Szerintem ez nem igaz, bár tisztában vagyok, ez nem sokat számít, a lényeg az, valami eladható vagy sem, hinni akarnak benne vagy sem.
Ebben sajnos sokan hinni akarnak.
Tegnap félelmetes jelenet játszódott le a szemem előtt a teremben.

Átmentem a büfébe, és láttam, a guggoló állvány rúdjára 230 kg körüli súly van felpakolva.
Mivel pultban álltam, láttam kik jöttek, és nem véltem felfedezni köztük olyan fizikumú sportolót, aki képes lett volna ilyen súllyal guggolni.

Oda mentem, megnézzem ki ez az erős ember.
Hát szemre nem tűnt nagyon erősnek, így megkérdeztem, biztos megakarod próbálni ezt a súlyt?

A válasz, persze, nem teljes mélységig, csak egy magasat guggolok bele.
Mondom jó, de akkor megnézem.

Kivette a súlyt, az egész teste remegett, majd kísérletet tett rá, hogy elindítsa lefelé, de nem tudta uralni, a súllyal együtt előre zuhant, egy pillanat alatt, esélyem sem volt megfogni.
Szerencsére a biztonsági keret megfogta, így nem történt komolyabb baj.
Sokan jót mosolyogtak ezen, pedig szerintem ez cseppet sem volt vicces.
Ha nincs a keret, ebből bizony komoly baj lett volna.
Próbáltam elmagyarázni, guggoljon inkább csak 100 kg-al, de teljes mélységig, koncentráltan, többet ér vele, persze kétkedve nézett rám, hát akkor jó, de akkor hogy leszek nagy?
Látok olyan fekvenyomásokat, amikor a sportoló már a legelső ismétlést sem tudja önállóan kinyomni, és utána még 8-at belenyom, úgy, hogy a segítő alig bírja lehúzni róla, aztán odajön, és megkérdi, vajon mitől fájhat a vállam, mert fekvenyomásnál nagyon szúr.
Ezt a jellegű edzést azt javaslom, a kezdők ne próbálják leutánozni, mert nem ebben van a titok, a gyors izmosodás helyett gyors sérülés vár rájuk, dolgozzanak inkább olyan súlyokkal, amit képesek uralni, többre haladnak vele, és még meg sem sérülnek tőle.
Vida Zoltán