Pár napja az MTV-én egy jeles riporter, és egy jeles sportorvos a magyar olimpiai kudarc okait elemezte.
Kicsit furcsa ez nekem, hogy az gyakorol kritikát a szerepléssel kapcsolatban, aki maga is felelős érte. Egy olyan személy segítségével, aki talán nem is sportolt versenyszerűen.
Sajnos már olyan vélemények is vannak, hogy a komplett élsportot ilyen nehéz helyzetben nem az adófizetők pénzén kell finanszírozni. Mert öncélú, és felesleges.
Jó frázis, csak nem igaz. Hogy valaki élsportoló legyen, addig az út nagyon hosszú.
Főleg fiatal korban az egyesületi sportnak óriási nevelő hatása is lenne.
Megszokják a rendszerességet, az önfegyelmet, célokat határoznak meg, és dolgoznak érte.
Minden megvalósult cél egy siker élmény. Siker élmények nélkül nem érdemes élni.
És persze a fiatalok hozzászoknak, hogy a sikerekért meg kell dolgozni.
Nem lehet pénzzel, jó megélhetéssel pótolni. Tegnap a gazdasági vállság miatt öngyilkos lett az egyik leggazdagabb német üzletember. Biztos nagyon boldog lehetett. Vagyonának elvesztése ezt váltotta ki belőle.
Az egészséges ember a legnagyobb érték. Persze nem mindenkiből lesz élsportoló, de ha talál példaképeket, ami a saját szintjén motiválja, jól érzi magát a sportolók közt, már egy eredmény. És ez akár egy életen át is elkísérheti.
És hogy ez más pénzén valósulna meg? Amit erre költünk, az elenyésző. Talán legkevesebbet a nyugati világban. Ezt figyelembe véve pazarul szerepeltünk.
Emberek fizikai és szellemi frissességének megőrzése, minden társadalom alapvető érdeke.
Sajnos, ma egyre kevésbé példakép egy sikeres élsportoló. A média keveset foglalkozik velük, nem az eredményekre, a botrányokra koncentrál a tájékoztatás.
Mikor a Svájci E.B.- ről megérkeztünk, a blikk újságírója nem azt kérdezte tőlem, mit értünk el, hanem volt valami botrány? Már tíz éves történet, mégis megmaradt bennem. Ha lett volna, sem mondanám, gondoltam. Csalódnia kellett.
A nagyon gazdag országokban az élsportolók jól élnek, sokat foglalkoznak velük, a média figyelemmel kíséri minden lépésüket.
A nagyon szegény országokban még inkább. Sikerüket az ország sikerének adják el, kitörési lehetőségként az átlag ember nehéz helyzetéből.
Nem értem, mi miért nem becsüljük meg őket?
Az embereket a sportolásra motiválni kell, kellenek példaképek, és ezeknek az embereknek, ha nem is luxus szintű, de egy tisztességes megélhetést illene biztosítani.
Nehéz valakinek úgy eredményt elérni, hogy egy nagyon szűk kör kivételével nem ismerik el, és megélhetési gondokkal küzd.
Vida Zoltán