Egymást űberelve vén hülyéknek, vén marháknak titulálnak, és folytathatnánk a jelzők végtelen sorait.
Állítják, hogy Ők az ötödik X-et követően biztos nem lesznek ennyire bolondak.
Ironikusan képünkbe vágják, meddig idétlenkedünk még a színpadon, adjuk át helyünket a lendületes fiataloknak, nem nekünk való már matuzsálemi korban nevetség tárgyává válni.

Bumm! Huszonévesen könnyen lehet dobálózni a cinikus allegóriákkal, de megprófétálni még ők sem tudják, mit hoz a távoli jövő, mennyire változik majd egykoron az értékítéletük sportolói mivoltukat illetően.
Másfelől milyen jogcímen ítélkezhet egy zöldfülű, miként élje minden napjait viharvert, élete delén túl járó Isten teremtménye, aki történetesen szeret sportolni, és Uram bocsá' versenyezni akár?! Úgy vélem felelősségünk teljes tudatában tesszük, és rendelkezünk annyi élet tapasztalattal, hogy ezt magunk is el tudjuk dönteni.

Bűn tán ötven felett reflektorfényben pózolni? Érdekeket sértő, netán degradáló?
Amennyiben igen, nostra culpa fejet hajtunk és takaródót fújunk.
Amennyiben nem, mondja már meg valaki, mi ért tűnnénk el a feledés szürke homályában?
A vélemény nyilvánítás, mindenkinek szuverén joga.
Ifjú kritikusaink is lehetnek pejoratívak velünk, ha egójuk és kedvük úgy tartja.

Mi balgák, naivan még abban az állhitben ringattuk magunkat, hogy életvitelünk akár példa értékű is lehet az utánpótlás jövőképét illetően.
Olybá tűnik nem minden "világ megváltó" ifjú géniusz így véli. ű
Pedig aki látott már komolyabb ötven feletti mezőnyt, mondjuk egy NAC vb-n, meggyőződhetett, hogy a mezőny elitje bizony felvehetné a képébe vágott kesztyűt az ifjonc mezőnnyel, és nem valószínű, hogy mélységesen megalázva hagynák el a "kínpadot".
De hát ez jutott nekünk osztályrészül; van aki alázatos,van aki gyalázatos.

Önjelölt ítélethozóinknak tán nem ártana eltöprengni, hogy a szent hegyi beszéd helyett, hirdessék e kortalan sport igéjét, hogy a füstös lebújok helyett, inkább a konditermeket frekventálják a magunk fajta öreg gyehennák, még ha lerágott csontok vagyunk is.
Ám ha segíteni nem hajlandók, legalább ne ártsanak.
Tudom mindez kiáltás a pusztába, szavaim süket fülekre találnak, de nem is célom azon ifjú titánok lelki megváltása, akik a dekadencia posványába óhajtanak taszítani bennünket.
Egy biztos!
Az ellenünk gondosan előkészített erőltetett menet, eleve kudarcra van ítélve.
Sportimádó lerágott csontok márpedig voltak és lesznek, ez ellen pedig az öntelt ifjak konok hadjárata sem tehet semmit az égvilágon.
Vagyunk, és maradunk, akik voltunk!
"múmia"