Ezt a megállapítást már nagyon sokszor halottam, de csak nagyon kevés versenyzőnél vált be.
Ha valaki megáll egy szinten, ami közelíti teljesítő képessége maximumát, csak annyit kéne tennie, kihagy pár évet, és sikerrel lépi át a saját, limitált maximumát?
Nyilván való, nem!
Lehet ez jó döntés, nem elvetélt az ötlet, de csak bizonyos esetekben.
Ha egy versenyző folyamatos versenyzéssel sikeresen felépítette önmagát, zsinórban nyerte a versenyeket, közben szerzett magának jó szponzorokat, elismertséget, szerzett magának biztos megélhetést, akkor pár év kihagyás valóban megoldás lehet a tovább lépésre.
Hiszen az állandó diéta, és versenyekre való folyamatos felkészülés akadályozná a méretekben való növekedést, és mivel a versenyeken már sikeresen felépítette magát, minden adott a tovább lépéshez.
Nem gond számára a minőségi táplálkozás, a minőségi táplálék kiegészítés, a pihenés, képes csak az edzésre koncentrálni, és nem veszti el a motivációt sem, hisz folyamatosan érzékeli, többen várják a visszatérését.
Ha viszont egy sikertelen versenyző próbálja ezt a receptet alkalmazni, az már más tészta.
Ha eddig nem volt pénze sem minőségi táplálékra, sem táplálék kiegészítőkre, egész nap a megélhetése után rohangál, edzeni is épphogy csak beesik a terembe, ebben az esetben a kihagyás biztos, hogy inkább visszaesést fog eredményezni.
Rövid távú cél hiányában még annyit sem fog fordítani a felkészülésre, mint amíg versenyekre készült, és így egyre messzebb kerül majd a saját maga által kitűzött céloktól.
Ha volt is néhány jobb eredménye, azt nagyon gyorsan elfelejtik, és a visszatérésével saját magán kívül nem foglalkozik senki.
Tehát a kihagyás olyan versenyzőnél lehet megfelelő recept, akinek minden feltétele adott egy minőségi tömegnöveléshez.
Akinek semmilyen feltétele nem adott hozzá, az hiába hagy ki éveket, jó esetben is csak megismételni képes a legjobb formát, amit elért.
Nem túl népszerű amit írtam, de ez az igazság.
Vida Zoltán