátriumcsatornán fejtenek ki Na+ visszaszívást gátló hatást. Ezek gyengébb vízhajtók, mint a pl. a furosemid, de nagy előnyük, hogy használatuk nem jár fokozott K+ ionürítéssel, ami a furosemidnél veszélyt rejt magában.

A második csoportot a hormon antagonisták képviselik, melyek a vízvisszatartásra ható hormonok hatását hivatottak elnyomni.
Ilyen a pl. a spironolakton mely az aldszoteron nevű hormon hatását gátolja (kompetitív gátlás). Az aldoszteron elősegíti a Na+ visszaszívást a distális kanyarulatoscsatornában.
A vazopresszin- gátló készítmények, mint amilyen a conivaptan (és más vaptánok) a vazopresszin vízvisszaszívó hatását gátolják a disztális- és gyűjtőcsatornai részén a vesetestecskéknek.
Léteznek még egyéb gyógynövény alapú „vízhajtók” , ezek klasszikus értelembe véve nem vízhajtók, hanem hatásukra a vesékben több folyadék áramlik, így Na+ szegény diétával igen sok Na+ „kipucolható” a szervezetből.
Ilyen gyógynövények a : nyári hérics, apróbojtorján, tőzegáfonya, illatos ruta, medveszőlő, palástfű, háromszínű árvácska, és a nyírfa.
Ezekből készült gyógyteák iszogatása versenydiéta előtt javíthat a végleges formán.
A vízhajtók azonban igen veszélyes gyógyszerek, ugyanis nagyon fel tudják borítani a szervezet elektrolit háztartását.
Már egyszeri túladagolás is halálos lehet és esetükben a halálos nem kiemelkedően nagy adag.
Általános mellékhatás a kiszáradás (dehidratáció), elektrolit vesztés és az ebből adódó problémák.
Szédülés, émelygés, hányinger, szomjúság, görcs/görcsroham, nehézlégzés.
Használatuk során magnézium, kalcium, és kálium pótlás ajánlott.
Fokozott körültekintést és orvosi kontrolt igényelnek!

Brinaldix (10, 20mg-os tabletták):

Hatása fokozatosan fejlődik ki. Reggel 1 tabletta étkezés után, hatása 1-2 óra után jelentkezik, 8-10 órán át fokozódik, és 24 óra múlva megszűnik. Az adag maximum 3 tablettára emelhető, fenntartó adagnak elégséges 2 naponta 1 tabletta. Májbetegség esetén tanácsos ellenőrizni a kálium szintet és a napi cukorürítést. Közepesen erős vízhajtó hatású.


Furosemid (40mg-os tabletta):

Reggel 1 tabletta étkezés után, nagyon erős vízható hatású.
Hatása 1-2 óra után jelentkezik, 8-10 órán át fokozódik, és 24 óra múlva megszűnik.
Mellékhatások: émelygés, hányás, hasmenés, homályos látás, szédülés, izomgyengeség, szomjúság érzés.
Erős kálium veszteséget okoz.
Ellenjavallatok: veseelégtelenség, májbetegség esetén nem javasolt.


Verospiron (25, 50, 100mg-os tabletták):

Adagolás napi 50, 100mg szükség esetén maximum 300mg is adható.
A nátrium ürítés 3-6 napig fokozódik ezután fenntartó adagja napi 100mg. Mérsékelten csökkenti a vérnyomást 3-4 hét folyamatos szedés után laborvizsgálat szükséges.
Mellékhatások: gyomorfájás, álmosság, menstruációs zavarok.


Amilorid (tabletta):

Alkalmazás magas vérnyomás, krónikus szívelégtelenség, májcirózishoz társuló kóros hasi folyadékgyülem, esetén alkalmazható vízhajtó kezelés. Terápiás javaslat napi 1-2 tabletta (reggel és délben), fenntartó kezelés esetén napi 1 tabletta. Az adag maximum napi 4 tablettára emelhető. A tablettákat étkezés után kevés folyadékkal kell bevenni. Túladagolás esetén émelygés, hányás, gyengeség, láz, bőrkiütés, alacsony vérnyomás léphet fel. Mellékhatások: emésztési zavarok, hasmenés, izomfájdalom, izomgörcs, kábultság, gyengeség, szívműködési zavarok, hajhullás, viszketés.

Növekedési hormon

A növekedési hormon hatására fokozódik a nitrogén retenció, a fehérjék beépítése, és ezzel együtt a növekedés. A zsírokat mobilizálja a raktárakból, és ezzel kompenzálja, az egyéb energia források (szénhidrátok, aminosavak) oxidációját. A növekedési hormon gátolja a cukor felhasználását a szövetekben, így hiperglikaemiát válthat ki. Túladagolásával diabetest lehet előidézni. Túladagolása az izom növekedés mellett, belső szervi növekedést (szív, lép, máj, stb.) okozhat. Hosszan tartó alkalmazása, túladagolás mellett, andromegáliás tüneteket (orrnövekedés, fülnövekedés, könyék csont növekedés, állkapocscsont növekedés) okozhat. Adagolása minimum 8-10 hetes alkalmazás során van mérhető hatása. Alkalmazása csak orvosi ellenőrzés mellett ajánlható.

A növekedési hormonnal kapcsolatban sok tévhit terjedt el a kezdő testépítők körében. A „növi” egy minden problémát megoldó csodaszer, használója különösebb erőfeszítés nélkül, automatikusan nő, definiálódik, kiküszöböli a genetikai problémákat, egyetlen probléma az ára. Vagyis ha van pénzed „növire”, biztos helyed lesz az élvonalban. Ez a tévhit. És nézzük, mi az igazság.

Az élsportban sportolók óriási megterhelésnek vannak kitéve nap mint nap, ahhoz, hogy az elvárt eredményeket teljesíteni tudják (vagy fölülmúlják) emberfeletti teljesítményt kell leadniuk! A regenerálódás felgyorsítás és az izomtömeg növelés érdekében széles körben alkalmazzák a növekedési hormont rendkívül jó anabolikus hatása miatt. Több néven is megtalálhatjuk: Növekedési hormon, Somatotropin, HGH (Human Growth Hormone), GH.

