2009. október 16., péntek 20:25

Régi idők versenyhangulata (folytatás)

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)
Kicsit hosszúra nyúlt a nyári hallgatásom, de úgy látszik az időzavarom lassan megnyugszik és egy ültő helyemben be is tudok fejezni egy történetet. Azt útálom legjobban, ha be nem tervezett esemény széttördeli az elképzelésemet, és valami lépten-nyomon kizökkent. Lesznek majd történetek, amelyekben a testépítői pályafutásom köré fonódik egy-egy esemény. (Hát milyenek is lennének, erről szól a sorozat, más téma nem is való ide.) Sosem írtam olyan dolgokról, amelyek nem velem történtek meg, de nem az a lényeg. A magam szerepét megpróbálom háttérbe szorítani és valóban a történetre koncentrálni, a múlt hiteles visszaadására. Részese voltam és ez sokszor örömöt szerzett nekem. Ha ez siker volt, akkor nevezzük annak.
Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a visszaemlékezéseimben elhangozzon egy csomó un. önfényezés, de azt nyilván megérti mindenki, hogy ezek az események az én pályafutásom kialakulása során történtek meg, velem kapcsolatos események köré kapcsolódnak, nem szeretnék egy szóval sem többet, jobbat állítani a történteknél. Amiben nem volt részem, vagy éppenséggel csak áttételesen tudok róla, nem lenne reális beleszőni a leírtakba. Tehát, valójában olyan eseményekről van szó, amelyeket én is átéltem. Ezért gyakran nem tudom megkerülni a saját szerepléseimet, de igyekszem háttérbe szorítani azt és minimálisra korlátozva, hitelesen csak a ma már múltidézésnek tűnő eseményekre koncentrálni.
Bocsi, ha most mégsem a régi idők versenyhangulatával folytatom, de a téma, amely aktuálissá vált, sokakat érinthet pro és kontra. Van még a tarsolyomban sok régi történet, nem fogom elhallgatni az érdeklődők elől, de a következő téma lehet, hogy meg kell előzze a későbbieket.

