2008. január 15., kedd 09:55

Versenyzésem kezdete, avagy hogyan fogytam 28 kg-ot egy felkészülés alatt!

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
Furcsa érzés ezt a cikket írni, hiszen most lepörgetem magam előtt az egész viszonyomat a testépítéssel, sporttal, akarattal, versenyekkel, változásokkal… Ez nálam nem egy önéletrajz hosszú fejezete, hanem mindössze egy - sőt lényegét tekintve fél év eseményei…

Az egész úgy kezdődött, hogy az akkor még túlsúlyos testvérem elkezdett edzeni… Fél év alatt lefogyott… Amikor én elkezdtem, ő már ,,megszállott” volt - ennek köszönhetően, mindig egy-egy magazin hevert az asztalán, amiket én is kerek, vágyakozó, szemekkel figyeltem, és arról álmodoztam, hogy egyszer én is ott állok majd a Super Body színpadán. Így lementem egy edzőterembe, 15 évesen, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet. De folytattam, mert változást akartam. Egy idő után azonban nagyon nyomasztott a hely hiányos felszereltsége. Előttem komolyabb célok lebegtek, és ehhez egy komolyabb termet kellett választanom. Így elmentem, a mindenki által csak ,,Vidának” nevezett edzőterembe, hátha ott jobb lesz… Az volt :-)

Eleve az ott edző emberek motivációt adtak, ami nálam úgy jelentkezett, hogy óriási súlyokkal kezdetem el dolgozni. Élveztem, hogy nem guggol egy lány sem rajtam kívül 100 kg-mal, hozzá teszem, ma már elég nyögvenyelősen menneJ…

Ekkor jött az ötlet, menjek erőemelőnek, ebben az időben kezdtem az étkezésre is figyelni, csak az a baj, hogy ekkor még csak annyit tudtam, hogy rizst kell enni, zabpelyhet, meg csirkemellet. Hát azt ettem, de a zabpehely túlságosan ízlett, és így szépen elkezdtem növögetni, 92 kg-ig meg sem állt a mérleg nyelve...



Azért nem úgy néztem ki, mint egy soha nem sportolt elhízott malac, csak egy olyan jó erőemelős alkatom lett.



Erőemelő viszont nem akartam lenni, hiába próbáltak győzködni sokan, valahogy bennem mindig az élt, hogy számomra az esztétika fontosabb, mint az erő. Így eldöntöttem, hogy diétára fogom magam. Ehhez persze segítségre volt szükségem, mert nem akartam különböző blőd, női magazinokból vett étrendekhez tartani magam. Ezért kapásból Vida Zolihoz fordultam, aki írt nekem egy diétát (ez most fönt van a honlapon)…2007. június 4-én kezdtem. Az első két hétben 8 kg ment le rólam. Ez sokakkal ellentétben, nálam úgy hatott, hogy elkezdtem még többet kardiózni, és lejjebb vettem a szénhidrát szintemet. Aztán még többet aeroboztam, és még kevesebb rizst ettem, a vége felé 2 és fél óra aerob és 200g rizs. Még nyaralni is úgy mentünk el, hogy, keményen tartottam a diétát, és míg mindenki a strandon pihent, addig a testvérem és én , szüleimnek köszönhetően, a horvát riviéra egyik edzőtermében emelgettük a vasakat és koptattuk a futócipőinkkel a talajt. Aztán hazajöttem, és Vida Zoli azt mondta, hogy indít juniorban, fitness formában. Innentől kezdve heti hétszer 2 óra súlyzós edzés, és heti 6-szor egy óra kardió lett a programom. Folyamatos bővítésekkel, súlycsökkentő sorozatok, stb. A verseny előtt 1 hónappal, már 50g rizsen voltam, mellette iskola!!! Meneteltem előre, két héttel voltunk a Bodysport Kupa előtt, amikor magasugró versenyen akart indítani a tornatanár. Éppen olyan igazi diétás hangulatban voltam, kedd első órában, de azért ugrottam, és estem egy óriásit. Két perc sem kellett hozzá, a bokám a háromszorosára duzzadt. A mai napig nem jött rendbe teljesen. Öt hónapig, mint egy hímes tojásra vigyáztam magamra, erre tessék! Pont most nem! Ez nem fogja az álmaimat szertefoszlatni! A baleset napján még nem edzettem, de harmadnapra rá már lábaztam is!

Aztán eljött a verseny napja, előtte még elmentem Purger Hajnihoz, aki belőtte a hajamat a nagy eseményre, és megígérte, eljön, és segít majd az első versenyemen. Az akkori segítséget ezúton is nagyon köszönöm Neki! Aki nélkül viszont sem a Bodysporton, sem a Superbodyn, sem az egész felkészülés alatt nem mentem volna semmire, az a testvérem. Ő példa előttem, és nem tudom kimondani, hogy mennyit segített azzal, hogy eleinte talán egymagában, hitt abban, hogy én ezt végigcsinálom, és lemegy rólam az a fölösleges 28 kg! Az első versenyemet megnyertem, a Superbodyn 16 évesen harmadik lettem!



Egy álom teljesült, ott álltam a színpadon! A szezon vége azonban erőteljesebben hatott rám, mint a diéta. Eddig ott volt egy cél, egy vágy, egy beteljesítendő álom, és nem láttam mi lesz ez után. Ahelyett, hogy örültem volna az eredményeimnek, három napig csak sírni tudtam, hiszen én nem akartam, hogy vége legyen, mert bármilyen furcsán hangzik, élveztem az egész felkészülést, minél keményebb kezdett lenni, annál jobban! De Vida Zoli kizökkentett ebből a szomorú állapotból, hiszen elkezdte sorolni jövőbeli terveit velem. Így most készülök a tavaszi I.F.B.B. VB-re fitness formában, és remélem ott is sikereket fogok elérni. Egy azonban biztos: mindent meg fogok tenni érte…MINDENT!



Torma Krisztina
Megjelent: 326 alkalommal