A gyakran kínai nevén emlegetett ma huangot a kínai gyógyászatban asztma kezelésére közel 5000 éve alkalmazzák. A növény terápiás hatóereje az alkalmazott alkaloida fajtájától függ, a legerősebb és legelterjedtebb az effedrin. Ellenben az Észak-Amerikában honos egyedei, mint a mormon-tea, nem tartalmaznak aktív alkaloidákat. Az Egyesült Államokban az effedrin már 1920 óta jelen van. Megkérdőjelezhetetlen előnyei, ám azokkal vetekedő hátrányai helyezték rendkívül instabil tronjára, majd taszították le, betiltva kereskedelmi forgalmazhatóságát.

Vazokonstriktor (érszűkületet kiváltó) és bronhodilatátor hatásai tették gyógyászati célra alkalmassá, ám e hatása vérnyomás emelkedéssel, szívdobogással, idegrendszeri túlstimulációval, álmatlansággal járnak. Koffeinnel (koffein, guarana, maté) és aszpirinnel (acetil-szalicilsav, fehérfűzfa-kéreg-kivonat) alkalmazva a testépítő irodalom az egyik leghatékonyabb anyagcsere fokozó, étvágycsökkentő stimuláns kombinációként tartja számon. A kombinációban az effedrint újabban más hasonló kémiai szerkezetű anyagokkal helyettesítik, mint a pszeudoeffedrin, fenilproponolamine, vagy a szinefrin. Hatása addiktív, hosszú távú alkalmazása vérnyomásemelő és vese toxikus hatása miatt egészséges egyének számára is súlyos következményekkel járhat.