A sportteljesítmény fokozása a versenysporttal egyidős, már az ókori görög birkózók és pankrátorok is fogyasztottak növényi készítményeket, melyek emelték az atléta fájdalom küszöbét.
Az ókori atlétáknak a diéta sem volt ismeretlen, hiszen teljesítményük fokozása érdekében a feljegyzések szerint a híres pankrátor Dioxippus napi több kiló lóhúst evett meg.
A köztudatban rengeteg tévhit kering a dopping használatról, sokaknak a szteroidok használata egyet jelent a dopping használattal.
A valóság azonban ennél árnyaltabb, a teljesítményfokozó szerek több különböző kategóriába sorolhatóak és ennek csak egy alcsoportját képezik a szteroidok.

A DNP, tudományos nevén 2,4-dinitrophenol egy, a festékkészítéshez használt alapanyag, de használják ezt a szert rovar-, gyom-, és gombairtóként is.
Az 1900-as évek elején pedig robbanószerként használták.
A fenti leírásból már sejthető hogy a DNP nem éppen a legbiztonságosabb szerek közé tartozik.
A testépítés mezején a 90 es évek elején jelenik meg, mint zsírégető.
A veszélyessége miatt, azonban nem igazán terjedt el. Hatásmechanizmusa merőben eltér a klasszikus zsírégetőkétől. A klasszikus zsírégetők az idegrendszerre hatva fejtik ki termogén hatásukat (a szimpatikus illetve a paraszimpatikus idegrendszer modulálásával), viszont DNP sejt szinten hat.

A növekedési hormon körül sok legenda kering, sokan ennek a szernek tudják be az utóbbi évek emberfeletti sport teljesítményeit.
A testépítésben is igen népszerű, hiszen igen erős anabolikus hatása van a vázizomszöveten (és egyéb izomszöveten is), továbbá a zsírbontást is elősegíti.
Ahogy egyre jobban kezdik megismerni a növekedési hormon hatásmechanizmusát és szabályozását, úgy kezdenek egyre jobban előtérbe kerülni az alternatív eljárások, melyek megkerülik a növekedési hormon injektálását.

A legtöbb testépítő esküdt ellenségének tartja az ösztogént. Legtöbben tudják, hogy inkább a női szervezetre jellemző szteránvázas vegyület, mely „zsírosít”, „vizesít” és mellnövekedéshez vezet. Az igazság természetesen ennél kicsit árnyaltabb és nem is olyan rosszfiú a szóban forgó hormon, ám férfi szervezetben, nagy mennyiségben nem kéne jelen lennie.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan kerül többlet mennyiségű ösztrogén a férfiakba? A szteroidhasználók egyes szteroidok használatánál ösztrogénszerű hatásokat tapasztalnak. Ez azzal magyarázható, hogy a tesztoszteront (és egyéb aromatizáló vegyületet) egy aromatáz nevű enzim képes ösztrogénné alakítani a szervezetben. Amennyiben a használó túl sok teszoszteront használ, a „fölösleget” az aromatáz enzim ösztrogénné alakítja. Ez okozza a vizesedést és a mell mirigyállományának megnövekedését.

A szteroidhasználók kúra alatt gyakran alkalmaznak olyan szereket, melyekkel kiküszöbölhetik az ösztrogének negatív hatásait ilyenek a szelektív ösztrogénreceptor modulátorok (tamoxifen, clomifén), és az aromatázenzim gátlók.

Az aromatázenzim gátlók közül a legerősebbek az aromazin néven futó exemesztán és az armidex márkanevű anasztrozol. A két gyógyszer közöl az exemesztán az erősebb, férfiakban szinte kimutathatatlan mértékig képes csökkenteni az ösztrogén szintet. Az exemesztán azért olyan hatékony, mert úgy kötődik hozzá az aromatáz enzimhez, hogy az utána visszafordíthatatlanul elveszti funkcióját. Az anasztrozol „verseng” a kötőhelyért, de nem képez visszafordíthatatlan komplexet.

Az ösztrogénszint csökkentése mellet az anasztrozolról és az exemesztánról is leírták, hogy képesek tesztoszteronszint növekedést okozni. Azonban az ösztrogénnek nem csak „negatív hatása van, ha teljesen leszorítjuk, az negatívan befolyásolja a vér koleszterin értékeit (elsősorban a HDL szint csökkenése, mely növeli a keringési betegségek kockázatát). Az alacsony ösztrogénszint az immunfunkciókat is ronthatja és a csontképzésben játszott szerepe is sérülhet. A két szer használata továbbá okozhat hányingert és egyéb emésztőrendszeri panaszokat.