A testépítés és egyáltalán az izomtömeg gyarapodás elengedhetetlen feltétele a kellő mennyiségű fehérje fogyasztás.
A vázizom szövet is fehérjékből épül fel, azokat pedig aminosavak alkotják.
Az elfogyasztott fehérjék először az emésztőrendszerben lebomlanak, és a beleken felszívódik.
Ezt követően a keringési rendszer a szövetekhez szállítja az „alapanyagot”.
A fehérjebevitel mennyiségét illetően nincs teljes megegyezés. Sokban függ a szükséglet a fizikai aktivitás mennyiségétől és minőségétől.
Az átlagosan egy fizikailag aktív személy proteinszükségletét 0,8g/tskg-ot (gramm/testsúly kilógramm) állapítottak meg.
Sportolók esetében, akik izomtömeget akarnak növelni 1,6g/tskg érték a megállapított érték. Állóképességi sportolóknak 1,2-1,4g/tskg érték az ideális.
A testépítők körében a 2g/stkg- akár 4g/tskg mennyiségek sem ritkák, ez a mennyiségű fehérje hosszútávon már egészségkárósító hatással bírhat.
A túl magas fehérjebevitel megterheli a veséket, mely hosszú távon a szűrőképesség romlásával jár (microalbuminuria).
Az állati fehérjék bomlástermékéből adódó vegyület a húgysav. Ennek a vegyületnek a hosszantartó magas vérszintje azt eredményezheti (elsősorban idős 40 év feletti korosztálynál), hogy a húgysav kristályok formájában rakódik le az ízületekben. A lerakódott kristályok pedig izületi fájdalmat okozhatnak és a mozgástartomány beszűkülése is kialakulhat.
A bélfal is „megérzi” a túlzott fehérjefogyasztást, ilyenkor un. bazális protein plakk alakul ki a bélfalon. A plakk (protein lerakódás) gátolja a tápanyagok felszívódását és ez bélrendszeri panaszokat okozhat.
Az aminosavak lebontása mind savas kémhatású vegyület túlzott fogyasztása a vér kémhatására is hatással van. A vér savas irányba történő eltolódását pedig számos betegség kialakulásával hozták összefüggésbe.
A fel nem szívódott termékek a bélrendszerben rothadni kezdenek és ezek kellemetlen szagú gázok formájában távoznak.
Az előbbi csak a kisebbik probléma a tartósan fennálló állapot hatására a sok bomlástermék rákos elváltozásokat is okozhat.
A testépítők általában a több jobb elvet vallják, de ebben az esetben is az arany középút megtalálása lenne az ideális stratégia.
A fölöslegeses fehérjék bevitele az egészségkárosító hatás mellet anyagilag sem túl előnyös. A többletben bevitt fehérje amúgy sem hasznosul, így ez olyan, mintha azért fizetnénk, hogy egészségünket romboljuk.
A táplálék kiegészítők és a fehérje dús táplálkozás elősegítheti ugyan a sport teljesítményt, de túlzott bevitel semmiképpen nem ajánlott.
Végezetül még megemlíteném a fehérjék un. kalorierg hatását, ami azt jelenti, hogy a szervezetben a fehérjék bontása energiát igényel.
Abban az esetben, ha „túlfogyasztunk” az emésztés rengeteg energiát elvesz a szervezettől és az edzésmunka sem éri el a megszokott szintet.