Versenyzői és később edzői, teremvezetői, majd a MTFSZ-ben betöltött, elnökségi tagként, majd bírói bizottsági tagként beöltött feladataim között gyakran felmerült a felelősség kérdése. Versenyzőként leginkább az a felelősség került előtérbe, hogy magammal bánjak tudatosan. Ezek a feladatok akkoriban az egészséges felkészülésre vonatkoztak. Nagyon jól tudom, mit gondolnak sokan erről. Hogy nem lehet fejlődni, ha nem kockáztatunk, hogy az csak maszlag, amit az ideális felkészülésről összehordanak, hogy inkább tönkreteszi magát az, aki megpróbál hagyományos, naturális módszerekkel készülni, hogy az minden, csak nem eredmény. Azért kell ma beszélni erről, mert a mai világban hatékonyabb, kíméletlenebb eszközök állnak rendelékezésre, mint a múltban.
Nos, a felelősség: A fentiekkel egyet is értek, s nem is mondom az ellenkezőjét. Tisztában vagyok azzal, hogy versenyezni, magas szinten, élvonalban, világszínvonalon, főleg testépítésben képtelenség olyan, edzést, fejlődést segítő kiegészítők nélkül, amelyek megkímélik a szervezetet a túlterheléstől, a sérülésektől. Elősegítik a regenerálódást a következő napi, ugyanolyan, iszonyúan kemény, nehéz, nagy súlyú edzéshez, amely szükséges a szinten tartáshoz, vagy éppen a fejlődéshez.
Egy példa: Edzőként foglalkoztam egy igen tehetséges fiatallal, szeretett volna versenyzővé válni. Ideális csontozat, nem túl magas, kiváló testalkat, jó genetika. Lehet belőle még valami. Belevágtunk, módszeresen, tudatosan, apróra kidolgozott programmal. Egy idő után türelmetlenné vált. A fejlődés mértékét, gyorsaságát hiányolta. Sejtettem, hogy a háttérben a kialakuló elbizakodottság, a túlzott önbizalom, a látható elég gyors fejlődés húzódott meg. (Azt mondják erre, kezd fejébe szállni a dicsőség. Ez a legrosszabb sportolói tulajdonság.) Gyakran megkérdőjelezte az edzéseim hatásosságát, hol ezért, hol azért vitába keveredtünk, pedig nagyon jól reagált az edzésekre és tényleg a maga módján mindent alávetett ennek a célnak. Nem fogadta el maradéktalanul a tanácsaimat, amikor azt mondtam, hogy ez egy hosszú távú tevékenység, életmód, hivatás, stílus. Szeretett volna még gyorsabban, látványosabban fejlődni. Nem értettem vele egyet. Elkezdett a tudtomon kívül, nem tudom mit, használni. Hihetetlenül látványosan még nagyobb fejlődésnek indult, amit aztán már én is sejtettem, hogy titkolódzott előttem. Nem értettem egyet azzal a hozzáállással, hogy én vezessem az edzéseit, de nem őszinte hozzám, pl. az általa használt szerrel kapcsolatban. Nos, itt a tudatlanul, hozzáértés nélküli, hűbelebalázs módon történt magatartásával volt gondom. Ezt én veszélyesnek tartottam, közöltem vele, ez nem korrekt, ez így túl egyoldalú, ezért én nem tudom vállalni a felelősséget. Úgy gondolta, már eleget tud a testépítésről, már boldogul egyedül is és klubbot váltott. Sajnáltam az egészet, mert már volt benne munkám, ez mind kárba veszett.
A jó múltkor, közel négyévnyi szünet után, a teremben hallottam a srácoktól, hogy sajnos orvoshoz jár, problémái vannak, fogyott is, véres vizelés, májfunkció elégedetlenség lépett fel nála és ezzel kezelik. És akkor a többieknek azt mondtam, megéri így? Fog ő edzeni 50-60 éves korában is? Ez nem testépítés, ez öngyilkosság. Még versenyzővé se vált, már tönkretette magát. Szurkolok neki, hogy ússza meg ezt a rossz húzását. Sajnos sok ilyen történet kering, volt, aki nem élte túl, és ezek mind fiatal életerős emberek voltak. Ezek kiábrándító esetek. Ez a teljes hozzá nem értés következménye. Ezen sokan elgondolkodhatnak. Azok is, akik önállóan belevágnak ebbe az ismeretlen témakörbe, de azok is, akik felvállalják egy fiatal felkészítését. Ezért kezdtem az elején a tudatos felelősségvállalás kérdését feszegetni, mert, ha, mint kezdő, nem vagyok tisztában valamivel, kérdezzek bátran, de ha én, (tegyük fel) mint szakember segíteni akarok valakin, akkor én is felelősséggel tartozom a következményekért. Elmúlt már az az időszak, amikor saját magunknak kellett kísérletezni hol ezzel, hol azzal. Egyszerűen nem volt kihez fordulni. Részemről mindig a túlzott óvatosság volt a jellemző. Lassan, biztos lépésekkel haladni, s azonnal abbahagyni, ha probléma lépne fel. Ma már vannak szakemberek, csak bízni kell bennük. (Pl. Fekete F, Vida Z. Pintér F. Kovács Ko-Ko Pista, emlékezzek néhai dr. Langermannra, Bitter István, Pál J. stb. stb.)

Hogy honnan lehet őket felismerni? Hát a mögöttük lévő sikeres emberekről. Ha sok van, akkor bizonyára sikeresek, tudnak valamit, s az már bizalom kérdése, hogy tanácsaikat elfogadom e vagy sem. Az eredmény úgy is igazol valamit, akár negatívumként, akár a jó eredmény vonatkozásában. Csak türelem, ez nem egy rövidtávú szeminárium, hogy meghallgatom és mindent tudok róla. Folyt. Köv. Minden jót, kinek mihez.

Zimmermann Feri.
Megjelent: 205 alkalommal