Az emberi szervezetben a Növekedési Hormont az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelődik (ez az agyalapján, az ékcsont török nyeregében található, mogyoró nagyságú, 0,5 gramm tömegű szerv). A növekedési hormont termelő sejtek a hátulsó lebeny, mint egy felét teszik ki a bennük tárolt növekedési hormon emberben 5-10mg/mirigy. A előállított hormon nem heterogén, tehát kémiailag nem egységes, különböző molekuláris formában fordul elő. Az alap hormon (GH1) egy egyláncú 191 aminosavból álló polipeptid.

A Gh szint nem állandó a szervezetben, hanem epizodikus a termelést az agyalapi mirigy fölött elhelyezkedő hypothalmus magvai kontrolálják (hormonjaik közül főként GHRH és Somatatin). Az edzés [kb. 70%-os terhelésnél nagyobb] hatására emelkedik a Gh szint, ha még proteint is kap a szervezet a hatás még erőteljesebb, főleg az arginin és az ornitin segíti a növekedési hormon képzést. Alvás közben is emelkedik a GH szint főleg a „lassú hullámú”- nak nevezett alvási szakaszban a legnagyobb a kibocsátás (a „REM” szakaszban a lökés kimarad).A GH szorosan „együttműködik” a szomatomedinekek (növekedést segítő faktorok:IGF1,IGF2,vitronectin) A vércukor szint is befolyásolja a hormon termelését az alacsony vércukorszint fokozza, míg a magas gátolja a szekréciót (kibocsátást).
A glükokortikoidok és az ösztrogénekről is úgy számolnak be, hogy gátolják a Gh kibocsátást.
A GH az egyes szervek illetve szervrendszerek és szervrendszerek tömegének (pl. vázizomzat), továbbá a csontok hosszméretének meghatározója. Gyorsítja a fehérjeszintézist és elősegíti a pozitív nitrogén egyensúlyt (felépítő folyamatok kerülnek túlsúlyba). Gátolja a szénhidrátok bontását, elősegíti a glikogén épülését, de a vércukorszintet emeli, ezzel magyarázható, hogy ha valaki hosszú ideig Gh-t használ annál kialakulhat a kettes típusú cukorbetegség az állandóan magas vércukorszint miatt.
Elősegíti a zsírégetést, de csak ha a bevitt kalória mennyiség kevesebb, mint a felhasznált! A növekedés ugyan kalória többletet igényel (gyorsul az anyagcsere) és a Gh használat „megvédi” az izomszövetet, de tévhit, hogy „diéta nélkül szálkásít”. Hatására erősödik az immunrendszer, használója kevésbé lesz fogékony betegségekre. Amerikában idős film színészek, politikusok is használják, természetesen a terápiás kereteken belül, fiatalító hatása miatt.

A Gh előnye az androgénekkel szemben, hogy nem okoz férfiasodást, használata nem jár jelentős víz visszatartással, erős anabolikus hatása van és nem hat az ivarmirigyekre. Felelőtlen használata azonban súlyos következményekkel járhat, a nem megfelelő használat visszafordíthatatlan változásokat okoz a szervezetben.
A növekedési hormon nem csak a vázizomrendszerre hat! Felnőttkorban a csontok fejlődése ugyan befejeződött (a Gh az epifízis porcokra hat), de vannak olyan, többnyire porcos részek melyek magas növekedéshormon szintre tovább nőnek, ilyen az orr, a fülkagyló, a kéz és lábfej és a nyelv (ezt a kórképet hívják Acromegáliának ami „csúcs nagyobbodást” jelent görögül).

A zsigerek is megnagyobbodhatnak: a gyomor simaizom szövete, a bélnyálkahártya (rosszabb anyag felvétel). A szív fal megnagyobbodás is komoly kockázattal jár, mert a megvastagodott szív veszít rugalmasságából (az előfeszített szív jobban össze tud húzódni, mint az előfeszítetlen, ez olyan mintha vennénk egy rugót, amit ha előbb széthúzunk utána, könnyebben nyomódik össze mintha „előfeszítés nélkül” nyomjuk össze, a szívben az előfeszülést a beáramló vér váltja ki ) nagyobb munkát kell végeznie, márpedig a vérellátottság mértéke csak ritkán követi a megnövekedett igénybevételt.
Abban az estben, ha a használónak rosszindulatú daganata van a daganat nagyobb ütemben nő (a daganat sejtek amúgy is „kontrolálatlanabbak”, mint az egészséges sejtek), tehát aki a használat mellet dönt mindig vizsgáltassa ki magát!
Leggyakoribb formái:
Nutropin Genetech fejlesztés. Protein szintézissel állítják elő.
Genotropin Genetech fejlesztés. Amerikában a Pharmacia forgalmazza, Európában a Pierrel és Japánban a Sumitomo. Protein szintézissel állítják elő.
Humotrope Amerikában állítják elő és kapható, Európában az Eli Lilly forgalmazza. Protein szintézissel állítják elő.
Saizen Svájban a Serono fejlesztette ki. Amerikában és Európában is kapható. Egérsejt technológiával állítják elő.
Serostim Szintén a Serono fejlesztette ki. Amerikában kapható. Egérsejt technológiával állítják elő.
Zorbtive Szintén Serono fejlesztés. Amerikában kapható. Egérsejt technológiával állítják elő.
Norditropin Egy dán gyógyszerészeti cég a Novo Nordisk fejlesztése. Amerikában és Európában is kapható a Novo Nordisken keresztül, Japánban a Yamanouchi forgalmazza. Protein szintézissel állítják elő.
Jintropin A GeneScience Gyógyszerészeti cég gyártja és forgalmazza. Ez volt az első 191 aminósav sort tartalmazó HGH Kínában. GenSci egy kínai alapokon fekvő gyógyszerészeti cég. Protein szintézissel állítják elő.
Zomacton Ferring Gyógyszerészeti cég fejlesztése. Világszerte kapható. Protein szintézissel állítják elő.
Ansomone: Gyártja és forgalmazza az Anhiu Anke Biotechnológia. Független kutatók a tesztek során kimutatták, hogy az Ansomone egy jó minőségű HGH. Bár a beépülési test technológiával előállított HGH nem azonos az emberi GH-val.
Tev-tropin: TEVA Gyógyszerészeti cég fejlesztése. Amerikában kapható. Beépülési test technológiával állítják elő.
Fitropin: A Kexing gyártja és forgalmazza, mely egy kínai gyógyszerészeti vállalat. Mivel a GeneScience Gyógyszerészeti vállalat és Kft.-é tulajdonában van a szabadalom, hogy HGH-t protein szintézissel gyártsanak Kínában, így a Kexing nem tudja olyan tisztán és hatékonyan előállítani saját termékét.
Ennek a szernek az alkalmazása is csak szigorú orvosi felügyelet mellet ajánlott!

