Mikor átvettem a hazai bíróbizottság vezetését, első dolgom volt a német bírói értékelés szempontjainak lefordítása.
A tájékoztatás miatt ebből leírom a leglényegesebb szempontokat, így a versenyzők remélem tudatában lesznek annak, miért végeztek ott, ahová a bírók helyezték őket.
Első szempont a test hosszanti arányainak vizsgálata.
Az ebből eredő aránytalanságok a legsúlyosabb hibák.
Ilyenek: a felsőtesthez képest rövid lábak, vagy rövid felsőtest a lábakhoz képest, aránytalanul rövid karok, rövid vagy túl hosszú nyak stb.
Ezután következnek az egyéb aránybeli hibák: szűk váll, széles csípő, lapos mellkas, nagy mellkas, csapot váll stb.
Ezek az arányossági hibák a pontozásnál a legsúlyosabbak.
A testalkat hibái után a nagy izmok hiányosságai a legsúlyosabbak.
Tehát egy gyenge hátizom nagyobb hiányosság, mint egy gyenge vádli, vagy alkar.
Ez teljesen egyértelmű, hiszen a nagy izmok hiányosságai sokkal szembetűnőbbek.
Ha ezek a szempontok rendben vannak, akkor három fő szempontot kell figyelembe venni a pontozásnál, egyenlő mértékben.
Esztétikum, kidolgozottság, méretek.
Nyilván itt az a döntő, a három szempont alapján milyen különbségek vannak a versenyzők között.
Csak egy szerencsés felépítéssel nem lehet versenyt nyerni, mint ahogy csak szárazsággal, vagy méretekkel sem.
Ezeket a szempontokat egy jó bírónak 20 mp alatt kell észrevennie, és alkalmaznia a helyezések eldöntésénél.
Egy 30 fős mezőnyben ez nem is olyan könnyű, ezt erősen állítom.
Kétszer voltam az N.A.C. Universumon a legkevesebbet tévedő bíró, világbajnokságon pedig harmadik legjobb bíró voltam, 5 éven belül.
Ezt figyelembe véve állítom, Magyarországon nincs komoly baj a bíráskodással, persze vannak tévedések, de ezek benne vannak a tűréshatárokon belül.
Tehát ezek azok a szempontok, amik eldöntik a helyezések sorsát.
Aki elől akar végezni, ezek alapján készüljön.
Vida Zoltán