Lakatos Múmia Mihály tízszeres magyar bajnok nyilatkozik a személyi edzésről, a maga őszinte stílusában, több mint harminc év tapasztalatával a háta mögött.
L.M.
Sokan vagyunk sokfélék. Sokunk helyett más kellene, sokunk helyett senki!
A sors iróniája, hogy a cipész sajnos nem marad mindig a kaptafánál, ahogy az ősi mondás tartja. Pedig így kellene lennie. Találkoztam olyan önjelölt fitness "evangélistákkal", sőt "prófétákkal" akik azt vallották magukról, hogy a megváltást magát hozták el a sportágba.
Persze valamennyien "Nagy Anonymousok" voltak, akiknek nemhogy neve, de fogalma sem volt a sportágról, mégis a műfaj magas iskolájáról tettek tanúbizonyságot.
Hamisat, mint amilyen maga a hamis próféta. Az ilyenek rombolják le sajnos gyakorta a tapasztalt "rókák", rátermett trénerek nimbuszát, és lenyúlják a szakértők megérdemelt megélhetését. Találkoztam olyan edző zsenivel is, aki azzal kérkedett, hogy bajnokot nevel egyik-másik "szerencsétlen áldozatából", de nem tudott megmutatni egy szabályos bicepsz gyakorlatot, kétkezes súlyzóval.

Lakatos Mihály több mint húsz éves versenyzői pályafutása nyomán sportunk egyik legnagyobb egyénisége lett. Én a 2007. évi WABBA Európabajnokság alkalmával ismerhettem meg közelebbről, addig „csupán” egy nagyszerű testépítőként tartottam számon, azóta azonban olyan emberként, akire igazán büszke vagyok, hogy barátomként tudhatom.