Néhány gondolat az EPO-ról

Azok a sportolók, akik állóképességi munkát végeznek megfelelő izomzat mellet jó oxigénfelvétellel, és keringési rendszerrel kell rendelkezniük.
Az emberi szervezet oxigén szállító molekulája a Hemoglobin (egy 4 globuláris fehérje alegységből és egy HEM nevű vastartalmú porfirin vázas részből álló molekula).
A hemoglobint a vörösvértestek tartalmazzák (a tömegük 32-34%-át teszi ki).
A vörösvértestek mag és sejt szervecske nélküli un. "bioaktív korongok” (a szakirodalomban gyakran „piskóta” alakot említenek).
Normális esetben a vörösvérsejt szám férfiakban 4,5-5,9 millió/mikroliter, nőkben 4,0-5,6 millió/mikroliter a vérben.
Ha emelkedik ez a szám (a normál tartományon belül), akkor nagyobb mennyiségű oxigén tud a vázizmokhoz jutni úgy, hogy az atléta jobban fogja bírni ugyanazon terhelésnél az elvégzett munkát. Tehát az EPO segítségével az atléta kevésbé fárad, nagyobb terhelés után gyorsabban regenerálódik, intenzívebben képes edzeni.

A vörösvértestek a vörös csontvelőben képződik. A vörösvértestképzés késői szakaszában vesz részt az erytropoietin, ez egy specifikus citokin (növekedési faktor). Az ötlet, hogy a vörösvértestek fejlődését egy hormon szabályozza, először 1906-ban Paul Carnot, és asszisztense DeFlandre fejében született meg. Nyulakon való kísérletezés után arra jutottak, hogy létezik egy vegyület, ami a vörösvérsejt fejlődésében szerepet játszik, amit ők hemopoietinnek neveztek. Tiszta formában 1977-ben Goldwassernek és Kungnak sikerült előállítania 10 ml-t a vegyületből .
Szerkezetét tekintve szénhidrátot tartalmazó protein (glükoprotein), melyet 90-85%-ban a vese kéregállománya termel (peritubulástis fibroblaszt sejtek), a fennmaradó 10-15%-ot a máj állítja elő.
A normál erytropoietin képzésre a vese szöveteinek oxigén ellátottságára van közvetlen hatással.
Ha sok az oxigén, szintézisgátlás alá kerül, ha azonban kevés beindul a szintézis.
Ezen alapul a sportolók magaslati edzőtáboroztatásának elve is: magasan a tengerszint fölött az oxigénnyomás (tenzió) kisebb, a vörösvértest készlet nem képes elegendő oxigént szállítani, a vese oxigén hiányos állapotot észlel és EPO-t termel, ez pedig a vörösvértestszám emelkedéséhez vezet.

Visszatérve a tengerszintre a szervezet néhány hétig még megtartja kiváló oxigén felvevő képességét.
A vörösvértestképzéshez azonban nélkülözhetetlenek a jó minőségű fehérjék (elsősorban vörös húsok) a folsav, a B12, és a vas!
Azonban ha sportoló nem tölthet hosszabb időt magaslati edzőtáborban, (anyagi támogatás hiánya, túl hosszú verseny időszak), akkor teljesítménye magtartása (vagy fokozása) érdekében szoktak EPO-t használni.
EPO esetében a normál tartomány 4 és 24 mU/ml vérben.
A túlzott EPO bevitel azonban veszélyeket rejt magában! A laboratóriumi diagnosztikában használnak egy mérőszámot, ami megadja a vérben lévő szilárd, ún. alakos elemek %-os arányát (fehérvérsejtek, vérlemezkék, vörösvértestek ), ezt hematokrit értéknek nevezzük. Kezelhető úgy, mint a vér sűrűségét jellemző szám, normál értéke férfiakban 45-51%, nőkben 37-48%.
EPO adagolásával a hematokrit érték is nő, a „sűrűbb” vért pumpálása nagyobb munkát követel a szívtől, ami szívproblémákat okozhat.
Továbbá a sűrűbb vérben megnő a trombusok (vérrögök) kialakulásának kockázata, ami érelzáródást okozhat (pl. tödő embólia, stroke)
Legelterjedtebb fajták : [név (gyártó)]:
Epogen (Amgen)
Betapoietin (CinnaGen és Zahravi)
Epoetin vagy Eprex (NeoRecormon)
Darbepoetin (Aranesp)
A szer alkalmazása szigorú orvosi felügyeletet igényel!

Az IGF-ről...

A növekedési hormonról már esett szó előző cikkeinkben, de a HGH hatása szorosan összefonódik egy a proinzulin (inzulin előanyaga) szerkezetéhez nagyon hasonló vegyülettel, az IGF el, pontosabban az IGF-1 el (régi nevén szomatomedin C). Egy másik fajtája az IGF-2, de HGH és az IGF-2 szintek között nincs kimutatható összefüggés, míg az IGF-1 szint növekedését a HGH idézi elő.

