Rágcsálóknak adagolva a kísérleti állatoknál jelentős különbségeket tapasztaltak az izomtömeg a testkompozíció és a cukor anyagcsere jellemzőit vizsgálva.
Ha pedig inzulinnal együtt alkalmazták a GHRP-6-ot a növekedési hormon kibocsátás tovább emelkedett.
A GHRP-6 a GHRH-tól (growth-hormone-releasing hormone) eltérő un. GH secretagogue receptoron érvényesül a hatása.
Normálisan ezen a receptoron a ghrelin nevű hormon fejti ki hatását.
A ghrelin, természetesen akkor kezd el termelődni, ha a gyomor kiürül, és ennek következtében megnövekszik az étvágy.
Használói tehát fokozott étvágyról számolhatnak be.

GHRP-6 adagolást követően az agyalapi mirigyben megnő a növekedési hormon kibocsátás, a növekedési hormon pedig a májban indukál IGF-1 kibocsátást, mely igen jó anabolikus környezetet teremt az izomépítéshez.
Használata egyre elterjedtebb a testépítők körében, hiszen nem olyan komplex vegyület, mint a növekedési hormon és rokonvegyületei, így az ára sem olyan magas, továbbá nem igényel olyan körültekintő tárolást, stabilabb molekula.
Az összehasonlító tanulmányok még nem állnak kellő mennyiségben rendelkezésre, így nehéz megmondani, hogy a tiszta növekedéshormon vagy a GHRP-6 adagolása jár e nagyobb előnnyel az izomtömeg gyarapodás szempontjából.
A mellékhatások a növekedési hormonéhoz hasonlóak, ehhez társul a már fentebb leírt fokozott étvágy.
A fokozott étvágyhoz említenénk meg, hogy pont emiatt a tulajdonsága miatt diétához csak az igen erős akaraterejű sportolók alkalmazzák (a növekedési hormonról elterjedt „legenda”, hogy „ehetsz bármit és lepucol”- szer, ám ha valaki jóval a szükségletei felett fogyaszt kalóriát a nap során, azt semmilyen szer nem tudja kompenzálni).
A tengerentúlon először növekedési hormon kúrák után alkalmazták PCT-ként, mostanra azonban egyre szélesebb körben elterjedt.
Azt azonban vegyük figyelembe, hogy ez még kísérleti molekula így hosszú távú használatának következményei nem ismertek.