Gyömbér
Ázsiai eredetû évelõ növény, hosszú leveleivel kicsit a nádhoz hasonlít. A dús lombú csúcsban végzõdõ szárak magassága elérheti a 2 métert is.
A gyömbér nem csupán széles körben használt fûszer, de hatásos gyógynövény is. Illóolajat és fûszeranyagokat tartalmazó gyökértörzse elõsegíti az emésztést, fokozza a vérkeringést, és általános élénkítõ hatású.
Bazsalikom
A bazsalikom különféle fajai mind DélÁzsiából származnak. Közülük egyesek alkalmasabbak fûszerként való felhasználóra, másoknak jobb a gyógyhatása, egy faj pedig szentnek számít.
A kedvelt fûszernövénynek (Ocimum basilicum) ugyancsak afrodisztikus erõt tulajdonítanak. Valamennyi bazsalikomfaj illóolajokat, cserzõanyagokat és vitaminokat tartalmaz.
Koriander
Ennek az õsi kultúrnövénynek eredete az ókori civilizációkhoz nyúlik vissza, ám származási helye ma már nem megállapítható. Napjainkra teljesen akklimatizálódott, s szinte az összes meleg és mérsékelt éghajlatú területen kerti növényként termesztik.
A korianderrõl már az ókori Egyiptomban és Palesztinában is ismert volt afrodiziákum jellege, errõl a fellelt papirusztekercsek is említést tettek. Az ismert görög orvos, Dioszkuridész az ondótermelés fokozására borban elkeverve ajánlotta. A koriander serkenti a vérkeringést, de mellékhatásai is lehetnek, ezért körültekintõen kell alkalmazni.
Szerecsendió
Õshazája valószínûleg a Maluku szigetek, mára azonban jóformán minden nedves trópusi területen eléterjedt.
A "szerecsendióvirág" (vagy más nevén "macis") és a szerecsendió a XVI. század óta kedvelt fûszer Európában, nem csupán sajátos íze, de bódító, izgató hatása miatt is. Afrodisztikus jellegét elsõsorban a magban található illóolajnak tulajdonítják. Illóolajainak fõ alkotórésze, a miriszticin, ami az MDA néven ismert szintetikus drog alapanyaga is egyben.
Sáfrány
A sáfrány Keleten régóta termesztett kultúrnövény. Az ókori Egyiptomban, valamint Görögországban rendkívüli gyógyító hatást tulajdonítanak neki, de fûszerként is ismeretes volt
Régebben kis mennyiségben a méh erõsítésére és menstruációs zavarok ellen rendelték. Az ókori görögök nézete szerint a sáfrány a nõk érzéki vágyát fokozza. Ópium pótlására is használták, ugyanis olyan illóolajat tartalmaz, amely erősen pszichoaktív hatású.
Szegfûbors
Ez az örökzöld: 20 méteresre is megnövõ fa csupán trópusi területeken nõ. Elágazó lombkoronáját ovális alakú, bõrös levelek alkotják, közöttük bugákba rendezõdött fehér virágokkal. Gömbölyû, borsó nagyságú termései az ágak végén helyezkednek el. Neuralgia emésztési zavarok kezelésére, valamint a test melegen tartására használták. A szegfûbors élénkítő, antiszeptikus és az emésztést elõsegítõ tulajdonságokkal rendelkezõ illóolajat tartalmaz.
Ánizs
A finoman tagolt vékony levelekkel rendelkezõ egyéves lágyszárú növény kb. 50 cm magasra nõ meg. Fehér virágai kettõs ernyõvirágzatokba rendezõdnek, amelyekbõl barna termések (ánizsmagvak) fejlõdnek ki. Az ánizs Fûszernek, valamint friss vagy szárított terméseit gyógyászati célokra használják. Az ánizst ellenszerként és afrodiziákumként egyaránt alkalmazták. Könnyebben emészthetõbbé és ízletesebbé teszi ételeinket. Az ánizs termése az emésztést elõsegítõ és élénkítõ hatásokkal rendelkezõ illatos illóolajat tartalmaz.
Rozmaring
E fás szárú, 2 méteres magasságig megnövõ cserje levelei a fenyõkére emlékeztetnek. Friss vagy szárított leveleit a déleurópai országok konyhája szívesen használja fûszernek.
Vérkeringést ösztönzõ és emésztést serkentõ hatása van. Az ókorban a rozmaring leveleit füstölõszernek, illetve bor fûszerezésére használták. Idegerõsítõ, ösztönzõ illóolajat tartalmaz. Az Eurázsia északi részén elterjedt vadrozmaring vagy molyûzõ (Ledum palustre) hasonló, pszichotrop hatású illóolajat tartalmaz. Ezt a növényt varázsszerként használták a sámánok.