Az IGF-1 70 aminosavból álló egyszálú molekula 3 diszulfid híddal. Az IGF az Insulin-like growth factor (inzulinszerű növekedési faktor) rövidítése, ugyanis képes hozzákötődni az inzulin receptorokhoz, de az affinitása („kötődési hajlandóság”) lényegesen kisebb, mint az inzulinnak. Inzulinszerű aktivitását főként laboratóriumokban sejtenyészeteken vizsgálták, ezeken erőteljesebben mutatkozott az inzulinszerű hatás.
Az emberi szervezetben azonban ez a hatás nem olyan jelentős, ez azzal magyarázható, hogy a vérben keringő IGF-1 98% egy transzport fehérjéhez van kötve, ami megakadályozza, hogy „csak úgy” kilépjen az érpályából.
A vérben keringő IGF-1 és IGF-2 a májból származik. Elősegíti a sejtek osztódását (anabolikus hatás), fokozza a fehérje szintézist, sejt növekedést, továbbá gátolja a sejtek elhalását (apoptózis). A szervezet szinte mindegyik sejtje reagál az IGF-re, különösképpen az izom (mind, a váz, a sima és a szív), porc, a máj, a vese, az idegek, a bőr és a tüdő sejtjei.
Normális értéke a plazmában 10-1000 ng/ml, a széles tartományból arra lehet következtetni, hogy sok minden befolyásolja az értéket ilyenek: életkor (az IGF-nek döntő szerepe van a pubertás-kori fejlődésben), nem, edzettség, genetikai sajátosságok, tápláltsági állapot.
A vérbeli érték azonban nem mutat olyan nagy kilengéseket az egyes alanyoknál, mint a növekedési hormon.
Érdekességként meg lehet említeni, hogy a máj egyes endokrin sejtjein kívül más sejtek is termelek IGF-et, de az itt termelt vegyület nem jut be a vérbe, hanem a környező sejtekre hat (parakrin hatás),vagy a sejt önmagát moderálja vele (autokrin hatás).
Ezek a hatások főleg a sejtciklusban játszanak szerepet.
A sportéletben a vázizmokra kifejtett pozitív hatása miatt alkalmazzák.
Egy tanulmány az IGF injekció hatását vizsgálta többféle izomrostban.
A kutatók azt tapasztalták, hogy az IGF-1 átlagosan 15%-os izomnövekedést és 14%-os erőbéli fejlődést váltott ki fiatal felnőtt egerekben.
Az IGF szintén segített az öregedés okozta izomváltozások meggátolása terén idős egerek esetében, 27%-kal voltak jobb erőnlétben ezek az egerek, mint megegyező korú társaik.
Az izomtömeg, és az izomrostok tulajdonságai a fiatal, kifejlett társaikkal voltak egyenértékűek.
A kutatók megállapították, hogy a hatások első sorban izom regenerálódásának stimulálása folytán voltak tapasztalhatók, mely pedig az IGF-1 szöveti aktivitásának volt köszönhető.
Túlzott bevitele a növekedési hormonhoz hasonló tüneteket okoz (lásd:A növekedési hormonról c. ismertető) acromegália, szervnövekedés.
A legnépszerűbb típus, mely jelenleg elérhető a Lr3igf-1 (hosszú R3 inzulinszerű növekedési faktor-1 vagy hosszú R3IGF-1), ez egy 83 aminosavból álló molekula, ami hasonló az emberi IGF-1-hez, magába foglalja a teljes emberi IGF-1 sort felcserélve a 3.helyen az arginint glutamátra (így lesz R3), továbbá tartalmaz még egy 13 aminosavból álló peptid láncot az N-terminuson.
Tanulmányok szerint a hosszú LrIGF-1 kifejezetten (2-3-szor) hatékonyabb, mint a sima IGF-1, mert kevésbé fogékony a közömbösségre, ellentétben a fehérjéket megkötő IGF-fel.
Kétféle Lr3igf-1 kapható: media és receptor. Ezek az üvegben lévő folyadék tisztaságára vonatkozó minősítések. 85%-os tisztaság a media minősítés, és 95% a receptor.
A media minősítésű vegyület több mint elegendő a testépítéshez. A „normál” inzulin az emberi szervezetben hamar lebomlik, felezési ideje 10-20 perc. A módosítások lehetővé teszik, hogy a hatás tovább fennálljon. Az R3IGF-1 felezési ideje 20-30perc, továbbá az IGF-1 kötőfehérje is kisebb affinitást mutat a R3IGF-1 felé, tehát több szabad vegyület tudja kifejteni hatását. Nagyobb tehát a biológiai aktivitása.
Alkalmazása fokozott figyelmet és Orvosi kontrolt igényel!!!

Inzulin

Inzulin adagolás esetén a vércukor szint két-három óra alatt jelentős mértékben csökken. A vércukor csökkenésének oka, hogy az inzulin gátolja a májban a glikogén elbomlását, elősegíti annak képződését, másrészt gyorsítja a cukor felhasználását. Ha az inzulint cukorral együtt adjuk, és ezzel a vércukor szint csökkenést elkerüljük, akkor tisztán érvényesül az inzulin máj hatása: a glikogén tartalom mind a májba, mind az izomzatban jelentékenyen megnő. Hasonlóképpen diabetesben a glikogénben igen szegény máj inzulin hatására a vérben bőségesen rendelkezésre álló cukorból sok glikogént épít fel. Az inzulin gátolja a fehérjéből való cukorképzést is. Az inzulin elősegíti a cukornak a sejtekbe való bejutását, és felhasználását is. A nagyobb cukorfelvétel folytán meggyorsul a glikogén felépítése a májba, és az izomban. Ezen keresztül nő a cukor felhasználása is, mert az izomsejt csak a glikogént tudja lebontatni pirosszőlősavra, tejsavra: majd oxidálja az utóbbit. Az inzulin tehát előmozdítja a glikogén építését. Az inzulin gyorsítja a cukoroxidációt. Előmozdíthatja a cukrok zsírrá való átalakulását is. Gyorsítja a szénhidrátok felhasználását, elősegíti a fehérje- és zsíranyagcserét is. Egyszóval szinte az összes anyagcserére kihat. Hatását kokarboxiláz injekcióval még eredményesebbé tehetjük. Fokozza az étvágyat, éhségérzetet okoz, ezért kóros soványság kezelésére, orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. Védi a májat a mérgekkel szemben. Túl nagy adag inzulin alkalmazása esetén a mellékhatások: éhségérzet, rosszullét, gyengeség, izzadás, szorongás, szédülés, remegés, izgatottság léphet fel. Alkalmazásához inzulin teszt elvégzése szükséges! Csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható.

