A felső végtag mozgásaiban részvevő izületek közül a csukló és az ujjak izületei a legkisebbek, ám szerepük annál nagyobb.
Segítségükkel ragaduk meg tárgyakat, szorítjuk a súlyzót, tehát nagy erőkifejtést ugyanúgy végzünk vele, mint finom precíz mozgásokat (írás, rajzolás).
Akut sérülések inkább esések folyamán alakulhatnak ki, hiszen a sportoló tompítani próbálja az esést, melynek során az impakt erő igen nagy terhelést mér az izületre, ami károsodással járhat.
Az izületi árkot az orsócsont izületi felszíne alkotja.
A csukló szigorú értelemben két tengely körüli mozgásra képes, kézháti és tenyér irányú hajlításra, továbbá orsócsonti és singcsonti távolításra.

A boka izület testünk egyik legnagyobb terhelésnek kitett izülete, hiszen az egész test súlya ide összpontosul.
Sérülése sportolók körében igen gyakori épp a nagy terhelés miatt.
A boka viszonylag bonyolult struktúrája teszi lehetővé, a nagyfokú mozgékonyságot.
A boka ugyanis több csont izületes kapcsolatából felépült rendszer.

A felső végtag mozgásaiban igen nagy szerepet vállal a könyökizület.
A testépítők mind nagy, kidolgozott karokról álmodnak, és sokuk kitüntetett figyelmet fordít karizmai fejlesztésére.
Éppen ezért igen gyakoriak a könyék-tájékon jelentkező fájdalmak testépítők körében.
Gyakori a bicepsz tapadásának fájdalma, ami az alkar tenyéri oldalának külső oldalán jelentkezik a könyék felé.
A biceps a vállnál ered a rövid fej a tubercuum supraglenoidalen a hosszú fej a processus corracoideuson és közös ínnal az orsócsont érdességén tapad.

A térdízület az emberi szervezet egyik legösszetettebb izületi struktúrája.
Az izületet a combcsont condilousai és a sípcsont condilusai alkotják.
Maga az izület igen komplex, stabilitását szalagok és különleges „porc sarlók” un. meniscusok teszik lehetővé.
A térd tulajdonképpen egy csigás rendszernek fogható fel.
A feszítésben a négyfejű combizom vesz részt főként és a térdkalácson (patella) keresztül nagy erővel húzza a sípcsontot.
A hajlító csoportban a biceps femoris és félig-inas és a félig-hártyás izmok vállalnak nagy szerepet (a hajlító izmokat, mint Hamstring izmokat szokták említeni).
Az izmoknak a térd mozgatásán kívül stabilizáló szerepük is van.

A csípő ízület három tengelyű szabadízület, mely igen nagy mozgásterjedelemre képes.
A vállízület után a második legmozgékonyabb ízületünk, ám annál jóval stabilabb struktúra.
Az ízületet a femur (combcsont) feji része és pelvis (medence) acetábulumnak nevezett „vápája” alkotja.
Az ízületet nagyon erős szalagok stabilizálják, minden oldalról az ízületi tok pedig a vállhoz képest feszesebb.

A váll izület típusát tekintve szabad izület, azaz gömb izület. Igen összetett három csont alkotja és ezek mindegyike külön ízesül.
A Humerus és a Scapula a Gleno-Humerális izületben (Art. Humeri), a scapual a claviculával az acromionnál (A clavicula és a humerus külön nem ízesül). A izületi vápa, a glenohumeális izületben a scapula fossa glenoidale része, ebbe illeszkedik a humerus feje, mely jóval nagyobb, mint a vápa (a vápa szélességét néhány miliméteres rostos porcszegély növeli).

A szervezett ért traumákra a test leggyakrabban gyulladásos folyamatokkal reagál.
Szokás megkülönböztetni fertőzésből adódó (szeptikus), illetve valamilyen abnormális folyamatra való válasz reakciót (aszeptikus pl.: túlterhelés).
A gyulladásos folyamatok vezénylésében a immunrendszer óriási szerepet játszik.
Rengeteg fajta hírvivő molekula összjátéka alakítja ki gyulladások testi tüneteit (duzzanat, pirosság, lüktető érzés- hő érzés).
De miért is érdekesek ezek a folyamatok egy sportoló számára?

Minden edzési program lényege, hogy megfelelő stresszel hassunk az izomzatra ahhoz, hogy egyre magasabb szintű válasz reakciókat kapjunk a kívánt területen.
Általános reakció az, hogy növekvő stressz hatásra a szervezet növekvő teljesítménnyel reagál.
Azonban ilyen terhelés mellett, gyakran fellép a túledzettség és elfásulás.
A túledzettség nem más, mint egy időszakos teljesítmény csökkenés.
Tehát nem feltétlen van túledzve az, akinek rosszul megy néhány edzés.
Azonban ha egy héten át minden edzésen teljesítmény csökkenés tapasztalható, nagy a valószínűsége a túledzettségnek.
Túledzettség akkor lép fel, ha felborul az egyensúly a terhelés, és a szervezet alkalmazkodó képessége közt.