A hosszan fenn álló izom és izületi gyulladásokat szteroidos kezeléssel szokták enyhíteni.
A szteroidok ugyan is erős immunszupresszorok (elnyomják az immunrendszer működését), melyek segítenek a fájdalom és egyéb tünetek elnyomásában.
Az a gond, hogy a hangsúly az elnyomás szón van, hisz ezek a szerek nem gyógyítják a problémát csak a tüneteket kezelik.
A túlterhelésből adódó gyulladásokat pihentetéssel és csökkentett terheléssel, továbbá masszázzsal és fizioterápiával célszerű kezelni.
Ismeretes, hogy különböző szteroidok nagy mennyiségben képesek utánozni egymás hatásait. Az izületi gyulladásoknál a beteg cortizol származékot szokott kapni, de aki tesztoszteron származékot használ, annál is felmerülhet immun szupresszió.
Probléma még, hogy szteroidok a porc és a szalagos állományok kollagén struktúráit roncsolják. Főkén az olyan kevésbé androgén anyagok jelentenek veszélyt, melyek nem elsődlegesen androgénreceptoron hatnak (stanazolol. methandienon).
Pont ezért lehet olvasni, hogy a stanazololt nem igen ajánlják gyorserőkifejtésű atlétáknak.
Esetükben megnő az un. fáradásos törés kockázata, melynek során a fejlődő izom mechanikai terhelését a csontozat nem tudja „lekövetni”.
Kortizolos injekciót testépítők nem szívesen kérnek, még akkor sem, ha fájdalmaik vannak (hiszen a kortizol katabolikus hormon).
Megoldásnak tűnhetnek a nem szteroidos gyulladáscsökkentők. Sokuk recept nélkül kapható (voltaren, advil, aszpirin), nincs tűszúrás, nincs izom katabolizmus.
Jól hangzik, nem? A valóságban azonban egyik fájdalomcsillapítót sem lenne szabad két hétnél tovább használni, hiszen sokuk igen erőteljesen roncsolja a gyomor nyálkahártyáját (pl. ibuprofen).
A cox-2 gátlók használatát pedig szívproblémák kialakulásával hozták összefüggésbe. Mégis vannak, akik napi szinten használnak ilyen jellegű gyógyszereket.
A mellékhatások mellet a fő gond, hogy elfordítják a figyelmet a probléma megoldásáról, mely az idő előre haladtával fokozódhat. Próbáljunk a problémák mélyére látni, és ne csak tüneteket kezeljünk.