Mivel a fórumon sok kérdés volt az inzulinról, ezért kicsit részletesebben megvizsgáljuk ezt a kérdést.

A mindennapi életben egyre többet hallani a cukorbetegségről és ezzel szoros kapcsolatban álló inzulinról. Az inzulin ma már nem csak a gyógyászatban használatos vegyület, az élsport is előszeretettel alkalmazza, mert pozitív hatása van az izomépítő folyamatokra. Alkalmazásának vannak előnyei, ám a felelőtlen használat súlyos (akár halálos) következményekkel is járhat. Az alábbiakban a vegyület néhány jellemzőét közöljük a teljesség igénye nélkül.

Nicolae Paulescu, a bukaresti Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem fiziológiaprofesszora különített először el inzulint. Az inzulin a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteinek (ebből ered a neve is, insula latinul szigetet jelent) béta sejtjei termelik, ezek speciális hormonképző sejtcsoportok a hasnyálmirigy állományában. Maga a molekula 51 aminosavakból áll (polipeptid), mely egy 21 aminosavat tartalmazó A láncból és egy 30 aminosavat tartalmazó B láncból áll, a két láncot 2db 2 Kén atomból álló „híd” tartja össze (diszulfid hidak).

Természetes, normális körülmények között a vér glükóz szintje egy meghatározott tartományon belül mozog (3,9 - 5,6 mmol/l, máshol 3,3-5,8 mmol/l = 70-110 mg/dl), ha ez az érték a túl magas vagy túl alacsony a szervezet azonnal kompenzál. Az inzulintermelésre a túl magas vércukor szint közvetlenül hat (hipergliemia).
Az inzulint nem tömeg egységben szokták megadni, hanem a biológiai hatás mérésén alapuló un. Nemzetközi egység (NE.,IU.). 25 Nemzetközi Egység kb. 1 mg kristályos inzulinnak felel meg. Egy átlagos embernek 180 egység inzulint tartalmaz a hasnyálmirigy béta sejt állománya. Vegyes táplálkozás mellet a napi inzulin reakció 25-40 egység között van.
Az inzulin a tápanyagok raktározását és a mozgósítható tápanyagok vérszintjét szabályozza, főként a vázizomzatra, a zsírsejtekre és a májsejtekre hatva fejtiki hatását. Az inzulinnak azonban a szervezet valamennyi sejtjén változást hoz létre. A szervezet épülését elősegítő (anabolikus) hormonok közé tartozik, hatására a vércukor szint csökken. A izom és májsejtekben a felvett glükózból glikogén képződik (sok glükóz egységből felépülő struktúra/”állati keményítő”) inzulin hatására, illetve a glikogén bontása is gátlódik. Az izomsejtekben nő az aminosav felvétel, a leadás pedig csökken. A fehérje szintézis szintén emelkedik a bontásuk gátlás alá kerül. Ezen tulajdonságok tették közkedvelté az inzulint az élsportban, hiszen segítségével például edzés után (amikor a vázizmok legjobban reagálnak a tápanyagokra) rendkívül jól hasznosítja az izom a felvett tápanyagot, az inzulin „bepumpálja” a tápanyagokat az izomba. Figyelembe kell venni azonban azt a tényt is, hogy a hormon a zsírsejteken is fejt ki hatást, mégpedig elősegíti a zsírok szintézisét és gátolja azok bontását, amennyiben szénhidrát dúsan étkezünk a túlzott szénhidrát bevitel zsírgyarapodáshoz vezet. Az izomszövet kálium-ion felvételét is fokozza.
Azok, akik inzulint használnak tisztába kell lenniük, azzal, hogy a szervezet nagyon rosszul tolerálja ha a vércukor szint a normális alá esik, olyannyira, hogy a felelőtlen alkalmazás akár HALÁLOS is lehet. Az alacsony vércukor szintet hipoglikémiának nevezzük tünetei egyénenként változóak. Szédüléssel kezdődhet. Gyakori, de nem törvényszerű az éhségérzet. Erős szívdobogás érzéssel, hideg verejtékezéssel folytatódhat. Előfordulhat szájzsibbadás, kézremegés, koncentráció vesztés, látás zavar, illetve nyugtalanság érzés. Aki észleli magán a tüneteket, azonnal vegyen magához egyszerű szénhidrát tartamú táplálékot (gyümölcslé,szőlőcukor pasztilla, zsömle), próbáljon ébren maradni, mert ha elveszti az eszméletét onnantól kezdve sürgős orvosi segítségre szorul. Aki ezek után mégis az inzulin használat mellet dönt, annak érdemes beszerezni egy vércukorszintmérő műszert, hogy figyelemmel tudja kísérni a változásokat.
Ha valaki hosszabb ideig nagyobb mennyiségű inzulint használ, előfordulhat, hogy a sejtek egy idő után nem reagálnak olyan jól az inzulinra mint előtte, kialakul az inzulin rezisztencia. Ez hasonlít a 2-es típusú cukorbetegséghez, de ebben az esetben a kívülről bejuttatott inzulin többlet teszi a sejteket érzéketlenné, nem pedig a rossz táplálkozás és életvitel (ebben az esetben a béta sejtek termelnek túl sok inzulint).

