Hagyománya van, hiszen már 21.-ik alkalommal rendezték meg idén a "Mr. Napoca" testépítő versenyt, a kolozsvári Sportcsarnokban.
Az elmúlt rendszert idéző kopott létesítmény látott már szebb napokat is, de a verseny lebonyolításához tökéletesen megfelelt. Több száz néző szurkolta végig a versenyt, annak ellenére, hogy színvonalát illetően nem mondható egy eget rengető profi világversenynek, de az a közel húsz induló lelkesedésben jelesre vizsgázott.

Előző cikkemben említettem, hogy a kezdetekben az erőemelés és a testépítés szorosan összefüggtek egymással. Mindkét sportág az életben maradásért küzdött, és el kellett érniük a társadalmi elismerést, vagy legalábbis megtűrést.
Erre eleinte közösen több esélye volt mindkét sportnak, bár mindig tudtuk, ez két különböző sportág, és nem lehet egyszerre mindkettőt magas szinten művelni.
A termekben az edzések is ennek megfelelően zajlottak. Együtt küzdött a súlyokkal testépítő és erőemelő, aztán egy-egy verseny előtt dőlt el, ki merre hajlik. Ez nem volt ideális megoldás, de felszerelés és terem hiányában még nem beszélhettünk szakosodott klubokról. Gyakran futott be az ember zsákutcába, ha nem volt kellőképpen elkötelezett egyik, vagy másik sportág iránt.
Ha az én példámból indulok ki, azt mondom, engem hidegen hagyott az a látvány, hogy míg én l20-l30 kg-ig mentem fel egy-egy mellnapon, addig mellettem l60-l80kg-os súlyokkal birkóztak.
Eldönthettem volna, hogy én is azon az úton fejlődjek, amellyel nagy súlyú edzéseket végzek, vagy arányos, kidolgozott izmos testet választok.