2011. június 04., szombat 20:00

A túlterhelésről és a túledzésről

Írta: 
Értékelés:
(0 szavazat)

Aki kicsit komolyabban végez sportaktivitást, annak ismerős lehet az az érzés, amikor egy huzamosabb edzés ciklus után már nem tud ugyanakkora lelkesedéssel lemenni az edzőterembe, mint a ciklus előtt. Erre szokták mondani, hogy biztos „túledzetted magad” és pihenést javasolnak. A klasszikus értelemben vett túledzések azonban mást jelentenek, mint pusztán a motiváció hiányát. Alábbi cikkünkben ezt a témát boncolgatjuk.

Először is meg kell különböztetnünk túlterhelést illetve túledzést. A túlterhelés egy edzés során is bekövetkezhet, ez általában izomlázat eredményez. Az izomlázat ma már nem csupán a tejsav felszaporodásának tulajdonítják és „ráedzés” sem a megszüntetés hatékony módszere. Az izomláz kialakulásának mechanizmusát még nem tudják pontosan megmagyarázni, de valószínűleg a kemény izommunka hatására létrejövő micorszakadások és ez ezzel kapcsolatban felszabaduló metabolikus termékek azok, melyek szerepet játszhatnak kialakulásában. Precízen megtervezett edzésprogram is vezethet túlterheléshez, ez azt jelenti, hogy az egyes edzések között túl kevés a pihenő és a regeneráció nem teljes. Ilyenkor érezhet az atléta izomfájdalmat és csökkent motivációt. Psychés állapot is hozzájárulhat az ilyen motiváció hiányos állapotokhoz: túlzott elvárások, önértékelési zavarok, a fejlődésben való visszaesés, szociális-családi problémák. A fennálló problémákat néhány napos esetleg hetes pihenő meg tudja szüntetni, illetve az emocionális háttér rendezése is kulcsfontosságú.

A klasszikus túledzés a hobbysportolók körében igen ritka, hisz ebben az esetben már komoly élettani változások is végbemennek a szervezetben. Az egyik típusa az elsősorban erősportolók körében létrejövő sympatikus, vagy bazedowoid túledzés, a másik az inkább állóképességi sportolóknál megjelenő parasympatikus, vagy addisonoid túledzés. Azonban a mai táplálékkiegészítők és egyéb doppingszerek alkalmazása révén, az „átlag hobbysportoló” is bele tud futni ebbe a szindrómába. Azért használjuk a szindróma szót, mert itt már komolyabb élettani változások is kialakulnak.

A sypmaticis túledzésnél, elsősorban azok veszélyeztetettek, aki stimuláns tartalmú készítményeket isznak az edzésintenzitás fenntartása érdekében. Ők általában akkor is lemennek edzeni, ha kedvük és energiájuk sincs edzeni és a stimulánsokkal edzésteljesítményt tudnak kipréselni magukból (súlyosabb esetben diétától függetlenül is ephedrint vagy amphetamin származékokat használnak). Ez rendkívüli módon igénybe veheti a keringési rendszert és sympatikus túledzési szindrómát okozhat (megnöveli az infarktusos és agyvérzéses betegség kockázatát). Ilyenkor az illető képtelen nyugalmi állapotba kerülni, fokozódik a nyugalmi- pulzus, illetve a vérnyomás, a pulzus megnyugvás lassul. Jellemző az izomfájdalom és az edzés iránti csökkent lelkesedés. Az atléta fokozottan ingerlékeny, hangulata változó, érzelmileg labilis. Az immunrendszer aktivitása csökken, ezért könnyebben fázik meg. A mindennapokban is jelentkeznek a tünetek: rendszertelen alvás, étvágytalanság.

A parasympaticus vagy addisonoid túledzés inkább az állóképességi, aerob munkát végző egyéneknél tud kialakulni. Ez a többhetes edzőtáborok résztvevői és a „rabszolgahajcsár” edzőkkel rendelkező atléták körében tud kialakulni. Erre jellemző az aluszékonyság és az általános fáradtság. Az étvágy általában normális vagy megnövekedett, az alacsony vércukorszint miatt. Az atléta nemtörődöm, flegmatikus és nemritkán depressziós. A kardiális rendszer tekintetében a vagus tonus dominál: csökkent pulzus és vérnyomás.

A tünetek hosszabb pihenéssel megszüntethetőek (néhány hét, akár hónap). A szindrómás esetekben azért indokolt a hosszabb pihenő, mert itt már nem csupán az izomrendszer ért sokkot kell kipihenni, hanem a szabályozórendszer működési elégtelenségeinek is helyre kell állniuk. A pihenő után is fokozatosan térjen vissza az atléta a terheléshez.

Megjelent: 520 alkalommal