Mára az inzulin hatását a struktúra módosításával sikerült a kutatóknak elnyújtani. Több „inzulinfajta” is létezik ma már, a hatás időtartama szerint a legelterjedtebb formái a következők:

• Humalog: a közelmúltban kifejlesztett gyors hatású inzulinfajta. Hatásának csúcsa a bevitel után 2 órán belül mutatkozik, 4 óra elteltével pedig a vérkoncentrációja szinte nulla.
• Humulin-R: 6-8 órán keresztül ható inzulinfajta. A hosszú aktivitási idő veszélyeket rejthet magába, de könnyű kezelhetősége a sportolók körében is népszerűvé teszi.
• Humulin-N, Humulin-U, Humulin-L : 12-18 és 24-39 óráig aktív inzulin fajta, sportban ritkán alkalmazzák. Az elnyújtott hatású inzulinfajták alapja, hogy Cink jelenlétében egy proteint kapcsolnak hozzá, majd a bőr alá fecskendezve először ennek a proteinnek kell lebomlania, hagy az inzulin aktívvá váljon.

Összefoglalva tehát az inzulin alapvető fontosságú hormon az emberi szervezet anyagcseréjének szabályzásban. Aki sport tevékenysége támogatása érdekében inzulint akar használni, az csakis szigorú orvosi felügyelettel és kellő körültekintéssel tegye!

Anyagcsere gyorsítók

Pajzsmirigy hormonok:

Leegyszerűsítve a pajzsmirigy tiroxint, és liotironint termel. A pajzsmirigy naponta 1mg tiroxint juttat a vérbe, amely fehérjéhez (TB-globulin) lazán kötődve kering. A liotironon is ilyen formában, csak sokkal kisebb mennyiségben van a vérben. A tiroxin jelentős biológiai aktivitású, de ennél a liotironin 3x, 5x erősebben, és sokkal gyorsabban hat. A tiroxin és a liotironin fokozza az alapanyagcserét, és növeli a tápanyagok specifikus-dinamikus hatását: vagyis a fehérje okozta anyagcsere emelkedés a normálisnál nagyobb mértékű. Lerontják az izommunka energiafelhasználásának hatásfokát. Fokozódik a májban a glikogén bomlás, s ez lassanként teljesen kiürül: de csökken a máj és az izomzat zsírtartalma is. Ez egyrészt a fokozott oxidáció, másrészt az is okozza, hogy gátolja a szénhidrátok átalakulását zsírrá. A tiroxin és a liotironin a központi idegrendszerre is hat.
Ezért:

1. a tiroxin fokozza a központi idegrendszer érzékenységét görcs a okozók iránt.
2. tiroxin hatására nő a testhőmérséklet, és javul a kémiai hőszabályozás képessége, vagyis hideg érzet esetén az anyagcsere a normálisnál gyorsabban emelkedik.

A tiroxin közvetlenül a sejtekben is fokozza az oxidációt, mert a vörösvérsejtek oxigén fogyasztása a normálisnál jóval nagyobb, tehát olyan sejteké is, amelyekre az idegrendszernek nem lehet közvetlen befolyása. Vérnyomás emelkedést is okoz. A légzés szaporábbá, és mélyebbé válik a pulzusszám és amplitúdó, a verőtérfogat és a vérnyomás emelkedik, a vérkeringés meggyorsul. Ezek a hatások a felgyorsult anyagcsere következményei.

A pajzsmirigy működéséről

A pajzsmirigy a gége alatt, a pajzsporc mögött elhelyezkedő endokrin szerv.
Emberben tömege 15-25 gramm körül van. A szervet mikroszkopikus méretű üregek (tüszők) töltik ki, amelyek hormonokat tárolnak. Ezeket a kb. 0,3 mm átmérőjű üregeket igen gazdagon hálózzák be hajszálerek, ezért az egyik legjobb vérellátású szerveink közé sorolhatjuk. A pajzsmirigy 2 hormont termel a Tiroxint (T4) és a Trijód-tironint (T3).

A legtöbb belső elválasztású mirigytől eltérően a pajzsmirigy hormontermelése viszonylag stabil, napszaki változások csekélyek, és csak a külső vagy a belső környezet tartós megváltozása módosítja a hormontermelés intenzitását.
A tiroxin és a trijód-tironin szintéziséhez szükséges jód és egyéb aminosavak (pl: tirozin).
A vérben csak nagyon kis mennyiségű T3 és T4 található szabad formában, a termelődő hormonok a keringésbe lépve a pajzsmirigyhormon-kötő fehérjéhez kötődnek (a jódtironin-vegyületek erősen hidrofób jellegűek).
A kötőfehérje jelentősége egyrészt abból adódik, hogy a képződött T3 és T4 nem ürül ki a vesén keresztül, másrészt a kötés stabilizálja a hormonszintet. A fehérjéhez kötött T3 és T4 mennyiség mintegy 3 napra biztosítja a szervezet pajzsmirigyhormon szükségletét.
A T4-nek mindössze 0,02-0,03 %-a van szabadon , a T3-nak pedig 0,3 %-a.
A szervezetben kifejtett hatásokért csak a szabad hormonok felelősek.
A pajzsmirigy hormontermelését az agyalapi mirigy hormonja TSH szabályozza (a TSH kibocsátást pedig a hipothalamus eredetű neurohormon a TRH).
A TSH megfelelő szintje a hormonelválasztás mellet a pajzsmirigy szöveti állományának fenntartásához is szükséges: THS hiányában a pajzsmirigy elsorvad (hasonlóan a herékhez FSH és LH hiányában).
A T3, T4 szintek negatív visszacsatolási kört alkotnak a TSH szinttel. Ha tehát kívülről viszünk be bármilyen thiroid szert saját hormontermelésünk csökkent lesz (vagy leáll a bevitt mennyiség függvényében).
A T3 és T4 a génátíródást szabályzó hormonok közé tartoznak.
Receptoraik a nukláris szupercsaládba tartoznak (akárcsak a szteránvázas vegyületek), melyek majdnem az összes sejtben megtalálhatóak.
A pajzsmirigy hormonok hatása nagyon szerteágazó: fiatalkorban a növekedés és a fejlődés elengedhetetlen faktora. Segítségével alakul ki a központi idegrendszer.
A T3/T4 hatására a bőr (és egyéb szövetek) által termelt sejten kívüli vízmegkötésre képes anyagok (proteoglikánok, glikoproteinek) lebontása fokozódik.
Ebből adódóan pajzsmirigy hormonok adagolásával a kötőszövet veszít víztartalmából, ellenkező esetben pedig „puffadás” alakulhat ki (myxoedema).
A sportolók számára talán legfontosabb hatása azonban az energiaforgalomra gyakorolt hatása.
Mondhatnánk azt is, hogy a pajzsmirigyhormonok a szervezet „gyufái”.
Hatásukra jelentősen növekszik a szervezet nyugalmi oxigénfogyasztása, ami praktikusan a zsírbontás felgyorsulásához (is) vezet.
Ezt hívják a T3/T4 kalorigén hatásának. Egy normális ember alap energiaforgalmát ha 100%-nak vesszük (T4: 50-110 µg/l (64-142 nmol/l)) thiroid hormonok hiányában 40%-kal kevesebb energiát használ a szervezet, a fiziológiásnál több hormon esetében az anyagcsere pedig akár 80%-al is fokozódhat.
A testhőmérséklet T3/T4 hatására emelkedik, fokozódik glükóz felszívás a bélből, az inzulinérzékenység viszont csökken. Hátrányuk viszont, hogy elégtelen kalória bevitel esetén (diéta) a szervezet fokozottan kezdi használni az izomszövet fehérjéit is, ezért minden esetben valamilyen anabolikus szert érdemes mellé alkalmazni.
A T3/T4 érdekes hatása továbbá a keringésre kifejtett hatása: fokozzák a szívverést, emelik a vérnyomást. A katekolaminkokkal (adrenalin, nor-adrenalin) erősítik egymás hatását: fokozzák a katakolamin érzékenységet.
Használóik kevésbé tűrik a meleget izgatottak, nyugtalanabbak, remegés és szapora légzés is jellemző.
Fontos megemlíteni, hogy thiroid gyógyszerek használata után a saját T3/T4 hormon kibocsátás csökkent, így a „verseny utáni lazább táplálkozás” nagyobb zsírlerakódást eredményezhet.
A szervezet T3/T4 szintje viszonylag hamar visszaáll (2-3 hónap), a pajzsmirigysorvadás pedig csak hosszú évek thiroid gyógyszerkezelése alatt fejlődik ki, ám nagy mennyiségű alkalmazása sokrétű és igen erőteljes hatásai miatt nem ajánlatos.
Legelterjedtebb Thiroid gyógyszerek:
- Cytomel: Liotirozin-sodium, szintetikus T3 L-izomer
- Synthroid: levotiroxin-sodium, szintetikus T4 nem olyan erős, de igen elterjedt
- Triacana: Tiratricol


Thyroxin(tabletta):

Az anyagcserét 2-3 nap múlva kezdi gyorsítani és a 6-8-ik napon éri el a maximumát. Tehát a liothyroninhoz képest lassabban hat, viszont hatása tovább megmarad.
Fogyókúra esetén napi 25-50mg orvosi ellenőrzés mellett. Mellékhatásait lásd a leírásban.


Liothyronin(tabletta):

Az anyagcserét már 12-24 óra alatt gyorsítja, és maximális hatása 2-3 nap alatt kifejlődik. Adagolása 0.02-0.04mg/nap. Túladagolása szívdobogást, ingerültséget, álmatlanságot okoz.

Egyéb anyagcsere gyorsítók:

Efedrin (50mg tabletta):

A hörgőket tágítja, enyhíti a nehéz légzést. A központi idegrendszert, különösen a légzőközponton izgatja. Asztmás rohamot oldani alig tudja, viszont annak kialakulását gátolja. A szívműködést alig javítja, de tartós érszűkítő hatása vasomotor-bénulásban jól érvényesül. A gyomor bélhuzamból bomlás nélkül felszívódik. Terápiás javaslat napi 25-50mg. Mellékhatások: szívdobogás, fejfájás, szédülés, álmatlanság, nyugtalanság. Orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható.


Spiropent (clenbuterol 0.02mg tabletta):

Nehéz légzés, asztmás tünetek megelőzésére, kezelésére. Hörgőtágító hatású. Tartós alkalmazáskor napi 2x1-2 tabletta. Folyamatos szedése, túladagolása, szívnagyobbodást, szívbetegséget okozhat. Orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható.


Anyagcsere gyorsítók, zsírégetők:

Mostanában nagyon népszerű különböző hatásmechanizmusú anyagcsere gyorsítókat használni.
Leginkább a diéta kikerülése végett. Véleményem szerint ezek a készítmények a diétát nem pótolják, minnél fegyelmezettebben diétázik valaki, annál kevésbé szükséges a szervezet természetes anyagcsere folyamatait anyagcsere gyorsítókkal befolyásolni.
Ha mégis úgy dönt valaki, alkalmaz ilyen készítményeket,  legyen tisztában azzal, mi az amit használ.
Ha az emberi szervezetet valamilyen stressz éri pl. megijesztik, akkor izgalmi állapotba jön, (ezt nevezi a szakirodalom szimpatikus hatásnak).
Ezért a állapotért a katekolaminok a felelősek, legismertebb közük az adrenalin (epinefrin), és a noradrenalin (norepinefrin).
Ezek a hormonok a mellékvese velőállományában termelődnek (ez emberi test ezen része a központi idegrendszer kihelyezett állományának is felfogható).
A plazma adrenalin tartalmának normálértéke 8,2 nmol/l, vagy 1, 5μg/l.
A katekolaminok 5 féle receptorra hatnak: az Alfa1, Alfa2, a Béta1, Béta2 és a Béta 3 receptorokra.
Ezekre a receptorokra az adrenalin és a noradrenalin is hat, de nem egyforma mértékben. Léteznek azonban mesterséges agonisták (olyan anyagok melyek a receptoron ugyanolyan hatást fejtenek ki) melyek a receptorok eltérő szerkezetéből adódóan szelektíven hatnak.
És itt jönnek a képbe a sportban gyakran alkalmazott doppingszerek, mint az efedrin és a clenbuterol.
Először azonban nézzük meg hogy az egyes receptorok aktivitása, milyen hatásokhoz vezet.
Alfa1: elsősorban simaizmokon található ez felelős a pupilla tágulásért. Az érfalak sima izmát is összehúzza, mely vérnyomás emelkedéshez vezet. A gyomor és bélcsatorna egyes záróizmainak összehúzódásáért is ez a receptor felelős, sőt, ha valaki nagyon megijed mondani is szokták, hogy feláll a hátán a szőr, ezen piciny izmok összehúzódásáért is felelős (pilomotor izmok). Elősegíti a glikogénbontást, mely a későbbi vércukorszint emelkedést eredményezi.
Alfa2: az inzulintermelést gátolja a hasnyálmirigy béta sejtjein. Gátolja a zsírbontást a zsírsejteken. Csökkenti a simaizmok mozgékonyságát a béltraktusban. Gátolja a noradrenalin felszabadulását (negatív visszacsatolás).
Béta1: a szívműködés szabályozásában játszik szerepet, a szívösszehúzódás frekvenciáját, és erejét fokozzák (pozitív chromotrop és inotrop hatás), ezenkívül az szív ingerület vezető képességét is megnövelik (pozitív dromotrop hatás). Béta1 receptorok találhatóak még a vese speciális részén (juxtaglomeruláris apparátus), ezek a renin nevű hormon kiválasztásában játszanak szerepet, mely szintén a vérnyomás emelkedését fogja okozni (renin-angiotenzin rendszer).
Béta2: Ez a receptor leginkább simaizmokon található meg, ilyenek a tüdőhörgők és hörgőcskék. A receptort ingerelve a simaizmok ellazulnak, a hörgőcskék kitágulnak így jobb lesz az oxigén felvétel. A zsírok lebontásához pedig sok oxigén kell. A vázizmokban felelős a remegésért és a glikogén bontásért, tehát „felkészíti az izmot az esetleges veszélyre”. A kis artériákat az izomban tágítja, jobb lesz az izom vérellátottsága, több tápanyagot tud használni a szervezet.
Béta3: A zsírsejteken zsírbontó hatást indukál. Az izmokon a hő termelés fokozódik, remegést vált ki.
Az efedrin egy úgynevezett szimpatomimetikus amin, mely szimpatikus hatást vált ki a szervezetben. Hatása az alfa és a béta receptorokon viszonylag gyenge, de a szervezet visszaszívó mechanizmusa nem képes megkülönböztetni az adrenalintól, és a noradrenalintól (a receptorok a posztszinaptikus membránon foglalnak helyet a viszaszívó hólyagocskák a preszinaptikus membránon, a köztük lévő hely nagyon kicsi).
Több aktív adrenalin marad „kinn” és erősebb hatást vált hosszabb ideig.
A clenbuterol is igen népszerű gyógyszer. Eredetileg asztmások kezelésére használják, mivel a Béta2 receptorokon fejti ki hatását (vannak még adrenalinszerű hatásai is).
Hörgőtágulást okoz, tehát növeli az aerob kapacitást, növeli a vérnyomást, és az oxigén transzportot fokozza
A Yohimbin egy gyógynövény a Pausinystalia yohimbin alkaloidja (triptamin alkaloid). Nagyon sok zsírégető és potenciafokozó táplálékkiegészítő tartalmazza.
Az Alfa2 szelektív antagonistája.
Nem engedi az Alfa2 receptorhatást érvényre jutni.
Magasabb lesz a szervezet adrenalin- noradrenalin szintje. És a zsírbontás nem kerül gátlás alá. A Yohimbe fokozza a nemiszervek (elsősorban a férfi) vérellátottságát, így segít az erekció kialakításában.
A mellékhatások nagyon hasonlóak: megemelkedett vérnyomás, szapora szívverés, verejtékezés, remegés, izgatottság érzet, egyes esetekben félelem érzet.
A clenbuterol hosszú távú alkalmazása után asztmás tünetek is felléphetnek. Bármelyik ilyen stimuláns hosszabb alkalmazása megnöveli az agyvérzés, és a későbbi magas vérnyomás veszélyét. A szívfal kóros vastagodása is bekövetkezhet a tartósan szűk nagy erek miatt. Fokozott veszélynek vannak kitéve azok, akiknek a vérnyomása amúgy is magas.
Itt érdemes megemlíteni a koffeint, amit sok termogén táplálék kiegészítő is tartalmaz, ezenkívül gyakran szokták az efedrinnel együtt használni.
A koffein az efedrinnel ellentétben jól átjut a vér-agy gáton, és nem engedi az adenozint a saját receptorához kötődni (kompetitív gátlás).
Az adenozin receptor segítené a relaxációs folyamatokat, lassítaná, az anyagcserét, de a koffein ezt megakadályozza.
A koffein és az efedrin fokozza egymás hatását ugyan, de a mellékhatások is erősödnek. Használatuk során érdemes figyelemmel kísérni a vérnyomást. Ha pedig a szem bevérzését tapasztaljuk nagy megterheléstől függetlenül az már az erek károsodását jelenti, a használatot függesszük fel!


Amiket leírtam nyilván nem teljes, hiszen egy témakörről, több száz oldalas szakmai dokumentáció is hozzáférhető. Megkíséreltem, egy átlag embernek érthetővé tenni, a hivatalos gyógyszerészeti leírásokat. Nyilván ennek velejárója, hogy a leírás nem teljes és egy gyógyszerész szemszögéből sok szempontból kifogásolható. De a leírás nem is nekik készült, mert hisz ezekkel a készítményekkel ők tisztában vannak. A célom az volt, hogy egy átlag embernek tájékoztatást adjak ezekről a készítményekről, hogy mértéktelen alkalmazásukkal ne károsítsák maradandóan saját egészségüket.

Felhasznált irodalmak

1. Dr Isekutz Béla: Gyógyszerrendelés (Medicina)
2. Útmutató gyógyszerkészítmények rendelésére: Országos Gyógyszerészeti Intézet kiadványa (Medicina)

Vida Zoltán